Áruló (Mattheo Riddle ff.)[Befejezett]

28.

Mattheo Riddle

- Nem kellett volna ezt tenned. - iszik bele Theo az üvegébe, miután eloszlott a tömeg és csak ketten maradtunk. 

- Miről beszélsz? - forgatom meg a szeme egy sóhaj kíséretében.

- Tu, idiota, stai mettendo a rischio la tua intera esistenza! Non posso perderti perché sei arrapato! - Ordít rám, olaszul, de nem értek semmit. 

- Tesó, mi a problémád?  

- Tudom, hogy szereted őt, de én is. - mondja én pedig azt hiszem, hogy rosszúl hallok. - És nem fogom elveszíteni csak azért mert kanos vagy! 

- Hogy mivan?! 

- Nem érted? Mindig miattad került bajba. Az, hogy ismer téged csak árt neki! - mondja hangosan. Nárcisztikus nevetés tör fel belőle. - Mikor szüksége volt valakire, nem te voltál mellette, hanem én! Maradj távol tőle, ő az enyém, mindig is az enyém volt! 

- Ha mindig a tiéd volt akkor miért akart engem olyan nagyon? - kérdezem tőle, mire a földhöz vágja az üveget. 

- Nem érdekel ha szereted, ő akkor is az enyém lesz! 

- Halott vagy Theodore, kibaszottul halott! - mondom fenyegetően. 

- Nicsak-nicsak, úgy tűnik valaki nem bírja elviselni ha megmondják neki az igazat! 

- Biztos vagyok benne, hogy jobb vagyok nálad, és biztos vagyok benne, hogy ő is tudja ezt. 

- Elárultad és megkínozták miattad!

- De én sosem hazudtam magam a barátjának csak azért, hogy a bugyijába juthassak!  - erre elindult felém én pedig készen álltam hogy megüssem, de valaki megzavart minket.

- Mi folyik itt? - lép be Izana. 

- Semmi, csak beszélgettünk. - válaszolom, de tartom a szemkontaktust Theoval. 

- Hogy érzed magad? - kérdezi Theo ezzel Izanára nézve. 

- Jobban. - bólint a lány Theo pedig ölelésbe húzza, miközben fogalma sincs róla, hogy mi valójában Theo szándéka, hogy mi volt mindig is a szándéka. Szorosan tartja Izanát én pedig érzem, hogy el kezd forrni a vérem. Rám pillant majd elmosolyodik, én pedig úgy érzem mindjárt szétverek valakit aki az utamba kerül. Elengedi, én pedig fellélegzek. 

Theo a barátom, és itt nem is erről van szó. Itt arról van szó, hogy el akarja venni azt ami az enyém, hogy egyáltalán megfordult ilyen a fejében. Nem érdekel ki ő, ebben a helyzetben nem, amíg el akarja venni azt ami jogosan az enyém addig nem is fog. Izana az enyém, csak az enyém. 

A gondolataim azonnal tervet kezdtek szövögetni. Theo nem csak el akarja venni őt, de még hazudott is neki, és ki tudja mióta játszotta ezt a játékot vele. Izana bízik benne és soha nem is sejtené mi jár valójában Theo fejében és amíg Theo ezt nem is próbálja a tudatára adni addig Izana nem fog gyanakodni. Utána választania kell majd, és el fogom érni, hogy Theo ne is legyen opció számára. 

El fogom érni, hogy beleszeressen minden elbaszott részembe. Azt akarom, hogy ez a lány úgy lásson mint a legrosszabb. Azt akarom, hogy megtapasztalja a lelkemben lakó igazi sötétséget. Amikor valaki beleszeret a legsötétebb részeidbe, semmit nem tehetsz ami elriasztja őket, így örökké a tiéd lesznek, mert már szeretik az összes elbaszott részedet.  

Izana White

Theo elengedett, én pedig hátrébb léptem egy lépést. Haza kellene mennem, Axec bizonyára nem tudja mi van velem. 

- Szedd össze a cuccodat. - szólal meg Riddle, mire rákapom a tekintetem. - Visszamegyünk a Roxfortba. 

- Azt hittem te fogadtál nekem hűséget nem pedig fordítva. - mondom. Megforgatja a szemét. - A Roxfortban nincs semmi, minek menjek vissza. 

- A világon az a legbiztonságosabb hely. 

- Nem. - vonok vállat. 

- Parancsolsz? - Kérdez vissza. 

- Nem megyek vissza. - mondom egyszerűen. 

- Ez nem kérdés volt. - szól erősebben. Szólásra nyitom a számat, de Theo megelőz. 

- Önállóan is képes eldönteni mi neki a legjobb. - Mattheo szemei villámokat szórnak a barátjára. 

- Majdnem meghalt, és az az alak még mindig odakint van! 

- Egy érett nő, képes önálló döntések hozni! - kezdtek el vitatkozni, mire közbeléptem. 

- Nem megyek vissza, most pedig haza megyek. 

- Ki van zárva! - mondja ellentmondást nem tűrő hangon Riddle. 

- Megnézném, hogy megpróbálsz megállítani, de mind tudjuk, hogyan végződik, szóval javaslom, hogy ugorjuk arra a részre amikor a paranoiás elméd miatt elkísérsz. - Theo és Mattheo egymásra néznek, de nem tudok semmit kiolvasni a pillantásukból. 

- Rendben. - vágja rá Mattheo

- Örömmel. - mondja Theo is szinte egyszerre Riddle-el, de mégis egy kicsit később. 

Félek, ami azt illeti. Még mindig fáj a sebem és igaza van, még mindig kint van az az alak. Elindulok kifelé Mattheo-val a nyomomban, majd a folyosóra. Felé forulok.

- Nem maradhatok itt? - kérdezem mire felvonja a szemöldökét. - Szánalmas ezt bevallani, de félek, és igazad van. 

- Ide mindig jöhetsz, Izana. Összeszeded a cuccodat és akkor jövünk is vissza. - mondja mire hálásan pillantok rá. Megfogom a kezét és hopponálunk. 

A társalgóban érünk földet. Axec lép be az érkezésünkre. 

- Hála az égnek, Miss White. - sóhajtja amikor meglát. - Az egységek már órák óta elindultak a keresésére, de akkor értesítem őket. 

- Köszönöm Axec. - bólintok. 

- Mi ez a hely? - kérdezi Mattheo. 

- Spanyolország Mr.Riddle, a White kastély, hogy pontos legyek. - mondja Axec.  

Felmegyek a szobámba, és a szekrényemben kezdek pakolni egy táskámba. Megdermedek ahogy megérzem a torkomon a pálcavéget. 

- Ne merj sikítani. - hallom a hangot. Nem fogok, pedig nagyon akarok. Felé pillantok és meglátom azt a bizonyos fekete maszkot. Hátrál pár lépést, de a pálcát továbbra is rám szegezi. lassan leveszi a maszkját, én pedig a döbbenettől levegőt is elfelejtek venni.