A sport és én

Menő vagy sikeres - melyik a fontosabb?

Még régebben, amikor útjára indítottam ezt a könyvecskét, írtam egy véleményt a fociról, ami... hasonlít erre. Viszont ebben a foci mellett nagy szerepet kapott a vízilabda, illetve a csapatsportok vannak fókuszban.

Ez csakis a saját véleményem. Nem kell velem egyetérteni. Írd meg KULTURÁLT MÓDON nyugodtan a te álláspontodat. Viszont amennyiben ez nem így történik, törölni fogom a kommented.

Mindig is iszonyatosan foglalkoztatott ez a kérdés.

Elég akár a gyerekeknél, kamaszoknál megvizsgálni ezt. Ha te sikeres vagy a tanulásban strébernek titulálnak, és soha nem fogsz abba az úgynevezett "menő" klikkbe bekerülni.

Kivéve akkor, ha leszarod őket. Sajnálom, ezt nem lehet szebben mondani. Mindig is jól tanultam, még ha ezt komolyabb tanulás nélkül is értem el, jók voltak az eredményeim. Leszartam a "menő" lányokat. Valahogy ösztönösen, soha nem foglalkoztattak. Aztán mondjuk ők kezdték el keresni a társaságomat, de ez itt már nem lényeg.

A sportban is megvan, hogy éppen mi "menő" és mi nem, mi sikeres és mi nem.

Az utóbbi években főleg a lányok körében nagyon nagy népszerűségnek örvend a kézilabda. Sikeres? Nem, nem igazán. De népszerű.

Ott van a kézilabda, amit én határozottan sikeresnek ítélek meg Magyarországon, és az utóbbi években igen felkapott lett.

És persze ott vana foci, amiben volt felfelé ívelés, ugyanakkor nem nevezném konkrétan sikeresnek. Mégis mindig nagyon népszerűségnek fog örvendeni.

És az én legnagyobb szívfájdalmam, a vízilabda. Kedvenc sportom, az egyik legnagyobb magyar sikersportág, de a népszerűség? Ezt a szót a sportágban szerintem nem is ismerik...

Gondoljunk csak bele: hány kisgyerek mondja azt, hogy focista lesz? És mennyi mondja azt, hogy ő márpedig vízilabdázó? Hány ember néz focit? És mennyi vízipólót? Szinte összehasonlíthatatlan a kettő.

Minden elismerésem a focistáké, amiért a sok kisgyerek közül ők eljutottak a focival valameddig.

De soha nem lesz összehasonlítható mindez a vízilabdázókkal. Akik biztos, hogy maguk miatt csinálják és azért, mert szeretik. Nem a népszerűségért. 32 kerek percig (a sok időmegállítással együtt legalább egy óráig) vért izzadnak egy-egy meccsen minden hiszti nélkül. Ki látott már olyan vízilabdázót, aki hisztizett (az olaszokat leszámítva)? Ki látott már olyan vízilabdázót, akit érdekelt, ha felszakadt a szemöldöke? Nekem ők az igazi harcosok és példaképek. Nem a focisták. Hiszen ki látott már olyan focimeccset, ahol nem vágta be egy focista a hisztit? Sajnálom, de minden második színészkedik. Úgy viselkednek, mintha belehalnának abba, hogy ráléptek a kislábujjukra. A vízilabdában, minden meccsen kapsz három-négy pofont és te is osztod őket. Nem azért, mert agresszívak. Hanem azért, mert kemények.

Őket talán soha nem fogja érdekelni, ha nem lesznek népszerűek. Mert nekik biztosan az a céljuk, hogy Olimpiát nyerjenek.