Áruló (Mattheo Riddle ff.)[Befejezett]

17.

Az idő repült és hamarosan már javában tartott az ősz. Theoval igyekeztem több időt tölteni, hogy elkerüljem Riddlet, és sikerült is, egészen máig. Ma tanítás után összeverte Cormac McLaggent, mert ma beszólt nekem egy kissé szexista megjegyzést. Engem nem érdekelt amit mondott, de ezek szerint őt nagyon is. 

Most érek vissza a klubbhelyiségünkbe, miután a gyengélkedőn elmondtam McGalagony professzornak, hogy mi történt. 

Fogalmazunk úgy, hogy Cormac nincs valami jó formába, így szerencséje ha két héten belül újra fog tudni járni. 

A klubbhelyiségbe belépve azonnal afelé a bizonyos társaság felé vettem az irányt, akik a kanapén tanyáztak a kandalló elött. 

- Mi a frac baj van veled?! - kiáltok Riddlere. 

- Itt is van, Kiss Miss Tökéletes. - Válaszol ahogy felnézz rám. 

- Haló?! Be vagy állva?! - Kérdezem ingerülten. Ő kissé elmosolyodik pedig egyáltalán nem vicces a helyzet. - Cormac fekvőbeteg lesz legalább két hétig miattad! 

- Csak addig? - kérdezte. Nekem pedig elborult az agyam. 

- Na idefigyelj, nem kedvelem őt, de ez igazából nem is róla szól, hanem rólad. Valami komoly probléma  van veled! És ha nem hagyod abba ezt esküszöm... - mondtam volna tovább, de nem hagyta.

- Akkor mi lesz? - Állt fel és a szemembe nézett. 

- Mattheo - súgom, dühös vagyok, a testem viszont nem tudott tovább küzdeni, akaratlanul is beleharaptam az ajkamba. 

- Akkor mi lesz, Izana? - kérdeni ismét, ezúttal halkabban. - Ha tovább nézel így rám, nem fogom tudni kontrollálni magam, drágám. - mondja halk, rekedtes hangon. Elépek tőle, de nem akarok. 

- Piton beszélni akar veled. - mondom, és próbálom összeszedni magam. - Nekünk pedig takarodó van. - néztem az órára. Riddle látványosan végigmér, majd kimegy a klubbhelyiségből. 

- Mattheo, Mattheo, Mattheo - kezdte Draco. - minden lány Mattheon vitatkozik, de senki nem veszekszik rajtam, pedig én sokkal jobb vagyok, okosabb, viccesebb, és határozottan jobb stílusú vagyok, mint ő. 

- Draco tudod mit kellene csinálnod? - Nézek rá. 

- Na? 

- Mondd ezt valakinek akit érdekel. - Vetem oda. 

- Amúgy is én nem vitatkozok rajta. - szólal meg Pansy. - Hiszen ő már az enyém. - Kissé felnevetek ezen a kijelentésen, ő pedig szúrósan néz rám. Már csak a mi társaságunk van itt. 

- Valószínűleg azért nem jártok, mert ő a "tiéd". - Nézek rá. 

- Te nem tudsz semmit a kapcsolatunkról. 

- Tévedsz, szívecském. - Mosolyodok el kissé. - Tudom, hogy augusztus óta összefekszetek, tudom, hogy hivatalosan nem jártok, és azt is, hogy a párkapcsolat jelét sem mutatja feléd, sőt már a suli kezdete óta nem is találkoztatok. Ha érted, hogy értem. - Most már kezd egy kissé kiakadni, pedig még csak a tényeket soroltam. A könnyei elkezdtek folyni. - Úristen, Pansy. Te tényleg beleszerettél? 

- Csak féltékeny vagy, mert jobb vagyok nálad! - szipogja. 

- Voltál. - Válaszolom. 

- Mi? - már rendesen sír.

- Jobb voltál nálam. 

- Ez nem igaz! - sírt. - Szeret engem, és én is őt, és csak féltékeny vagy mert téged soha senki nem szeretett! - Kiáltja. Unottan nézek a plafonra.