Áruló (Mattheo Riddle ff.)[Befejezett]

34.

Sötét éjszaka leple van, Mattheo mégis kikel az ágyból, rám néz, úgy teszek mintha aludnék. Elindul ki a szobából. Felkelek és követem. 

Négy hónap telt el, azóta itthon vagyok, ő pedig velem, persze ő gyakran visszajár az apja miatt. Eleinte még vele mentem, de mostanában nem akarja, szerinte hamarosan itt van a háború és nem akarja, hogy ott legyek amikor bekövetkezik.

A nappaliszerűségben ül és a hatalmas ablakon néz kifelé, a csodálatos kilátás felé. Csak a kinti világítások és a hold fénye világít be, de épp elég, hogy tisztán lássak mindent. 

- Mi bánt? - szólalok meg, s rám kapja a tekintetét. 

- Nem akartalak felébreszteni, ne haragudj. - mondja s közelebb lépek hozzá. Mellé állok miközben ő ül, s a fejét nekem dőlti, én pedig a hajába túrok. - Nem tudok mostanában aludni. - vár egy kicsit. - Megszerezte a bodzapálcát, és elkezdi felkészíteni a csapatokat. Csak idő kérdése, és el fogja rendelni a támadást. 

- A kardot elvileg Dobby eljuttatta Potternek. - válaszolom. - Ő a kiválasztott, és tudom, hogy nincs vele egy felhőtlen viszonyom, de a támogatásomat élvezi. Ha szüksége van rá, néhány csapat készenlétben van, őket a segítségükre tudom küldeni. Nem kell aggódnod. 

- Én téged féltelek. 

- Semmi bajom nem lesz, ígérem. - nézek a szemébe. A hasamra teszi a kezét. 

- Hogy van a legkisebb harcos? - vált témát. 

- Minden nappal egyre erősebb.  - mosolyodok el ahogy lenézek ez enyhén kerekedő pocakomra amin a keze van. 

- Az anyjára ütött. - mosolyog. 

- Az apád nem tudhat róla. - komolyodok el. - Kiszámíthatattlan és árulásnak venné, hogy részben White. 

- Tudom. - bólint. - Nem fogja megtudni, senki nem fogja. - Áll fel és megpuszilja a homlokomat. - Reggel vissza kell mennem egy gyűlésre, de amint tudok jövök vissza. 

- Enzo, Axec és én holnap felkészítjük a többi csapatot is, ha igaz amit mondasz akkor nem várhatunk. Vérfürdő lesz ha nem segítek a Rendnek. 

- És az miért akkora baj? A Rend elüldözött. - fürkészi a tekintetemet. 

- A Roxfortban gyerekek vannak, ártatlanok, és őket ismerve, jobb szeretnék ismert terepen megvívni ezt a csatát. 

- Nem! - válaszolja. - Tudom mire akarsz kilyukadni, és nem! Ki van zárva! Anglia közelében sem leszel, nem még, hogy ott a csatamezőn! Izana nézz rám! - belenézek a szemébe. - Nem leszel ott, és nem fogsz harcolni! 

- Mi van ha ez volt mindennek az oka? Az egész létezésemnek? 

- Leszarom a létezésünk okát! Csak az számít, hogy biztonságban legyél! - emeli fel a hangját. - Nem veszíthetlek el megint. 

- Nem fogsz. De, hogy akarjam vezetni az embereket, ha nem küzdök értük? - egy percig hallgatott. Csak az arcomat fürkészi. 

- Kurva nagy szerencséje van a világnak veled. - ingatja hitetlenül a fejét. - Ezt még megbeszéljük. Most alvás van. - kezdett húzni a hálószoba fel, én pedig nem ellenkeztem. Visszamentünk s befeküdtünk az ágyba. Megfogtam a kezét, majd halványan elmosolyodtam, ő pedig ölelésbe vont s hamarosan elnyomott az álom. 

Reggel csak azt észleltem, hogy Mattheo egy puszit ad a homlokomra, de annyira fáradt voltam, hogy nem keltem fel. 

