Sulis szerelem

Part 23

Az első órára való becsengetésig még minimum 25 perc van, szóval ezt így is úgy is meg kell beszéljem Bálinttal. 

Közben felértünk a másodikra és a termük felé vettük az irányt. Majd szépen beléptünk, Rella azonnal ment Milánhoz, Paula pedig Patrikhoz. Én az ajtóban vártam és csak ott álltam, majd Bálintra néztem akinek a tekintete szintén rám tévedt. Aztán elhatároztam magam, hogy odamegyek és beszélek vele.

-Bálint-szólítottam meg

-Na-nézett rám

-Lenne rám néhány perced?-kérdeztem

-Igen-mondta, majd felállt

Kisétáltunk a padokhoz, aztán leültünk egymással szembe. Kicsit még stresszekbe voltam, de aztán belekezdtem.

-Szóval először is bocsánatot szeretnék kérni tőled, amiért tegnap úgy húztam az időt és semmit sem mondtam, másodszor csak hogy egyértelmű legyen elmondom, hogy azért a te neved a jelszavam és azért van ennyi képem rólad, mert szeretlek, hétről-hétre, napról-napra, óráról-órára és percről-percre egyre jobban. Valószínű ez egy viszonzatlan dolog de persze megértem, viszont legalább már nem nyomja ez a dolog a lelkemet. Tehát a lényeg, hogy mindennél jobban szeretlek.-mondtam el neki minden bennem lévő érzést

-Az szép-csak ennyit mondott, majd felállt és visszament a termébe

Nem tudom most ezt miért tette, most komolyan itt hagyott, semmi reakció nem volt szinte, hát ha valamire akkor erre nem számítottam, aztán csak ott ültem és szinte kezdtem megsemmisülni, de csak kezdtem mert ekkor Bálint megjelent az iskolatáskájával a hátán.

-Gyere, lépjünk le most innen, szóltam a többieknek-mondta és megindult a hátsó lépcsők felé

Én követtem őt, majd megvártuk amíg senki nem figyel és kisurrantunk az iskolából. Az iskolát megkerülve kezdtünk el sétálni a város utcái között. Csak úgy sétáltunk csöndben egymás mellett mindketten gondolatunkba merülve. Majd a csendet szintén ő törte meg.

-Figyelj Nina én nagyon hálás vagyok azért, mert ezt így elmondtad nekem, az igazat megvallva sejtettem, vagy is látszott rajtad, mindig láttam a tekinteteden ahogyan végig nézel a társaságunkon és amikor meglátsz a szemeid szinte felcsillannak. Nagyon élveztem azt is, hogy mennyire zavarba tudlak ejteni, aztán egy idő után már direkt kezdtelek el figyelni én is, hogy zavarba jöjj, de ugyanakkor magammal is kicsesztem ezáltal, bár nem mintha bánnám. Minél többet néztelek annál inkább éreztem, hogy na igen ez a lány kell nekem és szeretnék vele lenni, szeretném azt, hogy mindenben támogasson és én is támogassam őt, szeretném azt, hogy mindenben mellette álljak és ő is mellettem. Tehát Nina ez rohadtul nem viszonzatlan szerelem, eleinte természetesen az volt, de már egyáltalán nem az, már viszonzott teljes mértékig-nézett végig rám én pedig csak lesokkoltan álltam és bámultam rá

-Na ezt nem gondoltam volna-mosolyodtam el halványan

-Gyere fagyizzunk egyet, láttam akkor is mennyire bámultál, de tuti engem kívántál akkor meg és nem a fagyit-mondta hirtelen a fejében megforduló perverzséget

-Hogy tessék-jöttem zavarba

-Naaa ne tagadd Nina-nevetett

-Ja jó én semmit nem tagadok-mondtam magabiztosan, amire hirtelen ő jött zavarba

-Oké ez engem ért váratlanul-nevetett, majd kértünk magunknak fagyit ő pedig kifizette

-Köszönöm-mondtam

-Igazán nincs mit-mondta, majd leültünk egy padra

-Amúgy nem lesz baj, hogy nem vagy iskolába?-kérdeztem rá

-Dehogy is, hát kit érdekel-mondta nyugodtan-de ha neked baj, hogy nem vagy ott akkor visszamehetünk-mondta

-Isten ment, nekem ez így tökéletes-mondtam

Mindketten fagyiztunk, majd Bálint hirtelen rám nézett és tekintete a fagyimra tévedt, aztán pedig a számra, majd visszanézett a szemeimbe.

