Sulis szerelem

Part 10

Végig a 11/B tesióráját figyeltem. Egy idő után viszont a tesitanárnak is feltűnt. Az a legjobb, hogy imád a tesitanár engem és nekem is ő az egyik kedvenc tanárom. Sokan nem szeretik pedig csak szót kell vele érteni. Azt hittem neki nem tűnik fel én nem őket figyelem. Viszont egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy hozzánk beszél.

-Kislányok! Nehogy az legyen eltalál titeket a labda, menjetek át a másik térfélre és üljetek le oda a padra, mert itt röpizni fognak-mondta a tanárnő

-Ohm oké-néztem rá furán

-De hát eddig bármit játszottak, sose küldött át oda-súgta nekem Rella

-Igen, hidd el tudom-súgtam neki vissza

Átmentünk a másik oldalra és leültünk. A 11-ek épp bemelegítettek, az ő tesitanáruk mondta nekik, hogy arckörbe álljanak. Velem szembe állt Bálint. Aki egy hülye mozdulat után azt szimulálta fáj a bokája. A tanárt megkérve leült. Na de az volt benne a komoly, hogy "véletlen" csak és kizárólag mellém ült le. Rella csak sunyin elvigyorodott, én pedig nem tudtam hova nézzek.

-Zavarba vagy igaz?-kérdezte hirtelen Bálint

-Dehogy, hogy van a bokád?-kérdeztem

-Ja ez? Semmi baja, csak valahogy beszélnem kell veled személyesen-mondta, na ezen a mondatán meglepődtem

-Velem? Még is mit akarsz te velem beszélni?-kérdeztem

-Hm mondjuk miért én születési adatom a jelszavad, vagy miért én vagyok a háttered? Esetleg, hogy miért vagy zavarban akárhányszor látsz, vagy csak rád nézek-kérdezte és mondta a dolgokat

-Hát ohmm-voltam zavarba, Rellára néztem, aki csak biccentett a fejével és "beszélt" a tekintetével, hogy mindent el kell neki mondjak

-Ha akarod kimehetünk a folyosóra, hogy ketten legyünk és ne zavarjon minket senki-mondta

-Az jobb lenne-mondtam

-Tanárbá'!-szólt Bálint a tanárnak

-Igen?-nézett rá a tanár

-Kimehetnék az öltözőkhöz? Ez a lány, mármint Nina ad egy fájdalomcsillapítót, táskámban meg van víz amivel betudom venni, kienged kérem!?-mondta neki Bálint

-Jó, menjenek, de ne sokáig-mondta

Felálltunk és kimentünk a folyosóra, Bálint természetesen addig színlelte a sántitást amíg ki nem értünk és be nem csuktuk a tornaterem ajtaját magunk után. A fiú öltöző ajtaja nyitva volt. Bálint amögé állt, én pedig vele szembe a falnak támaszkodtam. Kb 3 m-re voltunk egymástól, de csak mi ketten voltunk ott.

-Szóval Nina, hallgatlak-mondta és nézett rám

-Hát ohm, nem nagyon akartam elmondani, de ahjjj-kezdtem pánikolni

-Csak nyugi-mondta

-Na szóval, nem tudom hogy evvel most elcseszek-e úgy kb mindent, vagy sem, de ha megharagszol ha nem, akkor ideje elmondjam, hogy rohadtul bejössz nekem-hajtottam le a fejemet

-Ha azt mondom tudtam!?-nézett rám sunyin elmosolyodva

-Még is honnan tudtad volna?-kérdeztem meg meglepődve

-Onnan, hogy Milán legjobb haverom-nevetett-kompletten mindent elmondott, szerinted véletlen mondta neked egyszer, hogy nézd meg ki küldött üzit neki? Jahj milyen furi pomt én voltam és két félmeztelen képet küldtem neki hűha, csak a reakciód akarta megnézni, aztán mindent elmondott nekem-mondta Bálint

-Oh, na ezt nem gondoltam volna-mondtam-ohm és akkor most nincs harag

-De totális harag van-mondta

-Istenem annyira tudtam hogy ez lesz-kezdtem el fel-alá sétálni idegeskedve

Bálint csak állt ott, egy szót sem szólt, amikor megfordultam, akkor hirtelen elkepta a kezemet és magához húzott. A szemembe nézett, majd a számra és lassan érzékien megcsókolt. Ha valaki most kinyitná a tornaterem ajtaját, akkor sem látna semmit, mert a fiú öltöző ajtaja kitakar minket.

