Védelmező (Sebastian Stan ff) /BEFEJEZETT/

A bár

Lisa szemszöge

Hamar kellett indulnunk. Kevés embernek volt autója. Akinek igen, az pedig már tele volt. Úgy néz ki jó páran kihasználják ezt az estét. Pár színész az itteni kis panzióban szállt meg, ahol étkezni is szoktunk. De nem tudtuk, hogy pontosan kik, így őket nem zavartuk.

A legtöbben viszont lakó kocsiban élünk most. Nekem egy saját jutott, hála Tomnak.

A közeli kis falu nincs messze. Körülbelül egy óra lesz az út gyalog. A nagy városba így nem merünk elindulni.

Az eső elállt. De vizes volt még az út. Mind a négyen magassarkúban voltunk, de most levettük és mezítláb indultunk meg.

Volt egy módszerünk, ha ilyenkor kikapcsolódni mentünk. Mi csak szín kódexnek hívjuk.

Mindannyian más más színű ruhában voltunk és volt ebben is egy sorrend.

Luna zöldben volt, Christina kékben, Anna fekete, én pedig bordó.

Mindig úgy választottunk ruhát, hogy legyen rejtett zsebe a telefonok miatt. Ezzel tudtunk fizetni is.

- Mit szólnátok egy kis zenéhez? - kérdezte Anna.

Az út viccesen telt. Énekeltünk és néha táncra is perdültünk.

Nem értem miért mondtam elsőre nemet.

Úgy beszéltük meg, hogy eszünk a buli előtt valamit.

Nagyon kedves kis hely volt ez. Az emberek mosolyogtak és integettek nekünk.

Egy cukrászdába ültünk be. Persze előtte törlőkendővel megmostuk a lábunk és felvettük a cipőnket. Nem akartunk túl hamar víz hólyagokat.

- Ez mennyei - mondta Luna.

- Lisa, Ivan eléggé rád van mozdulva - mondta Christina.

- Csak azért, mert én vagyok az egyetlen, aki érti is mit mondd - válaszoltam.

- Szerintem randiznod kellene vele - mondta Anna is.

Igaz, hogy nagyon rá van kattanva, de ha látja hogy egy adott férfinak más tetszik, mármint köztünk akkor sosem hisztizik. Sokan beképzeltnek tartják, de a barátokkal teljesen más.

- Igaza van. Nickkel fél éve szakítottatok. Ideje lenne ennek - szált be Luna.

- Nem hiszem, hogy erre még készen állok - válaszoltam.

Emlékek kezdtek feljönni és könnybe lábadt a szemem. A szakításunk nem volt a legjobb. Ez egy olyan emlék, amit nem szerettem és még túl friss.

- Hé, hé. Nem azért hoztam fel. Nehogy sírj itt nekem. Mély levegő - szólt Luna.

Ők hárman tudták csak az igazi okát annak, hogy miért szakítottam vele. Nem csalt meg, ennél sokkal rosszabbat tett velem.

Mély levegőt vettem és ezt az emléket megint jó mélyre eltemettem magamban. Nem engedtem, hogy eszembe jusson. Mégis sokszor megtörtént mostanában.

Ivan és Sebastian valamit megmozgatott bennem és én még erre nem állok készen.

- Jól vagy? - kérdezte Christina is.

- Persze. Minden rendben. Csak nem szeretek még gondolni sem rá.

Mindannyian bólintottak. Egy nőnek egy ilyen élmény mindig fájó pont marad és nem hiszem, hogy valaha is eltudom ezt engedni.

- Lassan ideje indulni. Mindjárt hét - kopogtatott az asztalon Luna.

- Nem, nem. Elegáns nők vagyunk és a késés belefér. Várjanak csak egy kicsit a fiúk. És sokan leszünk ott. Addig beszélgessenek - mondta Anna.