Sulis szerelem

Part 25

Már másnap reggel van, tegnap a két lány miután észhez tért normálisan mindent sikeresen megbeszéltünk. Patrikkal is kibékültem de befenyítettem, hogy több ilyet nem csinálhatnak. Tehát most éppen buszon vagyunk és megyünk az iskolába. Bálint tegnap Milánnál aludt így a buszra amikor felszállt egyből elmosolyodtam magam ő pedig ugyan így tett, majd odajött hozzám és megölelt. Milánnak is köszöntem és aztán így 5-en elkezdtünk beszélgetni. annyit nevettünk, hogy amikor leszálltunk a buszról, már majd hogy nem görcsöltünk a nevetéstől. 

Bementünk a suliba és egyből mentünk is fel a fiúkkal, mert Patrik és Jani már ott voltak fent. amikor beértünk a termükbe Paula egyből ment és leült Patrik mellé. Rella Milánhoz ült le én pedig Bálinthoz. Jani elég furcsán nézett rám, ah nem is értem ezt a palit, pedig ő is akarta azt, hogy Bálinttal legyek, mármint ezt a fiúk mondták, hogy ő is rábeszélte Bálintot, hogy beszélgessen velem. Nem is értem mikbe van. 

Egészen csengetésig beszélgettünk aztán mi mentünk órára. Minden szünetben találkoztunk a fiúkkal, Jani állandóan nézegetett, hát komolyan mondom egyre inkább idegesít. Bálinton is láttam eléggé zavarja ez. De se ő se én nem szóltam Janinak. Aztán végre nagy nehézségek közepette, de letelt a suli így mehettünk haza. 

Az iskolából kiindulva sehol nem láttam Bálintékat. Gondolom hamarabb kijöttek. Az iskolából Rella, Paula és másik két barátnőnk Rami és Niki sétált velem. Niki és Rami úgy volt, hogy mennek és vesznek fagyit, de az eső elkezdett cseperegni. A két lány visszafordult hozzánk. Niki elindult haza Rami pedig odasétált velünk a buszmegállóhoz. Amikor odaértünk az ég szinte leszakadt. Dörögni és villámlani kezdett. Az igazat megvallva Rella, Rami, én is féltem a viharoktól. Paula viszonylag nyugodt volt, de kicsit ő is megijedt. A buszmegállóba felálltunk a padra, hogy többen elférjenek és ne ázzanak még jobban el. Aztán elkezdett a jég is esni. Szakadt az eső erre elkezdett a jég is esni. Az úton már szinte folyt a víz. Nagyon jó, tiszta tengerpartos kis stílusa volt. Nagyon jó nagyon jó. Jött a buszunk és eldöntöttük így a jégbe nem fogunk kimenni. Telefonált szinte mindegyikőnk, hogy otthon ne várjanak, mert kicsit később érünk haza. Rami közbe mondta, hogy érte jönnek így ő amint érte jöttek el is ment. Mi még ott voltunk, de végre az időjárás csillapodott. Kicsit fellélegeztünk, amikor ismét "leszakadt" az ég és dörgött meg villámlott egy hatalmasat. Mindhárman sikítottunk, majd elkezdtünk nevetni. Én viszont már eléggé féltem. Fú és Bálint sincs itt ilyenkor, meg egyik haverja sem, akitől kicsit megnyugodnánk. 

 Az exem és az egyik haverja éppen akkor jöttek oda a buszmegállóhoz. Kicsit odébb álltam, hogy odatudjanak állni hozzánk és ne ázzanak el. Fura helyzet volt, de mindegy. Aztán megint dörgött, hurrá. Ijedtemben az exemet megöleltem, bár nem akartam de valahogy megnyugtatott a közelsége. Ő csak meglepődött, de nem lökött el magától, hanem átkarolta a vállamat, én pedig kicsit szorosabban bújtam hozzá. Annyira megnyugodtam ettől, hogy meg is feledkeztem a viharról ami azóta is tombol. Az exem nagyon jól tudta, hogy mennyire rühellem az ilyen időjárást, ezért egy szót sem szólva még ennél is jobban magához ölelt. Pár percig álltunk így, aztán elkezdett csörögni a telefonom. Megnéztem ki az, Bálint neve villogott a képernyőn. Azonnal kibújtam az engem ölelő karok közül és felvettem a telefont.

