Lementünk és beültünk matekra. Ránéztem a telefonomra és akkor láttam, hogy osztálycsoportba beírták a mi angolos csoportunknak elmarad az angola. Akkor megvárom Rellát és Paulát. Nekik hetedik órájuk angol és a másodikon lesz órájuk, hát szuper.
A napom hamar eltelt amúgy. Aztán már a másodikon ülök és Rellával meg Paulával beszélgetek a folyosón. Aztán a szemem sarkából észre vettem Bálintot. Alig ült tőlem egy 3 méterre. Rella látta hogy zavarba vagyok ismét, de nem szólt. Aztán becsengettek. Már itt is volt az angol tanár, hurrá egyedül maradok a folyosón. Vagy is hát ezt hittem. Az órából kb 10 perc telt el, aztán a 11/B osztályból Bálint jött ki az ajtón. Ideges volt és egyszerre szomorú is. Hajtott a vágy, hogy megkérdezzem mi történt vele. Amilyen hülye vagyok, persze hogy megtettem.-Ohm Bálint, minden oké? Mi a baj?-azta ezt hülyébben meg se kérdezhettem volna
-Leülhetek melléd?-kérdezte én meg csak bólogattam
-Na akkor mi történt?-kérdeztem
-Ah hát van a Milán, ozt megharagudott rám, de amúgy azért mert nem akartam valamit amit ő igen-mondta
-Jaj, segítsek? Mármint beszéljek Milánnal?-kérdeztem
-Nem szükséges, hagyjad csak-mondta
-De hey az nem jó ha szomorú vagy-mondtam majd a szemébe néztem
Na ezt nem kellett volna mert borzasztóan zavarba jöttem a tekintetétől.
-Hát akkor te tudod, egy peóbát lehet megér, köszi-mondta majd felállt és visszament órára
Huh hát ohm hirtelen elfelejtettem levegőt is venni, de tényleg beszélnem kellene Milánnal. Ne haragudjon már rá. Hisz legjobb haverok.
Még bőven volt az órából idő, de amikor kicsengettek Rella és Paula jött ki először. Őszintén már untam ott ülni, legalább mostmár mehetünk haza.-Nina szerinted nem látom van valami baj?-kérdezte Rella
-Semmi baj amúgy-mondtam
-Na na na, Bálint a baj?-kérdezte Rella
-Hát kijött óráról és minden baja volt,aztán megkérdeztem hogy mi történt, leült mellém és egyébként tök őszintén elmondta, hogy valamin összevesztek a Milánnal, aztán idegesíti, hogy ennyire haragszik most rá Milán-mondtam a két lánynak
-Hm ez amúgy kamunak tűnik-mondta Rella
-Tök mindegy, mondtam hogy beszélek Milánnal afelől, hogy beszéljék meg-mondtam
-Te tudod-mondta Rella
Hazafele sétáltunk, a két lány az egyik elágazásnál letértek én pedig egyedül folytattam az utamat. Eszembe jutott, hogy nekem megvan a Milán telefonszáma. Valami oknál fogva elkezdtem felhívni.
Haló Nina,mond!?-kezdte
Szia, bocsi a zavarásért de lenne egy kérdésem-kezdtem el a lényegre térni
Még pedig!?-kérdezte
Hát ohm nem lenne kedved megbeszélni a dolgokat a Bálinttal? Szegény annyira ki volt borulva. Ti meg annyira jó barátok vagytok, csóri ne legyen már ideges vagy szomorú emiatt-mondtam el szinte egy levegő vétellel az egészet amit akarok
Várj már, te miért állsz ki hirtelen ennyire a Bálintért-kérdezte csodálkozva
Háth ohmm-kerestem a szavakat
Ha kibékülök vele, elmondod mit érzel iránta?-kérdezte, amin eléggé meglepődtem
Csak békülj ki vele, szia-köszöntem el és kinyomtam a hívást
Milán és én azért beszélünk néha, mert a Milán apukája és az én apum kiskoruk óta haverok és nagyon jó kapcsolatot ápolnak. Milán sokszor van nálunk, de nem akarjuk hogy az iskolába terjesszék azt a hírt hogy együtt vagyunk, ezért ott szinte levegőnek nézzük egymást. De sulin kívűl nagyon sok időt töltünk együtt. Az én húgom Blanka és a Milán húga Emma legjobb barátnők. Egy suliba járnak és én meg Milán és sokszor Rella is jön velünk, így hárman megyünk a két lányért a suliba. Természetesen Milán engem is úgy kezel mintha a húga lennék. Mindnekitől igyekszik óvni engem és minden fiút elkezd kritizálni amint valamelyikkel csak szóba állunk, vagy ha ránézek. De engem ez nem zavar.
