Sulis szerelem

part 17

A lányokkal lassacskán mi is megérkeztünk a leszállóhoz. Ott elköszöntünk Paulától és Rellával sétáltunk tovább.

-Amúgy bejön neked Milán?-kérdeztem

-Nem tudom, helyes meg minden, csak nem tudom, hogy tudnám e szeretni őt olyan szinten-mondta Rella

-Igaz tudod, hogy evvel foglak mától csesztetni?-kérdeztem nevetve

-Persze nagyon jól tudom-mondta

-Jól van Milánkám-nevettem

-Na jó Bálintkám-nevetett

-Ez váratlanul ért-nevettünk tovább

Eközben én hazaértem, így elköszöntem Rellától. Belépve a házba szüleimmel találtam szembe magam, nagyon feszült volt a hangulat.

-Történt valami?-kérdeztem

-Igen kislányom, apád félrelépett, tehát válunk-mondta anya én pedig sokkos állapotba felfutottam a szobába

Ők olyan boldogan éltek mindig, olyan vidám volt ez a házasság, szinte sosem veszekedtek meg semmi ilyen. De most ezt nem hiszem el. Miközben ezeken elmélkedtem, egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Ebből az állapotból a telefonomon jött értesítés rántott ki. Megpillantva, hogy kiírt a szívem egyből hevesebben kezdett el verni. Nem mertem megnyitni, de nem is akartam a lányok nélkül. Felhívtam őket, hogy hívásban megosszam a képernyőm és közösen nézzük meg Bálint reakcióját.

Mindkét lány kíváncsi és én is az vagyok, ebben a percben pedig megnyitottam a válaszát.

"Szia Nina, ahha jó evvel kezdjek valamit? Mármint hidd el kedves amit írtál, de nekem nem kellesz értsd meg. Látom nézel rám, látom összes tekinteted, de ne hari miért szeretnék pont egy olyanba bele mint te? Amúgy meg már idegesít, hogy folyamatosan nézel. Állj le evvel kérlek, köszi, na szia"

Nem hittem a szememnek amikor elolvastam Bálint válaszát. Most minden annyira elcseszett.

-Nincs értelme semminek-sírtam el magam Rellának és Paulának

-Életem, ne sírj egy fiú miatt-mondta Rella

-Fel a fejjel csajszi, ez csak egy fiú-mondta Paula

-Nem csak ez, még a szüleim is válnak, de az hogy életem szerelme, konkrétan így a földbe tipor, ez csak hab a tortán-mondtam nekik

Pár percet még beszéltünk, majd inkább letettük a hívást és én megpróbáltam pihenni. Tanulnom kellene holnapra, de nincs kedvem és nem csak kedvem, de még erőm sincs hozzá. Nem is nagyon érdekel. Nincs kedvem semmihez, még létezni sincs most kedvem, tán pont a tanuláshoz lesz!?  Hanyatt vágtam magamat az ágyon és csak feküdtem ott a plafont bámulva. Hirtelen koppanásokra figyeltem fel, az ablakom irányából jöttek. Nulla kedvvel felálltam és odamentem kinyitni és megnézni ki vagy mi az. Meglepődve pillantottam meg Milánt. 

-Hát te?-kérdeztem miután kinyitottam az ablakot

-Csak engedj be-mondta

-Hát inkább mássz be itt-nyitottam ki jobban az ablakot

Milán bemászott rajta. Nem emeletes házban lakunk így könnyedén betudott az ablakomon mászni.

-Mit keresel itt?-kérdeztem

-Az a hülye elküldte mit írt neked, leszidtam elég rendesen és azért jöttem, hogy elmondjam valójában ő is elég sokat beszél rólad-mondta

-Valahogy ezt nem tudom elhinni-mondtam