Sulis szerelem

Part 6

Ma már nem megyek iskolába és eldöntötte Milán, hogy ő sem. Így 11-kor mi nagyon lazán Tv-t néztünk. Valami harcos film volt, Milán olyan beleéléssel nézi, hogy az már hihetetlen. Mivel meguntam, ezért kimentem a nappaliba. Unalmamban csak instáztam, az is megfordult a fejemben, hogy ki kellene kövessem a Bálintot, mert hát felesleges. Gondolom nem akar hirtelen belém szeretni, tegnap csak a Milán miatt jött bocsánatot kérni, az hogy mondta fontos vagyok neki az nem tudom. Ah kikészít. Gondolataim közepette észre se vettem, hogy Bálint insta oldalát bámulom már egy ideje.

-Hm helye fiú-mondta anyum mosolyogva

-Ki? Mi? Jaj-beszéltem össze vissza majd lezártam a telómat

-Tetszik neked?-kérdezte

-Mi!? Dehogy is, ő sosem-nevettem kínomban

-Nem ő lakik a kertünk végén?-kérdezte

-Hát de-mondtam

-Akkor még messze sincs, csak ne nagyon lássam, hogy ki szöksz hozzá-mondta

-Anyaaaa, nem tetszik és nem vagyunk együtt-mondtam idegesen és a szobámba mentem

-Hey hey hey, nyugi-mondta Milán, majd megfogta a két vállam, hogy ne járkáljak fel alá

-De hogy legyek nyugodt, ha anyám Bálinttal csesztet-mondtam idegesen

-Hű de nagy csesztetés, de hisz az anyukád ne kamuzz neki, mond el igen is bejön neked Bálint-tanácsolta Milán

-Ahj nem tudom-mondtam és leültem az ágyamra

-Figyi mindent megoldottok majd oki? Ismerem Bálintot, szóval nem olyan aki átfog verni-mondta

-Jó, mi lenne velem nélküled meg a lányok nélkül-mondtam és megöleltem Milánt

- Hűha, velem mi lenne nélküled?-ölelt vissza- Amúgy nekem haza kellene mennem mostmár, de délután majd megyünk a lányokért oki?-kérdezte Milán

-Hát jó-mondtam

-Na szia Ninuska-köszönt el

-Szia

A nap további részében unatkoztam, egyedül annyit csináltam, hogy szünetekben hívásoztam Rellával és Paulával. Annyit nevettünk, még itthonról is zaklattam a hülyeségeimmel őket. Egy problem volt. Rellának épp a másodikon van órája. Csak remélem nincs kint a folyosón Bálint.

Ninus találd ki ki áll velem szemben-mondta Rella

Bálint?-kérdeztem

Talált-mondta

Szia Nina-köszönt Bálint

Szia-köszöntem

Na jó mostmár velem beszélsz- nevetett Rella

Aham, de nekem le kellene rakni-mondtam

De mert?-kérdezte

Csak, rosszul érzem magam és szédülök-kezdtem el 

Hey, igyál feküdj le vagy valamit csinálj, nehogy elájulj-mondta Rella 

Jó nyugi nyugi-mondtam

Ekkor pedig kompletten minden elsötétedett.

***

Valami idegesítő csipogásra keltem fel. Kinyitottam a szememet. Arra számítottam, hogy egyedül leszek a szobámban, amikor felkelek, de nem. A kórház egyik kórtermében ébredtem fel. A szobában Rella és Paula ült az ágyam mellett és telefonoztak. Bálint stresszesen fel-alá járkált a szoba egyik végétől a másikig, Milán pedig nyugtatta.

