Sulis szerelem

Part 9

-Fiam jössz velem a pályára?-hallottuk meg Csabit, ahogy a konyhából szólt Milánnak

-Igen fater, megyek-mondta Milán

Bement a szobájába és az edzős táskájával lépett ki.

-Vigyázz a két lányra és lehetőleg ne szedjétek szét a házat! Szobámba meg nem mehet be a két lány-mondta Milán nevetve

-Jól van okés értettem, szia-köszöntem neki

Amikor ők elmentek, a két lány egyből odajött hozzám. Milán szobája felé vették az irányt

-Á á á, ti meg mit akartok ott?-kérdeztem

-Tán nem engedsz be minket?-kérdezte Bia

-Hát pontosan, el találtad-mondtam

-De amúgy ez olyan igazságtalanság, Milán se engedi sose-háborodott fel Emma

-Jó, de tudod milyen-mondtam

-Valami kincset őriz ott bent, vagy mi?-kérdezte Bia

-Amúgy igen Nina, miért is nem mehetünk be?-kérdezte Emma is

-Ennyire kíváncsiak vagytok, akkor hívjuk fel és kérdezzük meg, jó?-kérdeztem tőlük és feloldottam a telefonom

-Ne ne ne ne ne, játszunk az én szobámban-mondta Emma és maga után húzta Biát

-Én is így gondoltam-nevettem, majd bementem a szobába

Ez a nap unalmasan telt. Annyit csináltam, hogy amit Mesi rám bízott, azt megfőztem és így én csináltam ebédet nekik. Egész délután pedig tanultam. Egyetlen egy napot nem mentem iskolába és konkrétan olyan volt, mintha nem mentem volna egy fél évig. Komolyan, hogy lehet ennyit tanulni egy nap? Na persze úgy könnyű, hogy péntek a legrosszabb napunk, 8 óránk van az nap, a 8 óra pedig szinte a legnehezebb tananyagokból állnak. A lényeg, hogy így délután 4-re mindent sikerült megtanulnom.
Milán a haverjaival van valamerre, Rella még mindig azon a családi akármin van, Paula tuti a Patrikkal van, gondolom ott ahol a Milánék. Senkivel nem tudok így dumálni. A két lány nagyon elvannak, nem akarok zavarkodni az ő körükben sem.
Ez az uncsi napom hamar eltelt így már este az ágyban fekve telefonozok. Ma viszonylag időben elaludtam, szerencsére holnap nem leszek így fáradt.

***

Reggel az ébresztő keserves hangjára keltem fel. Elkezdtem készülődni, majd Milánnal megbeszéltük hogy megvárjuk Rellát amíg ideér és csak aztán indulunk el a suliba.
Rella hamar ideért így elindultunk.
Útközben most nem csatlakozott hozzánk Paula, mivel valami oknál fogva ma nem jön suliba. Így haladtunk tovább, na igen itt jön az a pont, hogy Milán a fiúkkal találkozik. Amikor oda értünk már láttuk jönni a megszokott fiú bandát, de meglepő módon Bálint nem volt közöttük. Csak ketten voltak, Jani és Patrik.
A szememmel azért közöttük hátra-hátra pillantottam, hogy hátha látom megjelenni a távolban.

-Khm Nina, kit nézegetel annyira?-kérdezte Patrik

-Hát a hercegét, ki mást-nézett rám majd Patrikra mosolyogva Jani

-Haha nagyon vicces-mondtam nekik

-Sziasztok-köszönt Bálint

-Cső-köszöntek neki a fiúk, majd le pacsiztak

-Szia-köszönt neki Rella, én túl sokáig bámultam így annyit éreztem, hogy Rella a könyökével egy kicsit oldalba vágott

-Ja mi, szia-köszöntem

-Kérdezhetek valamit?-tette fel ezt a kérdést Bálint

-Igen!?-mondtam bizonytalanul

-Ti futottatok? Vagy miért vagy ennyire vörös?-kérdezte

Először azt hittem csak viccből kérdi és csak mégjobban zavarba akar engem hozni evvel, de aztán rájöttem, hogy ezt komolyan kérdezte. Segélykérően Rellára néztem és Milánra.

