Védelmező (Sebastian Stan ff) /BEFEJEZETT/

Csók

Sebastian szemszöge

Csörgött az ébresztő.

Alig bírtam felkelni. Nagyon szarul éreztem magam.

Mennyi sört ittam?

Letusoltam és elindultam.

Tom a következő napokban nem tűr szabály szegést.

Sokan voltak már itt, de legtöbben olyanok voltak, mint a zombik.

Átéreztem.

Lisa Tom székében ült. Könyöke a szék karfáján. A tenyerében a feje. Talán aludt?

Mellette volt az én széken, így leültem.

Még csak fel sem nézett. Lehet tényleg aludt.

Megjött Tom.

- Kellett neked ennyit inni - szólt a lánynak.

- Ühüm - csak ennyit mondott, de nem mozdult meg.

- Remélem neked volt eszed Sebastian.

- Fogjuk rá - válaszoltam én is.

Megjött Ivan is.

- Csak nem másnapos valaki? - mondta Lisanak.

- Inkább maradj csendben. Egy jó barát két fájdalomcsillapítóval állít ide - még mindig nem mozdult miközben beszélt.

Milyen jó barát? Ők ketten? Barátok?

De tegnap...igazából nem történt semmi olyan. Csak beszélgettek.

Istenem, de hülye vagyok.

Mikor elmentek a megbeszélés után és mikor láttam őket akkor este. Én azt hittem azért, mert együtt vannak.

De jó barát?

Ki kell derítenem mi történt.

- Még nem vettél be? - kérdezte Ivan.

- De igen. Kettőt. Ha veszek be még kettőt akkor talán tényleg sikerül így elaludnom.

Most felnézett, de látszott mennyire fáradt.

- Miért vagy itt? Nem azt mondta Tom, hogy most már nem kell?

- Hollywoodba nem kellek. Ide még igen. De tegyél meg valami nekem - nézett Ivanra. - Fordíts.

- Aludj nyugodtan. Majd én tartom a frontot.

Lisanak se kellett több. Rögtön visszatette a fejét a kezébe.

Ránéztem Ivanra, aki engem nézett majd elfordult.

Egész nap nyomtuk a munkát.

Lisa szemszöge

Alig vártam, hogy vége legyen a napnak.

Nem is értem miért kellett itt maradnom. Ivan tényleg fordított Ludmillanak.

Sebastian is végig mellettem ült.

Emlékszem rá, hogy este beszéltünk és nem volt akkor jó színben. De most mégis tartotta magát.

Tom végre elküldött minket. Vacsora után gondoltam azonnal alszok.

A csajok sem voltak jobb színben.

Épp mentem volna be a lakókocsiba, amikor jött Mike.

- Hé, Lisa. Mondta Sebastian, hogy keresd meg.

- Miért?

- Azt nem mondta, de láttam a szobája felé ment. Azt üzeni sürgős.

Látta, hogy milyen voltam ma. Nem tudott volna holnapig várni?