𝐒𝐤𝐢𝐧 || 𝐋.𝐒. [𝐭𝐫𝐚𝐧𝐬𝐥𝐚𝐭𝐢𝐨𝐧]

Missed Calls

Angel baby

>> 12 nem fogadott hívás
>> 19 szöveges üzenet

Angel baby: hova mentél?

Angel baby:  Louis légy biztonságban.

Angel baby:  Sajnálom, hogy soha nem akartam így lenni.

Angel baby:  miért hagytál el? sajnálom

Angel baby:  Sajnálom.

Louis elolvassa a legutóbbi üzeneteket, és kuncog azon, amelyik így emlegeti a dolgokat. Mindannyian nem úgy gondoljuk, hogy a dolgok így mennek, Harry, gondolta Louis.

Szomorú zenéjének meghallgatása után elteszi a fülhallgatót, és leszáll a buszról, amikor látja, merre tart.

Néha nehéz elmenni egy olyan helyre, ahol felnőttél, a saját otthonod mellett. Főleg, ha ott mindenféle ember volt. De Louis megszokta. Hát nem, mióta érettségizett, és elment a választott egyetemre. Ő sem tervezte soha.

Egyik makacs, értékes virágra sem esett be, amely hafefóbiában szenved.

Louis felsóhajtott, kinézett az ablakon, és meglátta a tükörképét; nyomorult. Roppant órák teltek el, és úgy érzi, nem tud levegőt venni.

A transzból meglátja az ismerős utcát, és azonnal megnyomja a gombot, hogy a busz leálljon.

Amint a busz megáll, leszáll, és az általa ismert ház közelébe indul. A küszöbön érve vesz egy mély levegőt, és mogorván kopogtat az ajtón.

Kinyílik az ajtó, és feltárul régi barátja, River Scott.

River kedves fickó volt, nagyon okos, de nem tudott kevesebbet adni egy tehénpiténél. Ezért úgy döntött, hogy csak egy helyi piacmenedzser lesz, aki otthoni idejét edényszívással és különféle lányok szeszes italával tölti (már amióta Louis legutóbb itt volt).

Összetett ember volt, akit meg kellett érteni.

River boldogan üdvözli Louis-t barna szemeivel: "Hé ember, régen, ugye?" Szorosan átölelnek, és másodpercek múlva elengedi.

"Igen, igen " mondja Louis "azt hiszem, hónapok teltek el."

River elmosolyodik, és arrébb ál, hogy Louis bemehessen. Megköszöni.

A hely még mindig ugyanúgy nézett ki az egyszerű, zöld kanapékkal és a fából készült asztallal, csak egy dolog hiányzik: a sok lány, aki körül volt.

"Az itteni társaság biztosan meghalt" nevetett Louis. River is nevetett, miután feldolgozta a megfigyelést.

Megdörzsöli a fejét: "Igen... hm, egy kicsit megnyugodtam. Látok valakit, aki kedves."

Louis elkerekedett szemekkel: "Tényleg? Hol van River?"

Régi barátja kuncogott: "Felnőtt, ez minden."

Louis egyetértően bólintott, és nem tudott többet mondani. Megpróbált jobb ember lenni annak, akivel a legjobban törődött. De még is pihenni akart.

" Louis, beszélhetnénk arról, hogy miért jöttél?" River hirtelen rábámul, mert Louis nem volt ilyen. Louis felhívta őt és mindent, de annyiban hagyta.

" Hm " mondja Louis " hadd menjek, és tegyem be a hátizsákomat a szobába." River bólint, és leül egy kanapéra.

Amikor Louis visszajön a szobából, River éppen a telefonját használja.

Louis mellette ül, és magára vonja a figyelmét, így River a dohányzóasztalra tette a telefonját. Egy szempár most Louison van.

"Szóval... "kezdte Louis "azért jöttem, mert..."

River várt, és intett, hogy mondja ki. Louis fáradtan felsóhajtott.