-Izé, ohm aaa-kezdtem

-A Milán hibája-vágta rá Rella

-Igen? Ja igen-mondta Milán

-Elvette a Nina telefonját és avval szaladt, mi meg kergettük-mondta Rella

-Hát ismersz-mondta Milán nevetve és Bálintra nézve

-Jaaa, de mért vetted el a telefonját?-kérdezte nevetve Bálint

-Jó őt piszkálni-mondta nevetve Milán

-Ez esetben-kezdte Bálint, majd kikapta a kezemből a telefonomat

-Most komolyan-néztem rá

-Hát ha szeretnéd én visszaadom-mondta és közelebb tartotta hozzám

-Igen szeretném-nyúltam érte, de ekkor elkezdett szaladni vele

-Előbb kapj el és szerezd vissza-futott nevetve

Én a táskámat a Milán kezébe nyomtam, aki Rellával együtt ezen jót nevetett. Jani és Patrik is nevettek azon, hogy Bálint után szaladgálok. Jani még elkezdett minket videózni is. Én pedig eközben végig szaladgáltam. Esküszöm tesin nem futottam ennyit soha.

-Na jó pihi-nevetett Bálint és megállt velem szembe, de még is egy kicsit távolabb

-Visszakapom?-kérdeztem

-Nem, de mit titkolsz, hogy ennyire fontos a telefonod?-kérdezte

-Hát ohmmm-kezdtem, most mit kéne mondjak neki!? Mondjam azt, hogy "Ja amúgy a kezdőképernyőm háttere te vagy, de ezt titkolni akartam" vagy mi

-Nézzük csak mi lehet a kódod-kezdett el gondolkozni

Ahogy láttam próbálkozott. Már csak egy lehetősége maradt, mielőtt percekre lezár.

-Ha nem a te vagy a tesód születési éve, napja, hónapja, akkor próbáljuk meg az enyémet, úgy is mindegy-nevetett

Na ez baj. Igazából pontosan az a kódom. Ha még az év lenne csak beállítva, azt ki magyaráznám valahogy, de így hogy a nap is meg a hónap is az ő szülije így elég ciki.

-Hát ohm ez meglepett, de ohm-ekkor látta meg a hátterem

-Végre visszaadnád a telefonom?-kérdeztem nagyon zavarba jőve

-Ez egész jó kép rólam-mosolyodott el

-Na amúgy megyünk suliba?-kérdezte Milán és Rella

-Persze, úgy emlékszem felhoztunk egy órát, az első tesi nektek is igaz?-kérdezte Patrik

-Aham-mondta Rella

-De menci akkor közösen tesizünk-nevetett Jani

-Hát hogy ti tesiztek, de én nem tesizhetek-mondtam

***
Beértünk a suliba, majd egyből az öltözőbe mentünk. Ott lepakoltuk minden cuccunkat és bementünk a tornaterembe. Tornatermen belül van a tesitanároknak egy kisebb nevelői, odamentem hogy a tesitanárt megkeressem és odaadjam neki a felmentésemet. Elfogadta és így leültem Rella mellé a padra. Ő sem tesizik, de neki amiatt, mert a térdével van baj.
Nagy beszélgetésekben voltunk Rellával, amikor tényleg csak véletlen pillantottam át a tornaterem másik térfelére. Bálint ült a velem áttelemben lévő padon. Éppen engem nézett, amikor rá pillantottam és ugyebár ezt látta, a tekintetem nagyon gyorsan elkaptam onnan. Rella egyből kötekedett, hogy "olyan meleg van itt Nina nem!?" és hasonlók. De természetesen megszoktam. Próbáltam Rellával folytatni a beszélgetést, de egy épp normális mondatot sem tudtam összerakni. Egyszerűn nem tudtam rendesen beszélni olyan szinten zavarba voltam. Amikor végre sikerült megszólalnom és egy normális mondatot kiböknöm, akkor becsengettek. Remek, ezt komolyan mondom nem hiszem el. A tanár bejött és az osztálytársaim elkezdetk tesizni. Imádok tesizni, így fura, hogy most felmentettként ülök a padon. Az is fura, hogy most egyáltalán nem tudok arra figyelni, hogy az osztálytársaim milyen gyakorlatokat hajtanak végre.