𝐒𝐤𝐢𝐧 || 𝐋.𝐒. [𝐭𝐫𝐚𝐧𝐬𝐥𝐚𝐭𝐢𝐨𝐧]

A+

Harry az ágyában feküdt, a plafont bámulta, és eszébe jutott Louis szövege. Miért hazudna? Hazudik nekem?

Soha nem válaszolt.

Léptek zaja jól hallatszott közvetlenül az ajtó felől. Csengő billentyűkkel Louis lépett be. Harry azonban nem látta őt, mert hátal volt neki.

Felült és elfordította a fejét. Louis megdöbbentnek tűnt, nem gondolta, hogy Harry ébren lesz. Harry mindig korán lefeküdt.

Harry visszafordult, sóhajtott, miközben lehunyta a szemét.

"Szia, szerelmem." mondta Louis, és Harryhez lépett, aki most keresztbe tette a karját.

Louis elment, hogy megcsókolja a halántékát, de Harry eltántorodott és eltávolodott.

Louis összeráncolt szemöldökét és homlokráncolásra húzódott.

" Ne hívj így. " mondta Harry határozottan.

Louis össze volt zavarodva, de rájött ostoba késésére. "Elnézést, hogy késtem."

Harry máris egyre frusztrált volt: "Nem erről van szó."

"Akkor mi az?" Louis leült mellé, amitől Harry hirtelen fel akart állni, így meg is tette.

"Tényleg ezt kérdezed tőlem, Louis? Tényleg?" Harry nem várta meg a választ. "Az, hogy fél napig hazudtál arról, ahol voltál, majdnem hajnal hajnaláig, egy pillanatra sem áll jól nekem. Még Zaynnel is kapcsolatba kellett lépnem."

"Szóval nem bízol bennem? "gúnyolódott Louis, és felállt. Arcán nem látszott különösebben piercing.

"Tényleg ez jött ki mindabból, amit az imént mondtam? Louis hazudtál! Egyenesen Zaynnek, és főleg nekem!" mondta Harry, és a hangja megfeszült az ereit markoló csendes feszültség egyszerűségétől.

" Megvoltak az okaim. " Louis nem nézett a szemébe, ahogy kibámult az ablakon.

Harry könyörgött, hogy nézzen rá, és amikor Louis végre megtette, Harry megsúgta" Akkor miért?"

" Ezt nem mondhatom el neked, Harry ." próbálta Louis megragadni Harry kezét, de ismét végleg elutasította.

"Ne nyúlj hozzám."

"Harry, ez nem rossz. Ha bízol bennem..."

"Hogy bízhatnék benned?"

"Mert tudod, hogy a kibaszott holdig szeretlek. Jobban szeretlek, mint magamat, és tudom, hogy ez hülyén és őrülten hangzik, de így van. Érted teszem. Majd megtudod. Bíz bennem. " magyarázta Louis mély, érzelmesen ingerülten.

Harry az ajkába harapott, és Louis-ra meredt, de körülbelül tizenöt másodpercig nem szólt semmit.

"Jó."

Louis elmosolyodott: "Örülök."

A következő dolog, amit megtudott, Harry egy párnát dobott neki: "Ma éjjel az ágyadon alszol."

...

" Szívtál már valaha füvet? "Harry megkérdezte Zaynt az asztalnál.

Zayn elnevette a fejét, az arca vörösre vált.

"Ha, ez olyan, mintha azt kérdezném, lélegzel-e. A pokolba, igen, dohányzom."

Harry a szemét forgatta. " Hát elnézést a kérdésért."

"Ki akarod próbálni?" Zayn elmosolyodott.

"Nem. Inkább iszom. Ami van"- mondta Harry önelégülten, és büszke volt rá, hogy "rossz" van benne. Hát persze szerinte.

"Hú, ő egy lázadó," gúnyolódott Zayn. "Hogyan fogok ilyen normák szerint élni?"

