𝐒𝐤𝐢𝐧 || 𝐋.𝐒. [𝐭𝐫𝐚𝐧𝐬𝐥𝐚𝐭𝐢𝐨𝐧]

Slowly, Carefully

Néha csak meg akartam csókolni.

Azt akartam, hogy hadd tartson engem.

De képtelen voltam rá.

"Szóval hol van a korcsolyapálya?" kérdeztem az ajkamat rágva. Kiszáradtak a hideg levegőtől.

"Csak 10 perc séta. Gondolod, hogy bírni fogod?" Louis ajakgyűrűje kigúnyol engem. Esküszöm.

Elmosolyodtam: "Természetesen."

Volt néhány... epizódja, vagy hogy mondjam, a közelmúltban. Hát, mint kiderült, mindig is voltak neki – de most már csak tudomásul veszem.

Csak segíteni akarok neki, hogy átvészelje mindazt, ami a belül próbálja lenyomni.

Mindig elég rosszul érzi magát, amikor megsért, de csakis miatta. Nem tudok megváltozni. Még ha tehetném is, nem tenném. Ki lenne akkor az én Louisom?

Ott sétálni tűnt a legnehezebbnek, mert valahányszor megpróbáltam megfogni a kezét - lassan, óvatosan - kedvesen visszarejtette a zsebébe, vagy témát váltott.

Elegem lett belőle.

Abbahagytam a járkálást, ő pedig kérdőn hátrapillantva észrevette: "Mi a baj?" Tudta, mi a baj.

"M-Miért nem fogod meg a kezem?" A hideg levegő süvített közöttünk.

Lenézett, és vállat vont: "Nem akarlak bántani, ha hirtelen megváltozom."

"Nem fogsz bántani."

" Ezt nem tudhatod."

"És még ha így is lenne, nem bánnám, mert ismerlek."

Felsóhajt: "Rendben, H. Megyünk?" Nyújtotta a kezét, én pedig gyengéden megfogtam. Elpirultam, ahogy tovább sétáltunk. Szánalmas voltam.

Tetszett.

Miután megérkeztünk, megkaptuk a cipőméreteinket és felvettük.

"Csináltál már ilyet?" kérdeztem idegesen.

"Csináltam. És még mindig szívok, szóval ne aggódj. Szívhatunk együtt" - mondta nevetve. Ezt soha nem fogom megunni.

Elkezdtünk a fellépni a jégre, és nagyon nehéz volt. Louis sokkal jobb volt, de nekem ez volt az első alkalom. Úgy éreztem magam, mint egy ügyetlen balerina.

Louis megragadta kesztyűs kezeimet, és lassan megfordított: "Tessék. Hercegnő meg minden." A nyilvánvalóan fehérre színezett szempilláimmal erősebben elpirultam.

Végül, miután háromszor elestem, és két sikertelen felemelkedési kísérletet is tettem,  tartottam egy kis szünetet.

Zsebre tett kézzel álltam a pálya szélén. Láttam, ahogy Louis könnyedén siklik néhány próbálkozásból.

Elkapta a tekintetemet, és elmosolyodott:  "Gyerünk, Styles." Kimondta a szavakat.

Habozva léptem a jégre, majdnem elesve, de Louis gyorsan mellettem termett.

"Óvatosan, babe" tette a kezeit a derekamra, a kezeimet pedig a vállaira. Az eszem azt mondta, hogy túl tökéletes, tiszta, ahhoz, hogy le ne lehessen fényképezni.

Néhány centivel magasabb volt nálam, és fel kellett néznem, hátha ő is így érez. Hátha benne is pillangók vannak, amelyek azzal fenyegetőznek, hogy egy lélekteli csókkal jönnek elő.

A misztikus kék és az én zöld szemeim jobban tudtak, mint szerelmesek lenni. Nem tehettek semmit, hiszen a két ajkuk egymás felé tartott.

Tökéletes volt. Az egész. Amíg:

"Meleg szamár köcsögök."