Sulis szerelem

Part 7

Milán és Bálint külön csapatba kerültek. Na ez a baj, így kinek szurkoljak!? A kb bátyjámnak, vagy a crushomnak? Amúgy inkább csak csöndben figyeltem az eseményeket.

***
Hát ez úgy alakult, hogy Milánék csapata nyert, Bálint elég ideges lett emiatt így hozzánk se szólva lépett le. Bevallom azért ez szarul esett, de hát nem tudok evvel mit csinálni. Már délután 01:30 volt így mi is elhagyva a pályát Milánékhoz sétáltunk. Megebédeltünk és Milán szobájába mentünk. Annyira nagy mázlim van, hogy Rella közel lakik Milánhoz. Felhívtam, hogy nincs e kedve találkozni. Kérdés nélkül belement, így felöltözve el is indultam a játszótérre, ami egy utcával odébb van innen. Milán ragaszkodott ahhoz, hogy velem jöjjön. Nem akarja hogy rosszul legyek vagy bármi ilyen, mert akkor az anyja meg is fojtsa őt. Velem jött ő is így, de tuti a Rella miatt is akart jönni annyira. Látom mennyire oda van érte.

Odaértünk Rellához és éppen amikor megcéloztuk a hintákat, akkor pillantottuk meg Bálintot, ahogyan egy szőke csajt csókolt a hintán ülve...
Persze, miért is lenne egy olyan nap az életemben, amikor minden jó és semmi bajom nincs!? Na meg persze az érzelmeimmel is minden oké!? Nem fáj semmim és egyebek!? Ilyen napom is csak akkor lesz, ha meghalok...
Nem akartam hinni a szememnek. Ebben a városban 3 játszótér van szerintem, de neki ahhoz kell eljönni, ami brutál közel van a Milánhoz és ahol találkozni akarok Rellával.

-Nem megyünk inkább el innen?-kérdeztem a könnyeim visszafojtva

-De menjünk-mondta Milán és megindult egy random irányba

Végül a focipályán kötöttünk ki, a lelátóhoz mentünk és eleinte csak bámultuk az üres pályát. Csend volt... Mindaddig amíg Milán nem kezdett el Rellával beszélgetni. Igazából örültem dumálnak. De most olyan feleslegesnek érzem magam. Ezért amúgy full kussban ültem és bámultam ki a fejemből. Minden gondolatom, minden ami a fejemben zajlott, az mind Bálinthoz köthető. Most egyszerűen megsemmisültem, úgy kb minden részem és minden érzés bennem megsemmisült...
Most láttam be azt magamnak, hogy én rohadtul szerelmes lettem...
Amíg én elmélkedtem, addig Rella és Milán az öltözőhöz mentek. Nem akartam zavarni őket, de azt sem akartam aggódjanak, így hagytam egy kis üzenetet nekik, hogy :

"Minden oki, csak inkább egyedül szeretnék most lenni, de nyugi majd dumálunk, na pusza"

Van erre egy kisebb erdő, ott kezdtem el sétálgatni. Tényleg kicsi, de van keresztül rajta egy kis ösvény és nagyon hangulatos az egész. Csak madár csicsergést hallottam és semmi más. A lélegzetvételem és madárcsicsergés. Csönd honol az egész erdőn. Ha tehetném megállítanám az időt és itt sétálgatnák.
Viszont egy baj van, hogy még mindig február van és hideg. Meg már kezdett besötétedni és mivel félek a sötétben 16 éves fejjel is, ezért inkább "haza" indultam.
Belépve a házba, egy ideges Milánnal találtam szembe magam.

