Egy másik életben (Bucky Barnes ff) /Befejezett/

Idő

Bucky szemszöge

Másnap készen álltam indulni. Steve jött el értem.

- Na, mehetünk?

- Igen.

Felszálltunk a quinjetre és elindultunk.

- Mi a gond? - kérdezte Steve.

- Semmi.

- Látom én. A tegnapi lány?

- Igen, rá gondoltam.

- Ha visszajössz megkereshetnéd.

- Inkább nem.

- Miért? Akkor teljesen jól leszel.

- Nagyon aranyos lány és szép. És többet érdemel tőlem.

- Tegnap nem azt láttam rajta, hogy neki nem lenne elég.

- Az egy különleges alkalom volt, de ennyi. Ki tudja mikor jövök innen vissza. Már ha sikerül bármit is tenni.

- Rendbe fognak hozni. A helyedben pedig megkeresném.

- Majd meglátjuk mi lesz.

Csak sikerüljön az, amiért most megyek. Hónapokba, vagy évekbe telhet. Ki tudja mi lesz vele akkor. Csak a keresztnevét tudom, még azt sem, hogy hol lakik. Vagyis Manhattan, de ez a városrész is akkora, hogy sosem találnám meg. Ennek így kellett lennie. Volt egy csodás közös esténk és ennyi. Legalább van egy jó emlékem is.

Stella szemszöge

A lányok teljesen oda voltak, amikor elmeséltem nekik a nagy mackó történetét.

- Lehet megkeres - veti fel Maya.

- Mégis hogyan? Nem tudja hol élek.

- Ezek mindent ki tudnak deríteni.

- Azt mondtad, hogy azt mondta lehet róla szó - magyaráz Lucy is.

- Igen, de miről? Ezt nem beszéltük meg.

- Csak várj. Bármikor megjelenhet.

De nem jelent meg.

*Két évvel később*

Mindannyian ki voltunk a tegnapi buli miatt.

- Én nem bírom ezt a fejfájást. Már aludtam 14 órát - nyöszörög Maya.

- Nekem mondod? - kérdeztem tőle.

- Öregek vagyunk ehhez - sóhajtott Lucy.

- Huszonnyolc évesen? - nézett fel Elena.

- Ja. Retrók vagyunk.

- És bénák - tettem hozzá, amin nevettünk.

Tényleg ki voltunk, ez már nem nekünk való.

- Ti is érzitek? - ült fel Lucy.

- Mit? - kérdeztem.

- Ez fura - szól Maya is.

- Mi a fene!? - emelte fel kezét Elena.

A keze eltűnt, majd a teste többi része. Por lett belőle.

- Elena! - kiáltottam.

- Stella...

Oda fordultam Lucy felé. Mellette Maya porrá vált, majd egymás szemébe néztünk a barátnőmmel, aki ugyancsak porrá vált.

Felálltam és körbe néztem.

- Lányok! Ez nem vicces!

Senki nem válaszolt. Végig szaladtam a lakáson, benéztem minden szobába. Az ágy alá, a szekrényekbe, de semmi.