𝐒𝐤𝐢𝐧 || 𝐋.𝐒. [𝐭𝐫𝐚𝐧𝐬𝐥𝐚𝐭𝐢𝐨𝐧]

Fin

7 évvel később.

„Apu, itthon vagyok" – kiált fel egy kis Jolene, és a konyhába szalad, ahol a legkedvesebb legjobb barátja várja.

Harry abbahagyja a főzést, és felmelegíti az ételt, mielőtt felszolgálná a családjának. Arca meleg mosolyra fakad.

"Hé, Babe. Milyen volt az iskola?" Lehajol, hogy megölelje a lányát.

"Jó, A-t kaptam a matekvizsgámon," mondja, de aztán egy kicsit megtörik az arca. "De apa nem válaszolt a hívásaimra."

Harry szíve elesett: " Mikor hívtad?"

"Rögtön az iskola után, hogy meséljek neki a vizsgáról, de..."

"Menj, ülj az asztalhoz. Kiszolgállak, és felhívom, oké?" Harry megnyugtatta, miközben leült, és csirkét és pépet szolgált fel. A lába aggodalmasan lógott, aminek nem volt értelme, ha félt, de a férfi nem kérdőjelezte meg, és elhagyta a szobát.

Elhaladt a családi összejövetelek fotói mellett, ő és Louis a diplomájukkal, de ami a legfontosabb Jolene Tomlinson örökbefogadásáról.

Még nem házasodtak össze, de úgy döntöttek, hogy Tomlinson jól illenek kedves és értékes Jolene-jükhöz.

Tárcsázza Louis számát, de hiába. Kezd annyira megijedni, mert Louis mindig válaszol, vagy figyelmezteti a késő éjszakákra.

Visszamegy a konyhába, de nem találja Jolenét.

"Mi a segítség?"

Ekkor hallja.

Nézd a csillagokat Nézze meg, hogyan ragyognak érted, és mindent, amit teszel.

Felsétál a nappaliba és persze Louis ott áll a kibaszott térdén, és Jolene kuncog mellette.

Harry meghökkent, és sírni kezd. Mostanában érzelmes volt. Nem igazán hibáztathatod.

"Apu. Ne sírj!" Jolene a segítségére áll, és tónusos karjait a csípője köré fonta.

"Harry szeretlek. Szeretem Jolenét. Szeretem a családunkat. Az életem arra való, hogy veled és a családunkkal lehessek. Nem akarok mást, csak melletted lenni, amikor a csillagok ragyognak érted."

Harry igent mond, és annyira átöleli Louist, és annyira sír, hogy le kell ülnie.

Louis segítségével remegve felveszi a gyűrűt és megcsókolja.

Jolene elmotyog egy "EW!"
" Különlegesebbé tettem volna, de alig vártam."

"Annyira szeretlek."

"Én jobban szeretlek."

Mindannyian átölelték egymást, és valahol Harry szekrényében Harry kesztyűi izzottak. Már nem volt rájuk szüksége. Csak az itt lévő emberekre volt szüksége, és még néhány babára.

De egyelőre ő szerette Louist, Louis pedig őt.

Csak ez kellett nekik. Ők és a kis családjuk.

VÉGE