Vár ránk a föld...

21. rész

Rain

Az elmúlt napok felülmúlták elvárásaimat.

Csak mi ketten léteztünk, a külvilágot jobbára kizártuk. Szobánk rejtekét csak olyankor hagytuk el, mikor már nem bírtuk elviselni a természet hívó szavát. Enni, inni mindenkinek kell, és a fürdés sem elhanyagolható. Ráadásul az emberi testnek sűrűbben kell kivetnie magából amit megevett és megívott.

Miután letudtuk a kötelező köröket várt minket az ágy. Nem tudnám megszámolni, hányszor öleltük egymást, hányszor adtam oda neki testemet, hogy élvezetét lelje benne. Nem mintha ez nem okozott volna ugyanakkora örömöt számomra. Egy apró érintése elég volt, hogy felszítsa bennem a vágyat.

– Megnézhetnénk a többieket – cirógatja hajamat.

– Jól megvannak nélkülünk.

– Rain, gondolj a barátodra – dörmögi. – Miattad van itt, és még csak nem is foglalkozol vele.

– Pai a gondját viseli – simogatom mellkasát.

– Szerinted az ő kötelessége vagy a tiéd? Hmm?

– Igazad van – sóhajtom. – Önző voltam.

– Csak egy kicsit – mosolyodik el.

Mindketten kikászálódunk az ágyból, és hosszú idő óta először fedi testünket valamiféle ruhadarab.

Leellenőrzöm a kagylót, szépen növekszik, nincs ok aggódalomra. Nem gondoltam volna, hogy Phayu ilyen jól fogja kezelni ezt az örömteli hírt, de tévedtem. Bármikor, mikor rápillant, melegség költözik szemébe, és néha azon kapom, hogy az akvárium előtt áll, és magában motyog. Hogy mit, azt nem hallom, csak halk sustorgást és szájának mozgását látom.

Kézen fogva megyünk le a földszintre, ahol a többiek már javában tüsténkednek. Pai reggelit készít, Sky pedig takarít. – Mióta lett ilyen rendmániás? – rá sem ismerek.

– Jó reggelt mindenkinek – vigyorom beteríti egész arcomat.

– Hasonlót – dünnyögi Phayu.

– Nézd már Sky, letalált a turbékoló galambpár!

– Ideje volt már – morogja barátom. – Ha ma se tolod le a képedet, hazaúsztam volna!

– Jaj, ne mondj már ilyet! Talán Pai untatott?

– Untatni? Én? Ő az, aki nem hajlandó szóba állni velem.

– Még mindig? – lepődök meg.

Jó vastag jégpáncélt nővesztett maga köré ez a süldő sellő.

Beláthatná már, hogy vannak emberek, akik tökéletes ellentétei a hallottaknak. Pai is közéjük tartozik, semmi kétség. Kedves, vicces, önzetlen, és minden kívánságunkat teljesíti, sőt még annál többet is megtesz. Hiszen belement a tengerbe miattam, vagy átalakította a medencéjét, csak hogy otthonosabban érezzük magunkat. Bár gyanítom, hogy utóbbit inkább Sky miatt tette.

– Megreggelizünk, utána bemegyünk a faluba – szól Pai egy serpenyőt egyensúlyozva.

Beleszimatolok a levegőbe, megkordul a gyomrom, nem is tudtam, hogy ennyire éhes vagyok.

– Miért?

– Egyrészt, hogy felfedezzétek a területet, másrészt eladunk pár gyöngyöt.

– Miért van erre szükség? – húzom ki a széket és leülök.

Phayu követi példámat, és helyet foglal mellettem.

– Nem szeretnétek külön költözni? – felpillant, de közben folytatja a reggeli adagolását.