Áruló (Mattheo Riddle ff.)[Befejezett]

11.

Oda sétáltam az asztalhoz, s leültem Voldemort bal oldalár, velem szemben Mattheo ült. Az arcomat fürkészte, én viszont lesütöttem a szemeimet. 

Elérte amit akart. Már közéjük tartozom, és nincs menekvés. 

Mindent elvettek tőlem. Mindent. Most én is mindent elveszek tőlük. Belülről fogom széttépni őket, hiszen túl erősek máskülönben. 

Felemeltem a fejemet, fagyos lett a tekintetem. 

- Izana. - Szólított meg Voldemort, s ránéztem. - Bizonyára tudod a feladatotokat. Harry Potter. Ne végezetek vele, az az én dolgom, de  mindenképpen tudjatok meg minél több információt. Egyenlőre ennyi a feladatotok vele kapcsolatban. - Mondta mire bólintottam. 

Késő délután értünk vissza a Roxfortba. Nem akartama velük beszélni, így elindultam a szobámba. 

- White! - Kiáltott utánam Mattheo, de nem reagáltam. - White! - ismét, de ekkor sem. 

- Hagyd. - mondta neki Theodore. 

- Izana! - kiáltott még egyszer utánam, s erre megtorpantam, de rögtön újra elindultam. 

Viszont nem a szobám felé vettem az irányt. Most vacsora idő van, így mindenki a nagyteremben van. A lépcsökön felérve a dáma előtt találtam magam. 

- Kérem a jelszót. -Mondta a teltebb hölgy a festményen. Egy ravasz mosolyt varázsoltam magamra.

- Hölgyem mondták már milyen elragadóan néz ki ma? - kezdetem. - És az a ruha....

- Jaj - jött zavarba. - Ugyan kedvesem. - mosolygott. - Mi szél hozott erre drágaság? 

- Csak Harrynek kellene leraknom egy jegyzetet. - hazudtam.

- Óhh, milyen figyelmes. Ez esetben fáradj be. - engedett be a Griffendér klubbhelyiségébe. Elég hangulatos egy hely azt meg kell hagyni. A vörös és az arany szín dominált. Nem volt időm nézelődni mert bármikor visszaérhetnek a vacsoráról a többiek, így megráztam a fejemet és a lányok folyosóján megkerestem Hermione szobáját. 

Meg kell hagyni irigylésre méltó rend volt bent, ami nekem most nagyon jól jött. Kihúztam az egyik komód fiókját. Nincs itt. Kihúzom az alatta lévőt. Itt sincs. Kihúzom a következőt. Megvan. Az Időnyerő. 

Kiveszem, visszatolom a fiókokat, s mintha semmi sem történt volna mindent úgy hagyok ahogy volt. Végig rohanok a folyosón, kilépek a klubhelyiségből, s a szobámba sietek. 

Megforgatom a kis arany szerkezetet egy párszor és már ott is vagyok valahol. 

Egy folyosón álltam előttem pedig egy hatalmas fa ajtó állt. Hangok szűrődtek ki onnan. 

Fogytam és belöktem a nagy kétszárnyú ajtót. 

- Ha megengedi, azzal kezdeném, hogy emlékeztetnélek egy bíróságra, hogy már 20 évvel ezelőtt... - mondta egy sötét barna hajú nő, de abbahagyta amikor megláttak. A teremben minden szem rám szegeződött. Egy hatalmas nagy teremben álltunk, s velem szemben egy trón volt. 

Elindultam feléjük. Egyenes háttal sétáltam be miközben mindenki engem figyelt. 

- Melyikőtök Kendra White? - kérdeztem mikor megálltam középen. Az a sötétbarna hajú nő lépett elő aki beszélt amikor beléptem. 

- Kenrda White királynő pontosabban. - javított ki. Nem lehetett több 40-nél. - Te pedig, lányom, ki vagy? 

- Izana White vagyok. - néztem a szemébe. Többen felnevettek a teremben. 

- Sajnálom, de nem értem. - rázta a fejét az előttem álló nő. - Csak egy fiam van. Nincs több White a világon. 

- Még. 

- Ezt hogy érted? 

- Én vagyok az eddigi utolsó White. 1980-ban születtem. - mondtam.

- Te. - ébredt fel a sokk hatásából. - Álmodtam rólad. Te vagy a tűz gyermeke. 

