𝐒𝐤𝐢𝐧 || 𝐋.𝐒. [𝐭𝐫𝐚𝐧𝐬𝐥𝐚𝐭𝐢𝐨𝐧]

Silent Flares

"Gemma!" Harry könnyedén megölelte. "Mit keresel itt?"

Gemma barna szeme komikusan elkerekedett " Nem látogathatom meg meglepetésként a bátyámat?"

Harry gondolatban nemet mondott, de hatalmasat mosolygott. Louis lelkileg NEM-et kiáltott, de mindenesetre kényelmetlenül mosolygott.

Gemma Louisra fordította a tekintetét. "Ki ez, Haz?"

Harry élénken elmosolyodott. "Ő a barátom, Louis " mosolygott leegyszerűsödve. " Gondoltam volna, hogy anyu mesél róla."

"Nem, nem " mosolygott Gemma, és visszafordult Louishoz " én vagyok a nővére."

Örülök, hogy úgy tesz, mintha nem ismerne. Sokkal könnyebben kezelhetővé teszi a dolgokat. gondolta Louis.

Kezet ráznak, de Louis érezte, hogy a feszültség kisugárzik Gemmáról, és átszáll rá.

Harry körülnézett a kissé rendetlen kollégiumban, és kissé összerándult, csipkével borított kezét a kilincsre szorította. "Öhm, Gemma a kollégium nincs a legjobb formában. Szóval megismerhetitek egymást?" Halkan felnevetett, és otthagyta Louist és Gemmát, hogy furcsán bámulják őt, és Louis rettegett.

"Nem, semmi baj" küszködött Louis.

"Nem, nem. Kérlek egy darabig?"  mondta Harry esedezve.

Louis duzzogott "Rendben. "Mosolygott, hogy ne nézzen ki olyan nyomorultnak, Gemma pedig bizonytalanul nevetett.

"Nos, már úton leszünk " jelentette ki Gemma. Harry elmosolyodott, és becsukta az ajtót.

Louis dünnyögte " Mehetünk egy kávézóba a sarkon túl." Körülbelül öt percig sétáltak, miután Gemma bólintott.

Gemma megszólalt "Nem tudtam, hogy a bátyámmal jársz."

" Nem tudtam, hogy a barátom nővére vagy."

Gemma felsóhajtott. "Jó lett volna tudni."

"Nem hinném, hogy a szerelmi életemnek köze lenne hozzád " mondta Louis, miközben udvariasan Gemma felé tartotta az ajtót, bár a lány hallgatott.

Motyogott egy „Köszönetet", és leült egy sarokasztalhoz, Louis követte.

" Harry furcsán viselkedik. " mondta Louis, és leült Gemma elé.

" Igen, mindig is furcsa volt." mondta Gemma az étlapot figyelve.

Louis figyelte őt, hirtelen késztetéssel, hogy megfojtsa. Minden áron meg akarta védeni Harryt.

"Mit értesz ez alatt?"

"Nos, láttad a kesztyűit, és nem tudom, hogyan látja a dolgokat. Ez mind a képzelet szüleménye. Szó szerint olyan fóbiát adott magának, amiben nincs." mondta.

Mi a fene?

Louis úgy nézett rá, mintha négy feje lenne. Őszintén szólva, valójában minden hülyeségét és egóját megtette mindegyikben.

"A bátyád nem fóbiát adott magának. Ha ez így lenne, kicsit könnyebb lett volna az élete. Nem ment volna át annyi szaron. Harry nem tenne ilyet, és tudnod kell, hogy az övé. nővére vagy." mondta Louis teljes komolysággal, és túl dühösnek tűnt ahhoz, hogy bármi mást motyogjon.

Gemma ránézett "Tudom. És mindezt azért mondom, mert pontosan az vagyok, akinek mondtad: a nővére."

" Ha, vicces, hogy így beszélsz róla. " mondta Louis humortalanul.

Gemma gúnyosan félrehajtotta a fejét." Megvan az oka annak, hogy soha nem említettem őt, amikor randevúztunk."

"Ne beszélj így róla." feszültek meg Louis izmai, és egyre dühösebb lett.

"Nézz magadra most. Olyan hős vagy" suttogta Gemma.

Louis csattant"Fogd be a pofád. Nem ismersz sem engem, sem Harryt."

" Ó, ismerlek. És tudom, hogy azért randevúzol vele, hogy ne érezd magad olyan rosszul. Mindketten őrültek vagytok a maga módján."

Louis megragadta a terítőt, és összeszorította:  "Csend."

Gemmának eszébe jutott valami. Valami rendkívül fontos.

" Elmondtad neki?"

" Azokat a  randevúkat? Nem. Még belegondolni is undorító, hogy a seggeddel randiztam, annak ellenére, hogy felrúgtad a seggem, csak a betegségem miatt!" Kiabált.

Elkapták a tekintetüket, de Louis annyira mérges volt.

Gemma felkacagott" Igen, de senkit nem érdekel."

Csend volt, de Louis szemében a lángok hangosan, ropogósan égtek.
Gemma szeme sötétebb lett. " Arról beszélek, amit évekkel ezelőtt tettél."

" Mit csinálsz?" Louis kétségbeesetten várt.

"Arról beszélek, hogy megöltél valakit, és megúsztad."