-Te felébredtél?-kérdezte vidáman Rella

-Hát úgy tűnik-mondtam

-Nina, minden oké? Mid fáj? Kérsz valamit?-támadott le Bálint

-Először is nyugi, másodszor pedig a fejem fáj, de amúgy semmit nem kérek köszi-mondtam

-Bezzeg, ha én kértelek akkor nem nyugodtál le-mondta Milán Bálintnak

-A lényeg, hogy nem estél kómába-mondta Paula

-A szüleim?-kérdeztem

-Nyugi, az én szüleimmel vannak, a lányok is jól elvannak. Anyud és apud ma elutaznak egy hónapra munkaügyben, így addig nálunk fogtok lakni-állított tények elé Milán

-Az úgy komoly-mondtam

Még beszélgettünk egy kicsit, majd mivel este volt, ők hazamentek. Én pedig egyedül maradtam a csendes kórteremben, az idegesítő szívfigyelő géppel és annak csipogó hangjával. Nem értem ez a cucc minek kell, amikor a fejem fáj és nem a szívemmel van valamilyen probléma. Próbáltam valahogy elaludni, mert már késő volt. Több kevesebb sikerrel, de csak összejött.

Reggel amikor felébredtem, egy orvos jött be a szobába. Megvizsgált és megállapította, hogy mostmár haza mehetek, mert minden rendben. Én egy kicsit sem ellenkeztem. Szerencsére a szüleim tegnap helyett, ma mennek el, így értem tudtak jönni. Milánékhoz érve elköszöntünk tőlük és ők már mentek is a reptérre. Hát igen, nem ez az első alkalom, hogy ilyen sok időre elutaznak, de már hozzászoktunk.

-Kérsz valamit enni?-kérdezte kedvesen Mesi, Milán anyukája

-Nem, most nem kérek köszönöm-mosolyogtam rá

Bementem Milán szobájába, ami most egy hónapig az én szobám is lesz.

-Na haló hugi, mizu?-kérdezte Milán

-Ja semmi amúgy, csak fáradt vagyok-mondtam

-Hát feküdj le és aludj-mondta

-Lusta vagyok-nevettem

-Nem mondod komolyan, hogy csak azért nem alszol, mert lusta vagy elaludni!?-kérdezte Milán felháborodva, majd elkezdett nevetni

-Hát de, pontosan ezt mondom-nevettem én is

-Na de most komolyan, aludj mert tuti szinte nem is aludtál az éjjel-mondta komolyan

-Jól van, akkor hát nem tudom jó reggelt estét-nevettem, majd kinyúltam az ágyon

Borzasztóan kényelmes ez az ágy, s mivel nagyon fáradt voltam, hamar el is aludtam. 

Álmomban Bálinték házában voltam. Bálint mindig piszkált és kötekedett velem, de állandóan a közelemben volt. Sokat nézett engem, majd hirtelen amikor senki sem figyelt majdnem megcsókolt, de ekkor felébredtem...

-Jaj ne már Milánnn-mondtam fáradtan

-Bocsi én nem akartalak felébreszteni, csak az edzős cuccom elejtettem-mondta kicsit szomorúan

-Most van edzésed?-kérdeztem

-Aham, egy kb 20 perc múlva-mondta

-Na és mehetek?-csillant fel a szemem

-Gyere, csak akk hamar készülj el, mert itt hagylak-nevetett

Milán nagyon jól tudja imádom a focit. Imádom nézni és játszani is, ezért is ment bele abba, hogy mehetek az edzésükre. Sok meccsen ott vagyunk a lányokkal, meg persze nem is ez az első edzés amire elmegyek. Hamar kész lettem és el is indultunk. Nincs messze Milántól a pálya, így szinte percek alatt odaértünk. Milán bement az öltözőbe átvenni az edzős cuccát, addig én a lelátóra mentem, hogy leüljek. Néztem Milán csapattársait, ahogy nagyjából bemelegítenek. Akkor pedig megpillantottam Bálintot. Istenem, annyira jól áll neki ez a sport. A mez, meg úgy kb minden is. Ekkor felém pillantott én pedig elkaptam a tekintetemet róla. Amikor úgy gondoltam, hogy már elnézett, akkor visszapillantottam rá, de ő mosolyogva nézett felém. Tekintetem megint elkaptam onnan és csak az eget kezdtem el bámulni. Addig vissza sem néztem a pályára, amíg nem hallottam meg az edzőnek a sípját. Ekkor visszanéztem és kezdetét vette az edzés, szóval azt néztem. Na jó azért nem hazudgálok, persze, hogy Bálintot néztem. Annyira jól tud focizni. De azért na ennyire izé nem vagyok, mindenki jól játszik. Az edző két csapatba osztotta őket és így meccseztek.