***
Végre hazaértem. Beérve a házba a táskám leraktam a szobámba, majd a konyhába vettem az irányt, hogy egyek valamit mert már nagyon éhes voltam. Anyukám nagyon finom gyümölcslevest csinált így azt ettem. Miután az ebéd megvolt, visszamentem a szobámba. Annyi tanulni valóm van holnapra. Így neki is láttam a tanulásnak. Szerintem ilyen 2 órámba telt amíg mindent megtanultam. Bepakoltam az iskolatáskámba holnapra, de mivel első tesim ezért a tornazsákomba is összekellene pakoljak. Amikor az is megvolt, bekapcsoltam a Tv-t és valami random sorozatot néztem. Közben Rellával és Paulával írkáltam a csoportba. Kis idő múlva csörgött a telefonom. Milán volt az.Szia-vettem fel a telefont
Szia, jössz a suliba a lányokért?-kérdezte
Persze, merre vagy?-kérdeztem
Hát mindjárt előttetek-mondta
Na akkor készülök, szia-köszöntem el
Hamar elkészültem és amikor kimentem az ajtón, Milán éppen akkor ért oda elénk.
-Na szia Nina-köszönt egy öleléssel
-Szia-köszöntem neki én is
-Nina az a helyzet, hogy kibékültem Bálinttal-mondta mosolyogva
-Ennek örülök-mosolyodtam el én is
-Na de akkor halljam, milyen érzéseket táplálsz a kis hát nem is tudom, szőkés barna herceg iránt-nevetett
Én is nevettem volna, de a mosoly a kérdése hallatán lefagyott az arcomról.
-Ígérd meg nem mondod el senkinek sem Milán, ez nagyon fontos nekem-mondtam
-Hey kisujj eskü-tartotta az ujját, amit el is fogadtam
-Na akkor azt hiszem, sőt nem hiszem, hanem tudom, hogy nagyon is bejön nekem, nem is bejön, ez már rendes szerelem-mondtam zavartan és a fejemet lehajtottam ezt ne vegye észre
-Igaz tudod, hogy ismerlek annyira hogy látom most is zavarban vagy, de mondok jobbat. Elég sokszor észreveszem mennyire zavarban vagy. Nem is tudom a Bálintnak ez eddig hogy nem tűnt fel. Hisz amikor csak épl egy pillanatra látod, már full vörös vagy-nevetett
-Ah most minek kell kinevetni-hisztiztem
-Gyere inkább menjünk be, mert már lefagytam. Hazafele szaladunk-nevetett
-Hát én benne vagyok-nevettem
Bementünk a két lányért, majd hazafele amikor már nem messze jártunk tőlünk, akkor tényleg egy picit szaladtunk. Csak a látszat kedvéért és hogy véletlen se fagyjunk szét. Úrközben hazafel felhívott anyum, hogy Milán anyukája telefonált neki, ma nem lesznek otthol így, ha nekünk sem gond, akkor Emma és Milán nálunk aludni ma éjszaka. Beleegyeztek anyumék és Milánék is örültek ennek. Eközben amúgy minden történést közvetítettem a két lánynak Messengeren. Majd hazaértünk hozzánk. Emma és Blanka bementek a Blanka szobájába és elkezdtek játszani. Én és Milán pedig elmentünk pizsamáért, holnapra szükséges tankönyvekért, meg minden ilyen szükséges és fontos dologért.
ESTÁS LEYENDO
Sulis szerelem
RomanceNe tagadd nem voltál még szerelmes olyanba, akivel egy suliba jártok, tuti te is jártál már így! Akiről a könyv szól, ő is. Jó olvasást ha érdekel mi lesz a főszereplővel és a titkos kis vágyódásaival!