Áruló (Mattheo Riddle ff.)[Befejezett]

31.

Bőven sötétedés után jártunk, fogcsikorgatóan hideg volt a tó mellett. 

- Biztos ezt akarok? - pillantott rám Theo. 

- Nem. - válaszolom. - De van jobb ötleted? - nem válaszol, mert ő is tudja, hogy ez a legkivitelezhetőbb megoldás. - Megvan a Varangydudva? - Bólint. Elkezdem levenni a ruháimat az alsóneműmet kivéve. 

- Mit csinálsz? - fordul el. 

- Pillanatnyilag nincs váltó ruhám, és amúgy is csak akadályozna. - Felszisszenek ahogy belelépke a hideg vízbe. Lassan megyek bele, igyekszem megszokni. Mikor már vállig bent vagyok, a partnak kapaszkodok. Kitartom a kezem, mire Theo odaadja a varangydudvát. 

- Megvan a pálcád? - kérdezi. Bólintok. - Ne feledd, ha bármi van, nem számít a kard, csak gyere fel! 

- Tudom. - mondom és felnézek a szemébe, láttam benne valamit, de nincs időm ezen gondolkozni. Nagyon nehezen megettem a varangydudvát, és lemerültem. Pár pillanattal később már nem is volt gond a lent maradás. a pálcámmal világítottam a sötét vízben és úszni kezdetem. 

Tíz perce úszhattam amikor végre leértem az aljra, ahol észrevettem valami fényeset. Közelebb kell mennem, hogy lássam mi az. Hallok valamit. Nem vagyok egyedül. Megtorpanok. Sellők! 

Mattheo Riddle 

- Hol van Izana?! - viharzok Theohoz amint megérkezem a hopponálással. Ezek tényleg azt hitték, hogy nem fogom megtudni, hol vannak? 

- Tudja mit csinál! - válaszol, teljesen leszartam. Megragadtam a gallérjánál. 

- Nem ezt kérdeztem! - veszélyesen fenyegető volt a hangom. Meglökött ezért hátráltam pár lépést. - Nem tudtam, hogy vágysz a halálra! 

- Ha nem hagyod békén őt... - kezdte, de közbevágtam. 

- Akkor mi lesz, huh?! Megütsz? Húh most aztán rám hoztad a frászt. - mondtam szarkazmussal a hangomban. - Hogy engedhetted neki, hogy egyedül menjen?! - kiáltottam rá. 

- Nem tudom észrevetted-e, de Izana a világ egyik legerősebb boszorkánya, egy tónál nagyobb veszéllyel is szembenézett már! 

- Nem a tótól féltem, te idióta, hanem ami benne van! - Az értettlenség kiült az arcára. Ez most tényleg ennyire hülye? - Sellők, Theodore. - A felismerés pofonvágta. - Ennyit arról, hogy tudsz rá vigyázni... - morogtam. 

- Ki kell hoznunk. - kezd el járkálni. 

- És mégis, hogyan, okoskám? - kérdeztem gúnyolódva. 

- Mattheo... - szólalt meg a tavat kémlelve. Mellé álltam és én is tavat kezdtem kémlelni, majd észrevettem azt amit ő is. Egy vörös folt kezdett el terjedni a felszínen. Vér. 

Idegesen fújtam ki a levegőt, és sietve próbáltam levenni a cipőmet, hogy Izana után menjek, ám megtorpantam. 

Izana arca jelent meg a felszínen, miközben fellélegzet. 

- Izana! - rohantam be elé a sekélyes vízbe. Megszerezte a kardot, a pálcája pedig a másik kezében volt. - Jól vagy? - hajoltam le hozzá. - A vér...

- A sellőké. - válaszolja. - Csak a lábam... az egyik megkapta a karmával. 

- Itt vagyok. - segítek neki felállni. - Jól vagy, szerelmem? Tudsz járni? 

- Uhum. - dünnyögte, de nem volt valami meggyőző. Segítek neki kimenni, majd leül a partra. A kabátomat a hátára terítem. Vacog, a hajából csöpög a víz. 

- Ne mozduljanak! - kiált ránk valaki. A hang felé fordulok és Piton professzort vesszük észre ránk szegezett pálcával, de amint észrevette, hogy kik vagyunk leeresztette. - Riddle, Nott, White... -csikorgatja a fogát. - A kastélyba most! - parancsolja, és alap helyzetben lenne hozzá egy-két szavam, de most Izana a legfontosabb. 

Segítek a lánynak felállni és bebicegni a kastélyba, majd a gyengékedőre, ahol elkezdtél bekötni a lábán található sebet, miközben Piton kezdett minket szidni. 

- Betörtek a Roxfort területére, bárki nyíltan megláthatta volna magukat, és emellett még kárt tettek a tó ökológiájában! - dühöngött. 

- Azért ezt nem mondanám így, a tavat illetően. - szólalt meg Izana miközben Madam Pomfrey leragasztotta a kötést a lábán. 

- Akkor mégis minek nevezné, Miss White? - nézett rá Piton. 

- Populáció helyreállítás. - mondta ki, mire én és Theo majdnem hatalmas nevetésben törtünk ki. Az égre pillantottam, hogy ne engedjem ki a kacajomat, Theo pedig a szája elé tette a kezét. Piton csak megforgatta a szemét. 

- Menjenek a klubbhelyiségükbe, - sziszegte Piton. - most! - indultunk is. Sok minden változott a Roxfortban, de a klubbhelyiségünk ugyan az maradt. 

- Lefekszem aludni, - fordult velem szembe Izana a klubbhelyiségben, majd meglepetésemre megcsókolt, amit szinte azonnal viszonoztam. Elváltunk egymástól, majd rám mosolygott és elindult a szobájába. 

Theo szúrósan pillantott rám. 

- Tesó... - kezdtem. 

- Menj a pokolba! 

- Az, hogy én a pokolba megyek, nem jelenti azt, hogy valaha meg fogod érdemelni őt.