- A mi vagyok? - most én néztem rá érttelenűl. Felém lépett majd megragadta a csuklómat, s valamire rájött, az arcából ítélve mert nagyon gyorsan elengedett. 

- Az erőd... - mondja. - Mi... Ho... Hány éves vagy? 

- 16. 

- Hogy lehetsz ilyen erős? 

- Clara néném, Clara White, talált egy módot, hogy hogyan tudná egyszerre növelni és elvonni is az erőmet.

- Elvonni az erődet? Tehát a te erődet szívja el? - Döbbenten nézett rám. - És egy White? 

- Ohh hidd el, tesznek még a Whiteok rosszabbat is. De azt nem mondhatom el. Segítened kell. Egy olyan jövőben élek ahol nincs hatalmunk, szeretnék ezen változtatni. 

- Nézz magadra! Nincs szükséged rám. Erősebb vagy mint az egész vérvonalunk együtt. Te vagy a tűz gyermeke, a jogos örökös. Viszont tudnod kell, hogy a jóslat úgy tartja, hogy választanod kell. Naggyá válhatsz, viszont közben el fogsz veszíteni mindent. Ha ezzel nem tudsz megbékélni akkor ne is kezdj el küzdeni. 

- Mi mindent?

- Minden ami szép és jó az életedben, a boldogságod. Te vagy a tűz gyermeke, a te utad háborúba vezet, és meg tudod nyerni viszont közben el fogod veszíteni önmagadat is. - mondta. - Fentről szurkolunk neked bárhogy is döntesz, Izana White. - azzal megölelt. Tudtam, hogy mennem kell. Vissza kel mennem, és azt is tudtam, hogy mit kell választanom, csak azt kívánom bár ne lenne ilyen nehéz. 

Elengedett majd az Időnyerőt megpörgetve, visszatértem a jelenembe ebből a szürreális élményből. Ismét megjelent körülöttem a szobám. Nagyot sóhajtottam, majd egy kisebb szívroham jött rám. Nem vagyok egyedül. 

- Ez mi volt? - Nézett fel rám Mattheo. 

- Mit keresel itt? - Rendeztem a lélegzetemet. 

- Bocsánatot akartam kérni. 

- Helyes. 

- Lassíts, szerelmem, azt mondtam akartam, de aztán rájöttem, hogy én mentettem meg az életedet. - mondta. 

- Nem mentettél meg. Csak megnehezítetted az életemet. Most már mindig rejtegetnem kell majd a jegyemet, ami nem a legegyszerűbb, főleg, hogy a Rend tagja vagyok és Harryvel is vagyok. 

- Hát persze, Potter. - nevetett fel cinikusan. Itt felment bennem a pumpa és a falhoz szorítottam, amit hagyott mert amúgy nem tudtam volna. 

- Na ide figyelj, Mattheo, nem tudom milyen játékot játszol, viszont engem hagyj ki belőle, különben nagyon megbánod! - mondtam fenyegetően, erre ő megfordította a helyzetünket és most már ő nyomott a falhoz. 

- Nem félek tőled, szerelmem, Inkább le vagyok nyűgözve. - mosolygott. 

- Azt hiszed ez csak egy játék?

- Ami azt illeti nem. Szerintem ez neked egy játék. Játszadozol itt Potter szívecskéjével, miközben mindketten tudjuk, hogy többet akarsz. - Nézett a szemembe, majd a számra, majd ismét a szemembe.  

- Fogalmad sincs, hogy mit akarok. Inkább te mit akarsz? Mert már nem tudom mit gondoljak rólad.   

- Azt akarom, hogy engem válassz. Azt akarom, hogy velem akarj lenni. Akarom, hogy akard ezt. - a szívverésem felgyorsult, és akaratlanul is eljátszottam a gondolattal arról amit mondott. 

- Mattheo... - suttogtam, de nem tudtam mást mondani. 

- Jó lennék, hozzád. - suttogja és kiráz a hideg. - Olyan jó lennék hozzád Izana, megígérem. - Nem tudom mi lett volna, ha nem zavarnak meg minket, viszont így sem jártam jobban. 

Az ajtó kivágódott, majd Harry jelent meg a szobában, s mikor meglátta Mattheot teljesen elborult az agya.