Harry felnyögött, és rádobott egy sült krumplit. Louis közeledett, Harry pedig felkelt. Zayn zavartságba fulladt, amikor észrevette, hogy Louis mögé jön, hogy közvetlenül Harryhez közeledjen.

Harry reagálva felállt és megragadta a tányérját, Zaynre összpontosítva, teljesen figyelmen kívül hagyva Louist. "Csinálj egy tesztet. Tanulnom kell a könyvtárban, majd találkozunk." Zayn intett neki, de kényelmetlenül érezte magát a pár iránt.

Elindult, amikor egy kéz megragadta: " Hová mész?"

Szépen lerázta: "Könyvtár. Tanulnom kell, majd találkozunk." Nem nézett Louis szemébe.

"Jól van " mondta Louis, miközben Harry elsétált.

Zayn elé ült: "Ez arról szól..."

"Magától értetődően."

Louis a szemét forgatta: "El kell engednie."

"Testvér, ha az ő helyében lennék, én is a szélén lennék. Ezen kívül mit titkolsz? Keresztbe fonta a karját: "Ne mondd, hogy b.s."

"Ez egy meglepetés."

"Mindannyiunkért?" Zayn felvonta a szemöldökét.
"Ha megkockáztatom, hogy bármit is kimondanak, az nem lesz olyan varázslatos, mint amilyennek tervezem. Szóval fogd be, bízz bennem." mondta Louis, és elszántan húzta a szájkarikáját. A karja kidülledt, amikor keresztbe teszi a karját az asztal fölött.

"Oké, de ha a szar elmegy, ne említsd, hogy figyelmeztettelek."

Louis bólintott " Tudom. Tudom."

...

Louis ingerülten ledobta magát az ágyra. Fáradt volt.

Harry már a saját ágyában ült, és egy biológiának tűnő könyvet olvasott.

"Hogy vagy az osztályban?"

"Találkozunk."

"Ez jó " mosolygott Louis, és figyelte, ahogy Harry lapoz.

"Na, hogy van anyukád? Valami újdonság?"

"Dehogy."

"Milyen az élet?"

"Dehogy."

Louis megfogta az orrát. "Harry, megpróbálok veled beszélgetni."

"Tanulok."

"Nem, nem. Amikor tanulsz, jegyzetlapokat használsz. Nem látok ilyet."

Harry megvonta a vállát. " Valami új dolog nem árt."

" Ó, mint a viselkedésed?"

"Nem, mint a tiéd. " mondta hirtelen Harry, és a levegőben feszültség áradt a méregtől.

"Harry, ezt megbeszéltük. Ne viselkedj gyerekesen."

Harry becsukta a könyvet "Nem viselkedek gyerekesen."

" Igen, az vagy ." bámult Louis.

"Akkor foglalkozz vele. " mondta Harry hajthatatlanul.

Louis úgy nézett rá, mintha három feje lenne "Harry, nem, én nem teszek ilyet."

Harry lassan felállt, és Louis elé állt, szemével csupa huncutság. " Foglalkozz vele."

Louis bámulta Harry egykor tiszta zöld szemeit, amelyek most gyönyörűen sötétebbek voltak, és elhomályosultak valamitől, amit nem lehetett megmagyarázni.
Megragadta a csípőjét, és alásimította a kezét, érezte a meleg bőrt. Harry felszisszent az érintéstől, annak veszélyétől, de még mindig privát, bódító mosolyt sugároz. Úgy markolta Louis nyakát, mintha az élet markolata lenne, és őszintén szólva, talán az is volt.

Ez valami új volt. Harrynek ez az új oldala, amelyet ezredmásodpercek alatt megkedvelt.

Harry lenézett, ajkai vörösebbek voltak, mint a legragyogóbb vidámság.

Ez a Harry átlépte a tisztaság határát, és a rossz és sötét oldalon kötött ki. A szeme a vágytól a bizalomig mindent jelentett.

"Mutasd meg, hogyan legyek jó fiú!"