Egy másik életben (Bucky Barnes ff) /Befejezett/

Álbarát

Bucky szemszöge

Egyetlen egyszer láttam a héten Stellát, szerda délután előttem ment be a lakásába. Másnap azt láttam, hogy egy futár virágot tesz le az ajtója elé.

Mivel nem én küldtem csak az exe lehetett. Pont most kellett annak is visszatérnie.

Péntek délután ideges voltam, nagyon. Mi a fenét mondjak neki? Mit fog ő kérdezni tőlem? Biztos kíváncsi lesz, amikor azon a rendezvényen beszélgettünk sok mindent meséltem el neki magamról. Őszinte voltam vele, az lesz a legjobb, ha most is azt teszem. Akkor bevált.

Van egy étterem pár percre innen, úgy gondoltam oda viszem el. Néha jártam ott.

Már ötkor készen álltam és ideges voltam még mindig.

Az ágyamra ültem és a falat bámultam, a túl oldalt ő van éppen. Mióta tudom, hogy itt él sokszor gondolok arra, hogy vajon mit csinál?

Néha hallok hangokat és ilyenkor elgondolkodom, hogy ő is hallott engem?

Voltak rémálmaim, amiből hangosan ébredtem fel. Amikor nála jártam láttam, hogy az ágya közvetlen itt van, azóta a kanapéra költöztem ki éjszakára.

Egy perc és hat óra. Kivettem a vázából a virágot. Sokkal nagyobb csokrot, mint amit tegnap kapott.

Nagy levegőt vettem és átmentem hozzá.

- Szia. Ohh...az az enyém? - kérdezte a csokorra mutatva.

- Szia. Gondoltam nem jövök üres kézzel. Tessék - nyújtottam át neki.

- Köszönöm. Beviszem, egy perc.

Annyit még láttam, hogy beleszagol a virágba.

Egy egyszerű fekete nadrág volt rajta és egy lengébb felső. Magamra néztem, én is csupa feketében voltam. Legalább összeillünk.

- Mehetünk?

- Igen - vette magára a kabátot.

Nem tudtam mit tegyek, így csak sétáltam mellette.

- És hova megyünk?

- Van itt nem messze egy étterem. Lehet voltál már ott.

- Nem, nem igazán jártam a környéki helyeken. Leginkább a munkahelyem közelében ültem be valahova.

- Ennek örülök.

Három perc volt az út oda. Kihúztam a széket neki és leültem vele szemben.

Egyszerű dolgokról kérdeztem, ami még egészen könnyű témák voltak. Arról kérdeztem mi volt vele eddig és szívesen mesélt.

- Jó. Most én jövök - szól a desszert közben.

- Kérdezz nyugodtan.

- VELED mi volt?

- Nem sok minden.

- Ez érdekes...

- Nem volt annyira érdekes.

- Aha. Merre jártál?

- Az elmúlt öt évben sehol.

Nagy szemekkel nézett rám.

- És előtte?

- Csak egy helyen.

- Ühüm. És minek köszönhetem ezt a randit?

- Szerettelek volna elhívni.

- Pont most? Hét év után?

- Eddig nem találkoztunk.

- Nem, tényleg nem.