Sulis szerelem

Part 31

Már délután van és én idegesen és feszengve várok arra, hogy behívjon a doktornő. Bálint anyukája egy tündér, nagyon megértő és nem ítél el emiatt a kialakult helyzet miatt sem. Mindenben próbál támaszt nyújtani és nyugtatgat, hogy nem lesz semmi baj, ne idegeskedjek.

Meg is nyugodtam, csak aztán meghallottam a nevemet, így az idegesség ismét visszaszállt belém.

-Menjek be veled drága?-kérdezte Bálint anyukája

-Majd én bemegyek vele-mondta Bálint

-Köszönöm, de ha Bálint szeretne akkor bejön velem ő-mondtam, majd bementem a vizsgálóba

-Sziasztok! Hű de fiatalok vagytok-mondta a doktornő-na mesélj nekem miért vagy most itt, vagy mi történt? Mert Bálint anyukája csak annyit mondott kellene egy ultrahang vizsgálat-mondta az orvos

-Az történt, hogy bő egy hétig állandóan rosszullétek törtek rám és nem éreztem jól magam, állandó hányinger meg ilyesmik, aztán a menstruációm is késik így a barátnőim rábeszéltek, hogy csináljak egy terhességi tesztet, amit egyébként nem nagyon szerettem volna. Megcsináltam és az pedig pozitív lett, most pedig ezért vagyok itt. Tudom fiatalok vagyunk, de azt is tudom néha ezek a tesztek hibázhatnak nem,-kérdeztem reménykedve

-De igen, van hogy hibásak és nem jó eredményt mutatnak, viszont ezt tényleg megnézzük akkor, hogy mennyire tévedett a teszt. Gyere, feküdj fel ide-mondta én pedig tettem amit mond

Felfeküdtem a vizsgáló ágyra aztán figyeltem a doktornőt.

-Húzd fel kérlek a felsőd-mondta én pedig megtettem-Na és ez mi a csuda? Nem egy szép látvány, elestél, netán megütöttek?-kérdezte

-Véletlen hason találták focival-szólt közbe Bálint

-Jaj te lány-mondta doktornő, majd bekente a hasamat és az ultrahang gépet zselével, majd a hasamra helyezte-hűha, hát fiatalok nem tudom mennyire értettek ehhez, de nézzetek a képernyőre-mondta és én is, meg Bálint is odakaptuk a tekintetünket

-Ez...azt jelenti, hogy terhes vagy?-kérdezte Bálint

-Igen, ez azt, gratulálok-mondta a doktornő-arra kérlek járj rendszeresen majd hozzám ultrahangokra rendben?-kérdezte

Én sokkos állapotban voltam, de rávágtam, hogy rendben. Aztán kezembe kaptam kettő ultrahang képet, amivel a kezembe kisétáltunk a rendelőből. Bálint anyukája kíváncsian pattant fel ülőhelyéből és lépett oda hozzánk. Most úgy érzem hirtelen minden feltört bennem és elsírtam magam. Én sem tudom, hogy örültem vagy bántam az egészet. Mondjuk megbánni nem bántam, de felelőtlenek voltunk.

-Kincsem, hát ne sírdogálj-mondta Bálint anyukája

-Életem-ölelt át Bálint-Anya aludhat ma nálunk Nina,-kérdezte az anyukáját

-Persze, felőlem addig marad ameddig szeretne-mondta kedvesen

Ezek után a kocsihoz sétáltunk, majd Bálintékhoz mentünk. írtam egy üzenetet anyának, hogy ma az egyik osztálytársamnál alszom és majd holnap megyek haza. Írta, hogy rendben és vigyázzak magamra. 

A kocsiban Bálint megfogta a kezemet, majd halkan megkérdezte, hogy most mitévő leszek, vagy is mit szeretnék.

-Nem tudom, nem tudom mi lenne a legjobb. Én nem érzem ezt magaménak. Mármint ne úgy értsd nem örülök neki, csak szokatlan és nem tudok mit kezdeni evvel az egész helyzettel. Most ha elvetetném lehet egy egész életen át bánnám és lehet, hogy veled is megromlana a kapcsolatom. De ha még is megtartanám, akkor róla gondoskodni kellene, hiszen egy kisbabának adnák életet. Ha megtartom, akkor mi lesz az iskolával? A szüleim is, hogy fogják fogadni?-estem pánikba