-Megkóstolhatom a fagyidat?-kérdezte mosolyogva

-Persze-mondtam 

Majd kedvesen felé nyújtottam a fagylaltot, de ehelyett ő az ajkait ajkaimra tapasztotta, lágyan és lassan csókolt meg, habozás nélkül csókoltam vissza, majd miután elváltak ajkaink mosolyogva megszólalt.

-Úgy gondoltam a szádról szeretném megkóstolni, hisz kicsit fagyis volt-mosolygott

-Hű, legalább finom?-kérdeztem nevetve

-Hmmm lehet még egyszer meg kellene kóstoljam-nézett rám perverzen én pedig ismét zavarba jöttem tőle, bár ez megszokott

*később*

Nagyon sok ideje itt ültünk és beszélgettünk, nagyon sok közös pontot találtunk egymásban és jobban megismertük egymást. Rengeteget nevettünk és hülyéskedtünk. Majd aztán úgy véltük ideje visszasétálni a sulihoz, mert a többiek is végeznek lassan, mi pedig elég messze sétáltunk el az iskolától.

Sétálás közben nem nagyon beszéltünk, de nem volt kínos a csend, hanem inkább csak ismételten gondolkoztunk. Vagy is azt nem tudom ő is gondolkozott e, de én igen. Az eszemben folyamatosan a csókja járt és azok a mondatai amiket mondott nekem, hogy ő is szeret és ez nem viszonzatlan, valakinek lehet ez túlzás, de nekem ez most pont a világot jelenti. 

Családi problémákat el is felejtettem, vagy is Bálint feledtette velem. Nagyon hálás vagyok neki ezért. 

Visszaértünk az iskola elé, írtunk a többieknek, hogy majd jöjjenek a parkolóba. Választ még nem kaptunk, hisz gondolom órán vannak, de mindegy is.

-Üljünk már le oda-mutatott az iskola parkolójában lévő padok irányába

-Hát üljünk-mondtam és odasétáltunk

-Nina-szólított meg

-Igen?-kérdeztem

-Az lenne a kérdésem, hogy lennél a barátnőm?-kérdezte mosolyogva

-Hű hát ezen gondolkoznom sem kell, persze ez egyértelmű-mondtam és elmosolyodtam

Ekkor Bálint megcsókolt és az ölébe rántott.

-Végre már

-Ideje volt

-Fú tesó ennyit várni, mert ennyire szerencsétlen vagy

Hallottuk meg a többiek hangját magunk mögül, aminek hatására szétrebbentünk és felálltunk.

-És akkor mától egy pár?-kérdezte Rella felváltva rám és Bálintra nézve

Mi csak egymásra néztünk és egyszerre vágtuk rá az igent.

-Na de jó, már nem bírtam volna tovább várni-nevetett Paula

-Már én se-ölelt át Bálint

-Na de nem ünneprontásként, de megy nemsokára a buszunk-mondta Jani

-Ihj tényleg-mondták a fiúk

Mindenki elköszönt mindenkitől, majd a fiúk mentek is a buszmegállóba, majd mi is így tettünk. Ez a napom most valahogy olyan jó. Mondjuk a buszmegállóhoz érve a két lány azonnal faggatni kezdett engem, de persze én mindenre választ adtam nekik és mindent töviről hegyire elmeséltem nekik. Ők is és én is csak mosolyogtam ezen, aztán megérkezett a busz, amire felszálltunk és utunk hazavezetett. 

A buszon kaptam pár üzenetet Bálinttól, amiben annyit írt, hogy köszöni ő is a mai napot, amit én is megköszöntem és nagyon boldog, de most én is nagyon is az vagyok. Hirtelen minden olyan kiegyensúlyozott lett, de remélem ez így is fog maradni, mert ha én elvesztem ezt a fiút abba bele is őrülnék. Még mindig felkavaró, ha visszagondolok arra az álomra, ami szinte a fél életemet lejátszotta előttem többszörösen is. Talán egyszer Bálintnak is elmesélem, hogy álmomon belül mik történtek velünk, de ez nem mostanában lesz. Most az a lényeg közös hangon legyünk és ne legyen előttünk akadály. A többi pedig majd magától szépen kialakul.