"Azért jöttem, mert dühös és szomorú voltam. Dühös voltam"  mondja Louis határozottan. River együttérzően mosolygott.

"Miért Louis?"

"Mert olyan vagyok, mint... nos, kapcsolatban voltam ezzel a fiúval. Úgy tűnik, szünetet tartunk." Louis majdnem sírni akar "De tudod, hogy megy ez." Az ajkánál fogva a távolba nézett, félve Rivers reakciójától.

River közelebb húzódik, és megpaskolja a hátát
" Ki ez a kölyök?"

"Harrynek hívják. És mintha fóbiája lenne, hogy megérintse a bőrét, vagy fordítva, olyan, mint az üveg; finom."

River folytatja: " Nos, Harry azt mondta, hogy miért van a szünet?"

Nos, az anyjáról vitatkoztunk, mert ő az ördög, és alapvetően nem akarja, hogy a közelében legyek a képem és a jegyzőkönyvem miatt, ami hülyeség, és azt mondta, hogy nem érdekel, vagy valami ilyesmi. mert mosolyognék és nevetnék, és megkönnyebbülnék a beszélgetésen, mert a jövő kurvára ijesztő, tudod? De ami még ijesztőbb az az, hogy halálosan szeretem, és semmi, úgy értem, semmi nem kerül közénk, hacsak nem engedi. hogy "fojtja el Louis a zokogást "és azt hiszem, hagyta, hogy ez közénk kerüljön."

Louis könnyez, de csak egy könny szökik ki a szeméből.

River megkérdezi "De miért vagy itt, Louis?"

Louis felnézett, és zavart arcot vágott.

"Most mondtam, hogy mérges vagyok..."

"Nem, de nem ez az oka. Azért vagy itt, mert gyáva vagy. Nem szereted?"

Louis összeráncolta a szemöldökét "Igen, persze."

River összevonja a szemöldökét: "Miért vagy itt, amikor valószínűleg életed szerelme is fél. Nem azt mondtad, hogy kényes? Ki hagyna egy virágot napfény nélkül, hogy megcsókolhassa, és víz nélkül lélegezzen, amikor a legjobbat akarja érte. ?"

Ezek a szavak csípnek, mert pontosan ez volt.

Hogyan mondhatja azt, hogy azt akarja, hogy a szeretője virágozzon, ha ő maga nem gondoskodik a szeretetről és a törődésről?

River így fejezte be: "Küzdj érte. Ha megéri a könnyeket, akkor hajrá. És hadd találjam ki, elfogad téged a Borderline szart, ugye?"

Louis némán bólint, észrevéve.

River feláll. "Nem tudom, miért jöttél. Kifizetem a haza buszod."

Louis követi őt: "Várj, még nem akarok elmenni. Én csak... Istenem, milyen hülye vagyok."

„Igen, az vagy " mondja River "és miért ne?"

" Nem tudom... ha nem... valami furcsán hat. "Az órára néz: 16:52. Egy nap telt el azóta, hogy látta Harryt.

Valószínűleg egyedül járt az órára, és csak úgy érezte, hogy a szabadban van.

Louis megüti a fejét és pánikba esik.

"Mi történt?"  kérdezi River, amikor meglátja Louis arcát.

"Harry. Basszus!" Louis előveszi a telefonját és felhívja a számot.

Körülbelül négyszer csörög, amitől Louis torka kiszárad.

Az ötödik csengetésre valaki azt válaszolja

"Helló?"

Louis meghallja Fionn hangját, és csak a lehető legrosszabb dolgokra gondolhatott.

"Mi a fenéért van nálad Harry telefonja? "Louis felemeli az öklét.

Néhány másodpercig csend van, majd.

" Louis, Harry a kórházban van."

River kérdéseit fekete statikus hangzásból hangolták ki.

Louis leejti a telefont, majd egy puffanással a földre esik, és csak arra tudott gondolni.

"az én hibám. "