Áruló (Mattheo Riddle ff.)[Befejezett]

9.

Franciaország, 6 hónappal korábban...

Leszálltam a hatalmas Magyar Tüskésfarkú sárkány, Drakothrax, hátáról. 

Egyenes háttal sétáltam be a kis városba ahol az érkezésemre mindenki kijött a házából. Az erdő közepén álló város a Weasley házra emlékeztetett. 

Az ember nem is gondolná mekkora a varázsvilág amíg saját maga nem tapasztalja meg, és ez az én szerencsém. Itt nincsennek muglik. Ez egy másik világ. 

Megálltam majd körbe néztem. A hatalmas fenyőfák között minden ember olyan kicsinek tűnt. 

- Azért jöttem hogy elpusztítsam a városaitokat, - szólaltam meg jegesen. - leégetni az otthonaitokat, megölni titeket és árvává tenni a gyerekeiteket. Választás elé állítalak benneteket. Boruljatok térdre és csatlakozzatok hozzám vagy utasítsátok el és köszöntsétek a halált. - jeges tekintettel néztem körbe. Félelem csillant a szemekben. 

Egy férfi tett felém pár lépést. A szememmel követtem minden mozdulatát. Rám nézett majd a megbarnult tűlevelek közé letérdelt hűséget fogadva. Pár pillanattal később az összes körbegyült követte a a tettét. 

Az elmúlt két hétben, a legtöbb lány megutált abból kifolyólag, hogy Harryvel vagyok, Theo pedig nem mondott semmit, amit értékeltem, viszont tudom, hogy nem kedveli ezt az egészet. Riddletől csak szúrós pillantásokat kaptam, szóval úgy tűnik, hogy még mindig be van rágva azért a kávés incidens miatt. 

Idő közben Harryék megszervezték Dumbledore seregét, aminek az edzéseit a szükség szobájában tartották.  

Megkértek, hogy én is vegyek rajtuk részt, és mivel nem tudják, hogy számomra gyerekjátékok azok az igék amit tanulnak, igent mondtam.   

Harry aggódik. Nem tudja miért nem ál vele szóba Dumbledore professzor. 

 Az élet viszont megy tovább és ami azt illeti bájitaltanra léptünk be. Leültem a helyemre majd pedig néztem ahogy Piton professzor beviharzik a terembe. Sötét pillantásokat vetett ránk. 

- Válasszanak maguknak párt. - morogta. Riddle rám nézett és próbáltam állni a tekintetét, de aztán inkább Harryre nézem aki szintén ezt tette. 

- Harry? - Kérdeztem

- Benne vagyok. - válaszolt és átültem mellé. Visszapillantottam Mattheo felé aki még mindig engem, vagyis most már minket nézett. 

- Héj, őt én akartam párnak! - szólalt meg Ron mire elkaptam a tekintetemet Riddleről és inkább a vörösre pillantottam. 

- Késő. Ő az enyém. - mondtam, Harry pedig csak mosolygott. 

Elkezdtük a munkát, egy egész bonyolult bájitalt kell készítenünk. Könnyű elrontani és nehéz tökélteresre készíteni. 

- Minden oké veled? - szólalt meg mellettem Harry mikor körülbelül a feladat felénél jártunk. 

- Persze, miért? - pillantottam fel rá a recept olvasásából. 

- Hermione azt mondta, hogy Riddletől nagyon szúrós pillantásokat kapsz mostanában. Csak nem akarom hogy esetleg rosszabbra forduljon. 

- Ja az. Ne aggódj miatta. Riddle félelmetesen tud nézni, de nem mer többet tenni. - mondom.

- Ami azt illeti aggódom, mármint ők elég rossz emberek, sosem lehet tudni. - Mondta kicsit hangosabban, aminek az okát nem értettem. 

- Ugyan már, azért annyira nem rosszak. 

- Mattheo Riddle? Draco Malfoy? Theodore Nott? Tőlük származik a kifejezés! 

- Theodore a barátom, és ami a társaságukat illeti, egész normálisak is tudnak lenni egymás között... - vallottam be, mert oké tudom, hogy nem kedveli őket, és én sem rajongok Riddle miatt, de volt már többször is olyan, hogy csak a szimpla beszélgetésüket hallgatva szakadtam a röhögéstől. 

- Te most ezt komolyan mondod?! - Háborodott fel. - Izana te tisztában vagy vele, hogy kik azok az emberek? Kik a családjaik? Tönkre akarnak tenni minket és azokat akiket szeretünk! - Nagyot sóhajtok. 

- Igazad van. Igyekszem távol maradni Riddletől. - az említett felé pillantok. Megint engem néz. Szinte égeti a bőrömet a tekintete. Remélem nem hallotta az iménti beszélgetésünket. 

Elkapom róla a tekintetemet majd tovább folytatom a munkát. 

Mattheo Riddle 

- Tesó értem én, hogy szép lány de sosem hagyod abba a bámulását? - szólt Enzo. Unottan néztem rá. 

- Szörnyű egy nő. - válaszoltam. Mire ő egy sejtelemes pillantást vetet rám, de nem igazán érdekelt. 

- Akkor minek vetkőzteted le a szemeddel? - Kérdezte most Draco. 

- Anyád! - vetettem oda neki. - Azt hiszitek érdekel engem? Akkor mi van ezzel... - és elindultam Potter és Izana felé. 

- Szuper. - hallottam Enzotól, de nem foglalkoztam vele. 

-  Egész jól néz ki. - mondta Izana Potternek amikor oda értem.

- Csak egy apróság hiányzik belőle... - mondtam és kiborítottam az üstöt egyenesen Potterre. Izana ijedten lépett arrébb, de amint realizálta mi történt a szája elé szorította a kezét. 

- Mi a franc?! - Kiáltott fel Potter. 

- Bocs az én hibám, én ügyetlen. - mondtam a srácra nézve majd elmosolyodtam. 

- Megőrültél?! Mi bajod van neked? - Kiáltotta rám Potter. 

- Te vagy a problémám! - vetettem oda. - Mit fogsz vele kezdeni, huh?! 

- Jól van elég lesz. - lépett közénk Piton, aki láthatólag élvezte ami Potterrel történt. - Mindenki mennyen vissza a helyére. 

- Látod megmondtam, hogy nem egy jó ember! - Mondta még a Griffendéres Izanának. Ránéztem a lányra ki szintén ezt tette. Zavarodottság volt a szemében. Mindketten tudjuk, hogy sosem lesz neki elég Potter. Többet akar. Szerelmet ami felemészti. Még egy kis veszélyt is. 

Ez a csata viszont még nincs lejátszva Potterrel. 

Az óráról kilépve a srácokkal a következő óránkra indultunk amikor is egy kiáltást hallottunk a hátunk mögött mire arra kaptuk a tekintetünket. 

- Kinyírlak Riddle! - sietett felénk Potter, majd nekilökött a falnak. - Maradj távol tőle! 

- És mi lesz ha nem? - kérdeztem egy pimasz mosollyal az arcomon. - Mit fogsz vele kezdeni Potter? - olyan düh lángolta a szemében amiről nem is tudtam, hogy képes. - Ő az enyém. - mosolyogtam még mindig. 

- Ő sosem lesz a tiéd! - Válaszolta, de már nem számított mert behúztam neki.