Egy másik életben (Bucky Barnes ff) /Befejezett/

Majdnem

Stella szemszöge

A fiúknak igaza volt. Finn üzenetet írt nekem, hogy találkozzunk valahol. Buckyt a lehető legjobban próbáltam elkerülni.

Most is úgy indultam el, hogy előtte lenéztem a lépcsőkön.

- Mögötted vagyok.

Akkorát ugrottam, hogy majdnem lezúgtam a lépcsőn.

- Nem megijeszteni akartalak, de vicces, hogy ennyire kerülni szeretnél.

- Nem kerüllek.

Elindultam le a lépcsőn.

- Akkor miért néztél annyira lefelé? - sétált mögöttem.

Ne is szóljak neki semmit. Akkor békén hagy.

- Én szeretnék veled találkozni.

Gyorsabban mentem a lépcsőn, de ő simán lépést tartott velem.

- Talán lehetne még egy randi.

Megforgattam a szemeim és mentem tovább.

- Nem adtál nekem igazi esélyt. Csak kíváncsiságból jöttél el. Én őszinte voltam veled. Megakartalak keresni, de évek teltek el. Nem tudtam neked mennyi. Ennyi idő után pedig már úgy gondoltam, hogy jobb ha nem kereslek. De valahogy egymás mellett kötöttünk ki.

- Sajnos.

Kiléptem a bejárati ajtón és mentem tovább.

- Te sem sajnálod ezt a helyzetet.

- De, igen - nézek végre rá.

- Tudom, hogy szólnom kellett volna.

- Az nem gond, hogy nem szóltál róla. Vagyis de. Viszont nem ez a legnagyobb. Ha te már tudtad, hogy úgyis elmész akkor nem kellett semmi "lehet róla szó" dolgot mondanod. Egyszerűen csak be kellett volna fognod a szád, vagy elutasítani!

- Nem akartalak elutasítani.

- Mindegy. Most dolgom van.

- Erről még beszélünk - szólt utánam.

Kell az az álbarát.

Finn az egyik régi közös helyükön akart beszélni.

Bucky még nincs teljesen lerendezve, de idő kérdése. Most jön Finn.

- Köszönöm, hogy eljöttél.

Átnyújtott egy virágot.

- Köszönöm - vettem át. - Nem tudom miért hívtál ide.

- Bocsánatot kérni és visszahódítani - mosolyog.

- Ez nem hiszem, hogy jó ötlet lenne.

- Miért? Összejöttél a szomszéddal?

Majdnem rávágtam, hogy nem. De aztán...

- Igen!

- Ohh. Megértem miért választott téged. Én hoztam csak hülye döntést.

- Az a döntés volt számodra akkor a helyes.

- Nem, nem volt az. Olyan dolgot kergettem, ami már elmúlt és olyan dolgot vesztettem el akkor, ami még létezik.

Szavai szíven ütöttek. Fogalma sincs róla, hogy akkor az nekem mennyire fájt. Három évet dobott el. Hiába értettem meg miért, nekem akkor is fájt a döntése.

- Sajnálom Finn.

- Gondolom akkor ne is rendeljünk semmit.

- Nem hinném, hogy kellene.