Védelmező (Sebastian Stan ff) /BEFEJEZETT/

Nincs egyedül

Sebastian szemszöge

Este úgy aludtam el, hogy írtam neki és most reggel is.

Azonnal válaszolt. Máris fent lenne?

Gyorsan rendbe szedtem magam. És megnéztem mit írt.

"Ma is dolgozol?"

Állt az üzenetben.

"Igen"

"Akkor ott találkozunk"

Csak ennyit írt, de máris boldogabban indultam el. Mióta itt vagyok ma volt az első olyan nap, amikor biztosan tudtam, hogy vár.

Gyorsan felvettem a Bucky szerelést. Ez a hülye kar, alig tudom felhúzni. Mindig meg szenvedek vele.

- Húzd szépen Sebastian. El ne szakadjon - mondta az egyik lány, aki itt volt.

Fogalmam sincs a nevükre sem, de mindenki flörtöl velem és kicsit unalmas.

- Szia.

Állt meg mellettem Lisa. Ránéztem. Ma is nagyon szép volt. A haját lófarokba kötötte. Ritkán láttam így. Tetszett, hogy az egész arca látszik.

Tényleg látszott rajta, hogy valami nem oké. Nagyon karikásak voltak a szemei. Nem alszik eleget?

- Szia - köszöntem neki vissza.

- Mit csinálsz? - nézett rám.

Na igen, még mindig ezt a kart akartam felhúzni.

- Próbálok bejutni.

Rám néz és felhúzza a szemöldökét. Talán ez egy kicsit félreérthető volt.

- Segíthetnél - mondtam még neki.

Lisa közelebb jött.

- Inkább nézem, hogy mit bénázol vele - válaszolt vissza.

- Helyes. Hagyd csak a mogorva szerepben benne - jelent meg Anthony.

A csaj, aki az előbb segített a karral eléggé méregette Lisat, de ő pont nem figyelt rá.

- Azt mondod, hogy mondjunk neki olyasmit, ami miatt szúrós szemmel néz majd ránk? - kérdezte Anthonyt.

- Naná. Ne hogy aztán elbaltázza a szerepet.

- Jó színész. Nem hinném, hogy gondja lenne.

Ezek a szavak jól estek nekem, de csak mert ő mondta.

- Anthony! Te jössz - lépett oda egy asszisztens. - Stan, te hogy állsz?

- Majdnem kész - válaszoltam.

- Siess - majd elmentek.

A vállamra próbáltam már csak rátenni.

- Várj, segítek - Lisa éppen odanyúlt volna, de ez a stylist csaj megállította.

- Hagyd rám. Ez az én munkám. Neked nincs dolgod? - mennyi ellenségesség volt a hangjában.

- Éppen a dolgom csinálom - felelte lazán Lisa.

Másokkal szemben mindig megvédi magát. Csak az az átkozott Nick tudja igazán bántani őt.

A csajszi helyére rakta a kart. Nem tudtam nem észre venni, hogy közben jól végig tapogat.

Gyorsan elléptem tőle.

- Köszönöm.

- Szívesen. Ha készen vagy ma akkor szólj és segítek - megint flörtölt.