Egy másik életben (Bucky Barnes ff) /Befejezett/

Szomszéd

Stella szemszöge

- Miért nincs itt meleg? - szólal meg Lucy, amikor kiléptünk a reptérről.

- Mert ez nem egy olasz tengerpart - feleli Elena.

- Sajnos - reagálom le én is.

- Jövő hónapban hova megyünk? - húzza össze a dzsekijét Maya is.

- Még nem tudom. Mit gondoltok? - kérdeztem.

- Áhh nem tudom. Annyi szép hely van még - gondolkodik Lucy. - Majd hívlak, ha meg lesz.

- Rendben. Majd hétvégén - köszönök el és leintettem egy taxit.

Négy hónapja volt a pittyentés. Mi ugyanazt tesszük, mint előtte. Dolgozunk és utazunk a világban. A többiek bulizni is járnak, de nekem az már nem kell. Talán igazuk van, öreg vagyok már.

Megállt a taxis a lakásunk előtt. Még ki sem szálltam, de már valaki beült.

- A bőröndjét szedje ki! - szólt a taxis.

Odaadtam neki a pénzt és az autó hátuljába mentem. Felnyitottam és megemeltem a bőröndöt, de visszaesett. Hát igen, kicsit túl sok mindent vettem. Újra neki viselkedtem és nagy lendülettel ledobtam. Csattant is a földön.

Mikor elakartam indulni a bőrönd alig jött. Aha, szóval eltörtem a kereket.

Nehezen felemeltem és a lábammal segítettem rá.

Felmentem vele a lépcsőn a bejárathoz, csörgött a telefonom. Gyorsan beléptem és felvettem.

- Várhattál volna pár percet - szóltam bele.

Bucky szemszöge

Sosem leszek jóban ezzel a pszichológussal. Nagyon nem értjük egymást.

Felszaladtam a lépcsőn, éppen nem csukódott be az egyik lakó után.

- Aha, mindjárt otthon vagyok.

Egy lány ment előttem hatalmas bőrönddel az egyik kezében a másikkal telefonált.

- Hogy hova? Miért oda akartok menni?

Olyan hangosan beszélt, hogy szerintem az egész tömb őt hallotta. Nem tudtam kikerülni a nagy bőrönd miatt, amivel fokról fokra haladt.

- Lucy, legközelebb mondd, hogy ne vásároljak ennyit. Eltört ennek a buzi bőröndnek a kereke és rohadt nehéz.

Felértünk az első szinte, de ment tovább.

- Áhh, mindegy. Öreg vagyok ehhez.

Vajon miről beszélhetnek?

- Nem megyek. Nektek való ez már, pótoljátok be azt az öt évet. Én felérek és alszok. De miért nincs ebben a szarban lift?

Én jót mosolyogtam mögötte, de a lépcső közepén megállt.

- Majd holnap hívlak. Szia.

Elrakta a telefont. Na most van esélyem kikerülni. Éppen lehajolt a bőröndért.

- Ez a szar... - elhallgatott, amikor mellé értem.

Elmentem mellette, de megálltam.

- Segítsek? - kérdeztem, amikor felé fordultam.

- Nem kell. Elbírom.

Nagy nehezen felemelte, de a lépcsőt nézte nehogy elessen.

Oldalt volt még egy fogója a börtöndnek. Egyszerűen elvettem tőle és megindultam fel.