Hírnév után (SzJG ff)

18.

Már fél órája itthon voltam, bátyámat próbáltam puhítani, ami természetesen nem teher,  hiszen Ákosról volt szó. 

- Renikém, mi baja a testvérednek? - aggódva kérdezte nagymama.

Nem csodálkoztam, hogy észrevette, Ákosnak maga a  kedve elárulta, valami bántja szívét. Bezárkózott, ő az a típusú ember aki inkább magába tartja fájdalmát, hiába kérdezi bárki. 

- Sajnálom, de én magam sem tudok többet - sóhajtottam bánatosan. 

Bár tudtam Arnold kijelentése lehetett sok Ákosnak, de nem  akartam megosztani nagymamával. Lenne rá jogom? Nem tudhattam bátyám fejében jelen pillanatban mi jár.

- Nézd Reni, bármi baj van,  nyugodtan elmondhatod, megbeszéljük. Tudom menő titkolózás, nagyok vagytok, de vállaltuk értetek a felelősséget és fontosak vagytok nekünk. Ezért ha bármi olyan van szeretnénk nektek nagyapátokkal segíteni

Őszintén jól esett törődése. 

- Köszönöm nagymama - hálás mosolyt küldtem - Anyáék nem igazán mutatták, hogy érdeklik mivan velünk.. - jutott eszembe hirtelen, amit ki is nyilvánítottam.

- Renikém, nem is tudom, hogy beszéljek róluk. Egyszerűen dühít a gondolat is, alig keresnek titeket. Nem gondoltam volna a lányomat ennyire elragadja majd a munka világa. Azért ti mégis csak a gyerekeik vagytok, páratlan kincsek. 

- Munkából jön a pénz és az érték számukra, ez ellen nem tudunk mit tenni. Sokszor nyilvánítottam már véleményt, Ákos is, nem igen törődtek ezzel, mi voltunk rosszak, ilyet mertünk feltételezni. 

Békésebb így ha rájuk hagyjuk bár akkor is bántó.

- Elhiszem kicsim - kezét vállamra helyezte - Akarod, hogy beszéljünk velük? 

- Hagyd csak! Ne fájjon fejetek miattuk. Egyébként nagyapa?

Mióta itthon voltam őt nem is láttam. 

- Nem fájna, ha értetek tudunk tenni valamit. Milán, hogy áll egészhez? - kérdezte. - Egy öreg barátjánál, talán pletykálnak valamiről.

Halkan elnevettem magam. Nagyapa pletykálna?

- Milán ebből nem sokat vesz már észre teljesen önálló, valamint ideje sincs nagyon. Munka, egyetem és lányok. Ahj hiányzik már ő is. - hajtottam le fejemet

Egy ideje már nem találkoztunk Milánnal bár nem hibáztathattam érte. Mondjuk megígérte következő szünetében próbál Magyarországra jönni, de ezt nem legkönnyebb összeegyeztetni.

- Örülök, hogy nem hallok neheztelést hangodból, és így állsz hozzá. Neki sem lehet könnyű.

- Nem olyan rég változtattam ezen... 

- És? A lényeg előrébb vagy.

-Végülis 

- Na és médiával, hogy állsz? - kérdezte hirtelen, s kíváncsiságból

Mély sóhajt vettem, nem szeretek erről beszélni, de nagymama megérdemelte válaszoljak neki. 

- Nathan, kiadta azt a  közleményt, amit említettünk azóta csillapodtak a kedélyek, bár még mindig van egy-két cikk és néhány érdeklődő pillantás felém, igyekszem nem tudomást venni ezekről. Plusz próbálkozok úgy nem témát adni nekik, bár a média kegyetlen világ

- Szép és igaz gondolat, örülök, hogy nem rémes a helyzet. Hiányzik a színpad? 

Elgondolkodtam. Mikor is énekeltem utoljára? Ja igen Zsoltiéknál.