-Te még is merre jártál? Jól vagy? Nem esett semmi bajod? Már rendőrt akartam hívni-támadott le

-Először is, hagytam üzenetet, másodszor semmi bajom, harmadszor meg Jézusom mért hívnál rendőrt?-háborodtam fel

-Gyerekek nyugodjatok le-szólt ránk Csabi, Milán apja

-Jó-vágtuk rá egyszerre, majd mindketten bementünk a Milán szobájába

-Merre voltál?-kérdezte meg még egy kicsit ingerülten

-Abban a kis erdőben, ami itt van nem messze-mondtam

-Te jó ég Nina-fogta a fejét

-Most evvel mi rosszat csináltam?-kérdeztem lepődötten

-Semmit, csak gecire aggódtam miattad-mondta idegesen

-Ohm nem kell, tudok viygázni magamra-mondtam

-Persze ezt én is tudom, de tisztában vagy avval, hogy nem nagyon tartózkodhatsz egyedül, mert bármikor elájulhatsz vagy rosszul lehetsz!?-kezdte ingerülten

-Milán ennyire idegesnek még nem nagyon láttalak. Szóval mielőtt rohadtul megijednék tőled, kérlek nyugodj le-mondtam

Nem szeretem, ha kiabálnak velem vagy ha veszekednek. Gyerekként nagyon sokat láttam a nagyszüleimet a szüleimmel veszekedni, így sokat velem is kiabáltak. Aztán idővel megszoktam, de azóta félek elég gyakran a kiabálástól. A barátaim ezt nagyon jól tudják, így nem veszekednek velem, de Milán most nagyon ingerült így muszáj voltam rászólni.

-Hogy ne legyek ideges basszus, amikor halálra aggódom magam, mert te egy fiú miatt felszívódsz!?-kérdezte kiabálva

-Ne kiabálj-fogtam be a fülem, de már sírtam

-Jahj ne-jött rá Milán mitt tett-Hey Nina én nem...-akart hozzám nyúlni

-Csak ne nyúlj hozzám-húztam fel a lábaimat és öleltem át a térdeim

-Kérlek ne haragudj-próbált megölelni

-Ezt így elbasztad, most hagyj kérlek-mondtam neki, de továbbra is össze voltam kuporodva

-Hát jó, ha ezt akarod-állt fel, majd ki ment a szobából

Egyedül maradtam az üres szobában. Lefeküdtem az ágyra és bámultam a plafont. Kint már minden elcsemdesedett. Nem tudtam elképzelni meddig bámulhattam a plafont, hogy már amúgy senki sincs fent. Az órára néztem és csodálkozva véltem felfedezni, hogy 00:21 van. Felültem az ágyon, kinéztem az ablakon és láttam, hogy kint vihar van, hallottam ahogy az ég dörgött és láttam ahogyan villámlott. Egyik pillanatban a szobát sötétség lepte el. Na szuper el ment az áram...
Ugyebár említettem nagy parám a sötétség, ezért amilyen gyorsan csak tudtam bekapcsoltam a telefonom vakuját. Kimentem a szobából, le mentem az emeletről. Majdnem leértem a lépcsőn, amikor a nappaliban megpillantottam Milánt a kanapén feküdni és telefonozni. Szerencsém van hogy még fent van. Amikor léptem le a lépcsőn, a telefonom lemerült és kikapcsolt, tehát minden fényforrásom megszűnt. Figyelmetlenségemben, majdnem leestem a lépcsőn, de csak majdnem, mert Milán időben odalépett és elkapott.

-Köszi-öleltem meg

-Ugyan, bocsánat Nina-kezdte

-Hagyjuk-csitítottam el-inkább csak gyere vissza a szobádba-nevettem

-Sötétség mi-nevetett

-Ismersz már elég jól-nevettem

Felmentünk és Milán a telefonja vakuját bekapcsolva hagyta, hogy ne legyen teljesen sötét a szobában. Lefeküdt az ágyába és betakarózott.

-Te amúgy nem tervezel ma már aludni vagy mi?-kérdezte meg, mert én az ágy szélén ültem

-Ja de, de tervezek-feküdtem le

-Akkor jó éjt Ninuska-mondta, majd jobban magára húzta a takarót

-Jó éjt neked is-mondtam

Betakaróztam én is és próbáltam elaludni. Ilyenkor annyira nehezen alszom el. Zavar minden külső hang. Nem szeretem a viharokat. Főleg úgy nem, hogy az áram is sokat elmegy ilyenkor. De amúgy kicsit gáznak is érzem, hogy 16 évesen a sötétben félek. Általában a velem egykorú lányok félelme, ha nincs a körömlakk már az üzletben amit kinéztek, mert valaki hamarabb megvette mint ők, nem pedig a sötétség.