𝐒𝐤𝐢𝐧 || 𝐋.𝐒. [𝐭𝐫𝐚𝐧𝐬𝐥𝐚𝐭𝐢𝐨𝐧]

Burned

Utána csend volt. Túl nagy csend.

Louis önelégült volt, Harry mocorogni kezdett, Fionn pedig... még mindig nem tért magához.

Fionn felemelte a kezét, és kínosan felnevetett: "Oké... hát el kell mennem a felvételi irodába, hogy megbizonyosodjak arról, hogy elhelyezkedtem, meg minden."

Harry hirtelen megszólalt: "Később látlak?"

Louis végigpásztázta mindkettőt, és a búcsúzó kézlegyintésen a szemét forgatta.

Miután Fionn elment, Harry felvette a cuccait, rá sem hederített Louisra.

"Hová megyünk?" kérdezte Louis Harry mögött sétálva, aki még mindig figyelmen kívül hagyta. Érezte, ahogy Harry a szemét forgatja.

"Harry" próbált Louis beszélni a fiúval.

" Harry" mondta Louis ismét izgatott hangon.

"Harr-" kezdte Louis, de anélkül, hogy észrevette volna, rájött, hogy a szobájuk ajtajában vannak.

Harry bement és az ágyára dobta a cuccait, Louis becsukta az ajtót.

"Miért mondtad azt?" suttogta Harry.

Louis ott állt, most, hogy igazán felkeltette Harry figyelmét, nem igazán tudta, mit mondjon.

"Én-"

"Nem elég olyasmiket mondani, hogy nem törődöm veled, vagy arra következtetni, amit csinálok... és utána azt mondod, hogy te vagy a barátom. Mi ütött beléd?" Harry ránézett.

"Mindig is ilyen voltam, de" Louis elhallgatott.

"De mi, Louis?"

"Itt vagy." Louis így válaszolt: "Csinálod szerintem olyan vakmerő. Igazságossá teszel engem szóval... uh--- nem tudom megmagyarázni--- és soha találkoztam valaki olyannal, mint te. Én csak... úgy érzem az ujjaim között csúszol ki, mert én... én vagyok."

Harry szeme meglágyult: "Louis.. mert te vagy.. Kedvellek."

Louis közelebb lépett hozzá, oda, ahonnan egyenesen Harry arcába nézhetett. Nem mondott semmit.

Harry kedvenc zöld szemeit adta neki: "És én meggondolatlannak tartom?" Még a szeme is megcsillan Louis égi szemének fénye.

Louis a rózsaszín ajkaira mered: "Igen."

Harry tükrözte, majd visszanézett.

Louis ekkor azt suttogta: " Mi van azzal a randevúval?" Könyörgött: "Kérlek"

Miután meghallotta Louis korábbi magyarázatát, Harry nem tagadhatta. Nem lehetett letagadni.

-

Később aznap este, sok meggyőzés után, Louis és Harry egy parkban találták magukat. Harry szünetet akart tartani a nyilvános randevúkon. Így nem érezte igazán kényelmetlenül magát, amikor csak egy idős házaspár és két futó törődött a dolgával.

Louis lerakott két plédet a fűre, és előhúzta a hátizsákját, hogy elővegye a klisés szendvicseket és a csokis muffinokat.

Harry felvette rózsaszín csipkekesztyűjét, miközben Louis mindent elrendezett.

Miután Louis mindent előkészített, intett Harrynek, hogy érezze jól magát. Csendben ettek, és figyelmüket az égre kezdték irányítani, ahol egyre sötétedett, és a csillagok kijöttek játszani.

Evés után csak feküdtek, és az eget bámulták.

A randi az volt, amit Harry várt: nyugodt, nem túl sok, és egy Louis. A randevú nem az volt, amit Louis várt: csendes, kint, és legfőképpen – Harry elfogadta. Ennek ellenére örült, mert bár sokat beszél, ha Harryről van szó, nincs játék. Nem.. nem a Harryjével.

Körülbelül egy centiméterre feküdtek egymástól, de Louis úgy döntött, közelebb robog, és megtöri a távolságot. Harry halkan zihált, mert nem erre számított.

Közvetlenül egymás mellett voltak. Ruhák a ruhákhoz. Lét a léthez. Levegő a levegőbe.

Harry fulladozott, de ugyanakkor...lebegett.

Louis karjai Harry köré osontak anélkül, hogy megérintentették volna a finom nyakát.

Ettől Harry lelkileg sikított. Miért nem érintheti meg? Még mindig nagyon fél, de Louis... Louis a legjobb módon törte meg. Rájött valamire, ami lassan.. Louis lehúzta a bőrét. A félelem és a bizonytalanság vékony lepedői eloszlottak a punk fiú hősies kezei közül. Harry régi kötéseit olyan láthatatlan csókokra cserélte, amelyeket Harry fizikainak kívánt. Ott. A valós térben.. nem álmaiban vagy képzeletében.

Ez egy álom?

Csak én reagálom túl?

"Biztonságban érzed magad, amikor velem vagy?" suttogta Louis, Harry gondolatait megszakítva.

Harry megfordult, hogy felnézzen Louisra, aki visszanézett a zöld csodákra. Harry azt válaszolta: "Igen"

Louis elmosolyodott, és még mindig lenézett Harryre, amitől Harry összerándult. Manapság csak ennyit csinált: mocorgott.

"Kibaszottul örülök, hogy megismertelek Harry Styles" vigyorgott Louis. Harry szíve sírt... ázni kezdte az idegeket a szemében. Louis éppen ott volt, és bevallott valami olyan tisztát, olyan igazat. Őszintén portré volt. Louis pótolhatatlan szemében a háttérben fehér csillagokkal tarkított sötét mezővel. Hirtelen kedve támadt, hogy...

" Csókolj meg " mondta hirtelen Harry.

"De én nem..."

Ekkor Harry megtette, amiről nem hitte, hogy valaha is képes lenne rá. Talán ez volt a pillanat, a boldogság és a csodálkozás hevében. Vagy talán csak Louis és a szíve miatt Harry szíve elbújt szégyenében. De lehet, hogy szerelem volt. Igen, ez a szó. Harry megtette az elképzelhetetlent. Bebizonyította, hogy mindegyik téved. Még ő maga is.

Harry Louiséra tette ajkait.

Égetett.

Égetett.

Ajkai sikoltozva kérték, hogy hagyják abba, de a szíve végre ott volt vele.