𝐒𝐤𝐢𝐧 || 𝐋.𝐒. [𝐭𝐫𝐚𝐧𝐬𝐥𝐚𝐭𝐢𝐨𝐧]

Oli Paints

" Nagyon szép " bűvölte el Harryt a  gyertyák, amelyek a falon lévő festmények mellett szétszórtak. Csend volt, csak egy kis csevegés a háttérben.

"Igen " bámulja Louis Harryre, aki a csilláron csillog. "Igen, az."

Fionn önfeledten zavarja meg őket: " Srácok, nézzétek."

Harry megfordul és követi Fionnt, míg Louis morogva ott áll.

Harry észreveszi mögötte a hiányzó jelenlétet.  "Nem jössz, Lou?

"Igen kicsim "mutat maga mögé " csak gyorsan Zaynnel kell dumálnom, aztán találkozunk."

Harry bizonytalanul bólint, de végül elindul Fionnnal.

Louis felsóhajt. Valaki megpaskolja a hátát, ezért megfordul, hogy megkeresse Zaynt. " Hé, lúzer."

" Hé, Zen "motyogja Louis, de aztán gyorsan megkérdezi: " Be van állítva?"

"Igen, tesó, meg akarod nézni a nagy leleplezés előtt? " kérdezi Zayn az utolsó szavakat hangsúlyozva.

"Igen."

Átmentek a másik területre, ahol a REALIZMUS darabok bemutatkoztak, és a központba, ahol csak egy darab volt kiállítva.

Louis odamegy hozzá és kifújja: "Istenem, remélem tetszik neki." Körülbelül három percig figyeli mélyen gondolkodva.

"Jobban szereti, ha megőrülsz."

Louis felkuncog Zayn kijelentésén, de képtelen volt jobban egyetérteni.

Louis ezután visszasiet Harryhez, és megtalálja őt és Fionnt, amint egy fekete-fehér filmet néznek a falon a 17. századi művészekről.

Odamegy Harryhez, és azt suttogja: " Hé, mutatni akarok neked valamit."

Harry elpirul a közelségtől, és halkan suttogja "Rendben."

Fionn túlságosan ráhangolódott a filmre, hogy csak kedvesen intsen nekik, és visszamegy hallgatni a filmet.

Louis és Harry elsétálnak a kis területhez, de Louis hirtelen Harry szemére teszi a kezét "Meglepetés."

Harry mosolyog és nem szól semmit, de tovább sétál Louis-val, aki vezeti őt.

Amint a remekmű előtt állnak, Louis azt suttogja "Készen állsz?"

Nincs sok ember a környéken, így nem tudják elrontani ezt a pillanatot.

" valaha az is leszek."

"Ne feledd, ha nem tetszik, összetöröd a szívem. Ezt tartsd észben." Louis kuncog, de a teljes igazságot jelenti.

Harry felnevet "Ne aggódj."

Louis csak ennyit csinált az elmúlt hetekben.

Louis kelletlenül mozgatja a kezét, Harry pedig tágra nyitja a szemét.

Előtte egy állandó festmény darabja van egy fehér falon. Ez a keze, az ő keze, tudja, mert bonyolult, fehér csipkekesztyű borítja őket. Takarják az arcát, de zöld, csillogó szemei ​​és cseresznyeszínű ajkai láthatók. Látszólag szégyenlősnek tűnik, mégis örül, mintha beleegyezett volna a fényképezésbe. Valójában minden olajfestékben volt, így olyan valósághűnek tűnt. A háttér a hálótermük, de a fakó fehér falak helyett rózsaszín és szirmok borítják.

Annyira szerelmes.

És amikor lenéz a címre, sírni kezd.

"Blossoming in Session"

Elsírja magát, és ez túl sok, de túl sok a legjobb. A mindent elsöprő szerelem legjobb érzései.

Arcát a kezébe temeti, de Louist megijeszti, mert Louis akkor

" Sajnálom, hogy nem szóltam, vagy nem kérdeztem..."

Harry ezután megöleli Louist, mintha ez lenne a mentővonala... és az is. Ő van.

"Nagyon köszönöm "zokogja Harry "olyan gyönyörű."

Louis ekkor megenyhül, és visszaölel " Nagyon örülök, hogy tetszik."

"Imádom "mondja Harry, majd Louis szemébe néz. "Szeretlek."

Louis ajka Harry ajkával üdvözli "Szeretlek."

Harry ezután lassan elhúzódik, és visszanéz a festményre: "Nem tudom abbahagyni, hogy ne nézzem. Soha nem festett nekem senki semmit, kevésbé festettek engem."

Louis azt mondja "Ezt nem hiszem el. Olyan drága vagy nekem, bébi."

Harry visszanéz rá, és félénken elmosolyodik. Visszafordul a darabhoz. "Biztosan hosszú évekbe telt."

" Igen, de a reakciód megérte." Louis mosolyog, és egyszerűen nem tudja lecsillapítani az adrenalint.

Fionn a szemébe jön, és észreveszi a festményt: "Hé srácok -- wow."

" Louis csinálta."

„Csodálatos " néz rá Fionn "a festmény igazságot szolgáltat Harrynek."

"Hé, mit jelentsen ez? "Louis keresztbe teszi a karját.

Harry csak kuncog és ölel hátulról, és azt suttogja: "A kollégiumunkba kellene mennünk, így megköszönhetem."

Ettől Louis nem tudott vörösebb lenni. De aztán Harry hozzáteszi: " Természetesen, miután mindent láttam itt."

Louis megfordul, de azt találja, hogy Harry pimaszul néz vissza rá, miközben elmegy.

Duzzog, és hamarosan utána indul.

Aznap este Harry és Louis némán sétálnak a kollégiumba.

Louis egyik kezében a műalkotást hordja, a másikban pedig Harry selymes kesztyűjét tartja.

Amikor a folyosón vannak, észrevesznek egy alakot, aki valamire vagy valakire vár az ajtójuk előtt.

Amikor előkerülnek, és látják, hogy egy sötét hajú nőről van szó, Harry leejti Louis kezét.

A hölgy a háta mögötti hirtelen mozgás hallatán megfordul.

" Anya?"