Egy fél órával később, össze tudtam szedni magam és kimásztam az ágyamból. Ma van egy fontos megbeszélésem, ha az összejön, akkor egy újabb szövetségest tudhatok Voldemort ellen. 

A parton sétáltunk Axec és Enzo társaságában. 

- Hány egység van készenlétben? - szólalok meg. 

- 126 - válaszol Axec. 

- Rosszabb számra számítottam. 30 csapat marad itt, de őket is készenlétbe kell helyezni, sötét idők járnak, óvatosnak kell lennünk. 

- Izana. - mondta a nevemet Enzo. - Malfoy megérkezett. - rákapom a tekintetemet, s bólintok, majd az oldalán indulok vissza a kastélyba. A tárgyalóba belépve Draco Malfoy már várt. 

- Miben segíthetek Draco? - kérdezem mikor becsukódott az ajtó mögöttem. - Remélem most nem én vagyok a küldetésed, mint Dumbledore volt, mert akkor attól tartok, hogy az életed elég ingataggá  válik. 

- Úgy beszélsz mint Voldemort. - szólal meg. Enzoval összenézünk.  

- Megbocsájts, de sosem adtál okot a megbízhatóságra, és momentán, semmivel sem mehetek biztosra. - sétálok elé. 

- Én vagyok a megbízhattlan? - kérdezi gúnyosan. - A nagynénéd élve elégette a nagyapámat, és az ő apját! Az egész országot elpusztította volna! 

- A nagynéném... egy kegyetlen ember volt. - szakítom félbe. - És a White család nevében kérem a bocsánatodat a bűnökért amiket a családod ellen tett, és kérlek, hogy ne ítélj meg egy lányt a nagynénje bűnei alapján. - A szemembe néz. - A családjaink szövetségesek voltak évszázadokig és azok voltak a legjobb évszázadok amit a világ valaha látott, évszázadok békében és igazságban. Én vagyok az utolsó White, Draco. Kövesd az ígértet amit az ősid tettek az enyémeimnek. - hallgat egy kicsit, körbe néz, majd vissza rám. 

- Igazad van, nem vagy bűnös a nagynénéd bűneiért, viszont én sem vagyok felelős az őseim ígéretéért. 

- Akkor miért vagy itt? 

- Mert szükségem van a segítségedre és neked is az enyémre. 

- Láttál egy sárkányt mikor megérkeztél?

- Igen. 

- És láttál egy hadsereget is? 

- Nehéz nem észrevenni. 

- De mégis, szükségem van a segítségedre? - Kérdezem enyhe gúnnyal a hangomban. Enzora pillantok. - Azt mondtad értelmes. 

- Kikérem magamnak! - emeli fel a hangját Draco. - Nem csodálkozom a fattyadon! - veti oda én pedig egy hirtelen mozdulattal a torkának szegezem a pálcámat. 

- Haltak már meg kevesebbért is, és ne hidd, hogy nem vágom ki a nyelvedet, ha még egyszer a gyerekemet sértegeted! - sziszegem veszélyesen. - Már nem a Roxfortban vagyunk, itt senkit nem érdekel ki az apád! - leeresztem a pálcámat. - Miért lenne szükségem a segítségedre? - kérdezem eggyel nyugodtam hangnemben. 

- Üzenetet hoztam - kezdi. - Bellatrix Lestrangetől. Elkapta Mattheot, és tud a gyermeketekről, és hamarosan Voldemort is fog.  - Aggódó pillantással nézek Enzora. - Voldemort pedig ma éjjel meg fogja támadni a Roxfortot. - Összeszorítom a fogsoromat. Nála van a bodzapálca, ami az én családomat illeti, nála van Mattheo, tud a gyermekemről. 

- 30 csapat marad itt, - kerülöm ki idegesen Malfoyt - az összes többi velem jön Angliába! - kezdek kimenni a teremből Enzoval és a fiatalabbik Dumbledoreval az oldalamon. Ez az a nap, egész életemben erre a napra készítettek fel, és most eljött. - Drakothrax-ot készítsék fel a repülésre, azonnal küldjön valaki levelet a Rendnek, az angliai egységek pedig a Roxfort titkos bejáratain keresztül, kezdjék el kihozni a gyerekeket!