*hívás*

-Nina megmagyaráznád?-kérdezte ideges hangon

-Micsodát?-kérdeztem

-Nézd meg amit messen küldtem.-mondta majd megnéztem amit küldött, a képen az exem és én vagyunk ahogyan ölelkezünk

-Figyi én ezt megtudom magyarázni-mondtam

-Igazán? Akkor meséld, miért ölelgetsz más fiút? Mert nem emlékszem, hogy mondtad volna azt, hogy van ilyen rokonod akit nem mellesleg ismerek is mert ő is a mi sulinkba jár-förmedt rám

-Bálint én csupán csak félek a viharoktól, ez bármennyire is ciki, nem akartam megölelni, de ő állt közel hozzám és ahogy hirtelen megijedtem hozzábújtam, tudom ez az én hibám, de...-folytattam volna de közbeszólt

-Tehát ha megcsallak, az az én hibám de csak közel volt hozzám egy csaj aki nem te vagy, nem de?-kérdezte idegesen

-De Bálint értsd meg véletlen volt-mondtam

-Ki volt ez a pali neked?-kérdezte

-Hát ohm az exem-mondtam

-Na szép, ha egy fiúhaverod lett volna akkor még valahogy beletörődök, de az exed? Nem is értem miért nem hagytam, hogy Jani rád másszon-mondta majd kinyomta a telefont

***

-Minden rendben?-kérdezte Márkó (az exem)

-Nem semmi nincs rendben-kezdtem el zokogni

-Szakított veled?-kérdezte Rella

-Nagyon úgy tűnik-mondtam

-Rella hülyébb kérdésed nem is lehetett volna-mondta Paula

-Sajnálom, hiba volt téged visszaölelnem, de én csak jót akartam, mert tudom mennyire félsz-mondta Márkó

-Ah hagyd, ez nem a te hibád, neked inkább csak köszönöm-mosolyodtam el halványan, bár ez így elég hülyén nézhetett ki, mert közben zokogtam

-Mindent megbeszéltek majd, hisz ő is szeret és te is szereted őt-mondta Rella majd megölelt

-Nyugodj meg, csak hirtelen ideges lett, de legalább tudjuk, hogy mennyire féltékeny-mondta Paula majd ő is megölelt

-Lányok itt a buszotok-szólt Márkó haverja, majd mi a busz irányába sétáltunk

Felszálltunk rá és végre elindultunk haza. Olyan helyre ültünk, ahol négyen is elférünk, mármint így úgy ültünk, hogy mellettem ült Márkó, velem szembe Rella, Márkóval szembe pedig Paula. Az úton végig csöndben voltam, de a könnyeim sorban folytak le az arcomon. Ezt most nagyon elcsesztem és ennek a kapcsolatnak félek, hogy már véletlen sem lesz folytatása. Aztán már annyit gondolkoztam, hogy egyre jobban sírtam és muszáj voltam Márkó vállába fúrni a fejemet, mert már nagyon nem voltam jól. Most nagyon összetörtem és ez inkább a saját hibámból adódóan történt. Bravó nagyon profi vagyok...

A busszal nemsokára hazaértünk, leszálltunk, majd mindannyian hazasétáltunk. Rella mondta később még visszajön megnézi mi van velem, de Paula is befenyített, hogy semmi kárt ne tegyek magamba, mert akkor ő fog megfojtogatni. Bementem a szobámba  és csak csöndesen sírtam, ilyenkor van abban valami pozitív is, hogy senki nincs itthon rajtam kívül. Nem kell magyarázkodnom, afelől, hogy mi a csuda bajom van, vagy hogy mi történt ami miatt ennyire kivagyok. Faszom vihar, ha nem szakad az eső és nincs vihar, most nem lenne ez. Nagyon szuper... Remélem tényleg igaza van a lányoknak és megtudjuk ezt majd beszélni, mert ha nem én abba belehalok, ritkán vagyok brutálisan szerelmes, na de most nagyon nagy szerelembe estem és ezt nem akartam így elcseszni miután megtapasztaltam milyen az, ha ő is viszont szeret engem. Próbáltam neki írni meg hívni is, de egyáltalán nem reagált. Kezdem azt érezni most ez egy veszett ügy lett...