-Akkor most nincs harag?-kérdeztem mikor szétváltak ajkaink

-Dehogy van, csak hülyítettelek-mosolygott

Ettől én olyan szinten zavarba jöttem, hogy lassan már mentő kellesz.

-Cuki vagy vörösen-nevetett

-Inkább menjünk vissza-mondtam

-Inkább ne, egy perc és csengetnek, átöltözöm-mondta

-Oké-akartam ki indulni az öltözőből

-Nem is maradsz?-kérdezte

Ettől én annyira meglepődtem, hogy hirtelen egy szó sem jött ki a torkomon.

-Khm de maradsz-fogta és beljebb húzott az öltözőbe, az ajtót pedig behúzta, hogy ne legyen tárva nyitva

-Ohm tuti maradjak? Nem vagy szégyenlős?-kérdeztem hülyeségeket zavaromban

-Tuti és nem, nem vagyok szégyenlős. De elárulod mitől tudsz ennyire zavarba jönni tőlem?-kérdezte

-Nem tudom-mondtan

-Oké azért levegőt ne felejts el venni-mondta nevetve

Először levette a pólóját, majd felvette azt amibe iskolába jött. Majd a nadrágját vette át. Részleteznem kell hogy most hogy vagyok? Hát nem mondanák sok újat... Totálisan zavartság, lefagytam és érzem lassan elájulok. De amúgy minden jó.

-Na gyere, kész vagyok-mondta

-Mindjárt csengetnek-néztem az órámra

-Tök mindegy akkor, hogy vissza megyek vagy sem -mondta

-A tanár nem fog szólni?-kérdeztem

-Dehogy fog, nagyon jól tudja mi van. A többiek előtt kell a színdarab, mert nehogy az legyen hogy engem kienged így, mász meg nem. De amúgy szerinted ki intézte el, hogy hirtelen átküldjön titeket a tanár a mi oldalunkra!?-kérdezte komolyan

-Azt ne mond te-néztem csodálkozva

-A fiúk segítettek-mosolygott

-Ohm és miért intézted el?-kérdeztem, mert érdekelt

-Nina az van, hogy ohm felkeltetted az érdeklődésemet te is, már egy ideje figyelgettelek és miután láttam zavarba ejtelek csak a tekintetemmel is, akkor direkt is csináltam és ennek az lett az ára, hogy felfigyeltem rád nagyon is. Nem akartam nyitni feléd ilyen téren, mert nem vagyok az az udvarlós romantikus típus. De most hogy te elmondtad elég bátorságom lett ahhoz, hogy ezt mind tudassam veled-mondta

-Most álmodom?-kérdeztem meglepetten

Ekkor pedig a valódi ébresztőm hangja szólalt meg, a valóságban.
Szinte könnyes szemmel ültem fel az ágyon és nyomtam ki az ébresztőmet.

-Nina minden oké?-kérdezte aggódva Milán aki kómásan épp hogy lát valamit

-Persze minden-folyt le egy kódza könnycsepp az arcomon

-Mi a baj?-kérdezte

-Miért nem tud szeretni engem? Kezdek belefáradni az állandó vágyódásba. Milán én annyira szeretem... Most is vele álmodtam, de minden olyan valóságos. Az álmom váltotta egyébként ezt ki belőlem-mondtam neki

-Hey, amíg ő nem mondja, addig nem tudhatod mit érez-mondta majd amennyire tudott, átölelt

-Hát jogos-mondtam majd kiszálltam az ágyból és a konyhába mentem reggelizni

Milán is megreggelizett, majd először én, majd Milán mentünk a fürdőbe, hogy a szokásos reggeli rutinunkat elvégezzük. Visszamentem a szobába, hogy kiválasszam az aznapi outfittem. Egy sötétkék farmerra és egy fehér haspulcsira esett a választás. Tudom február van és még ha úgy vesszük tél, de azért haspulcsiba megyek, mert meglepő módon az időjárás nagyon tavaszi.