Egy másik életben (Bucky Barnes ff) /Befejezett/

Karmazsin

Bucky szemszöge

Nagyon szégyeltem magam azért, amit tettem.

Hetek óta csak távolról figyeltem és az életében semmi változást nem láttam, ami nagyon furcsa volt nekem. Sosem láttam itt a pasit, mindig egyedül volt.

Talán szakítottak? Fogalmam sem volt. De ahogy az ajkába harapott. Állandó szokása volt és még csak észre sem vette!

Olyan vágy van bennem, amikor meglátom, mint még soha. Akartam ezt a lányt és csak magamnak.

De van barátja én pedig hülyeséget csináltam. Muszáj volt eljönnöm tőle mielőtt mást is teszek és én tenni akartam. A szemében láttam, hogy ő is így érez.

Az volt a leghihetetlenebb, hogy ő is akarta.

Tudtam mikor megy dolgozni és mikor jön haza, így akkor nem mentem el. Ha véletlen megláttam, akkor inkább vártam.

És mellette itt volt ez a John Walker. A pszichológusom már ne is említsem.

Amint meglátom valahol Samet, beszélni fogok vele.

Két fiatal lány sétált fel előttem. Tudtam kik ők, így csak jóval utánuk mentem be az épületbe.

- Ha meghallja Stella, hogy lerendeztük neki Finnt odáig lesz! - lelkesedik az egyik.

Egy emelettel felettem vannak, de elég hangosak.

- Végre lehet nyugodt és pasizhat. De elég béna ötlet volt, hogy mindkét pasi azt hiszi a másikkal jár.

Mindkét pasi...várjunk csak. Mögöttük maradtam, hogy ne vegyenek észre.

- Szerintem Finn is normális és visszaakarja szerezni. Még azt sem érdekli, hogy azt hiszi a szomszéddal van együtt.

- És a szomszéd! Láttál már ennyire dögös pasit!? Én a helyében letámadnám!

- Talán régen ezt is tette volna, de mióta idős lett...túl visszafogott. Most már viszont eljön velünk bulizni és összeszed akkor valakit!

- Ahogy mondoood - csilingelte a másik lány.

Én megálltam a második és harmadik között, míg ők kopogtak.

- Miért jöttetek ide? - kérdezte Stella.

- Mert ma bulizni megyünk!

- Én biztos nem.

- Szombat este van és képzeld. Találkoztunk ma Finn-nel. El van rendezve! Az egyik barátnőnket ráállítottuk és randira mennek! Eszelős ex kipipálva.

- Akkor sem megyek veletek.

- Naaa. Ne legyél ennyire...öreg.

- Nem vagyok öreg.

- Pontosan három hét és 34 leszel. De...öreg vagy.

- Na sziasztok! - hallottam, hogy becsapja az ajtót.

- Talán nem kellett volna ezt mondanunk neki - véli az egyik

- Mindegy menjünk akkor.

Elkezdtek lefelé jönni, így én elindultam fel.

Amikor elmentünk egymás mellett eléggé megbámultak.

Elég érdekes volt ez a beszélgetés, amit hallottam. Hazudott nekem. Nem is voltak soha együtt! Ezért nem láttam itt soha a pasit.

Én pedig voltam olyan hülye, hogy ezt bevettem. Az exének azt mondta velem van együtt? Ez talán még hihetetlenebb volt.

Másfél hónapot vesztettem azzal, hogy elhittem. Igazából ez most az ő hibája.