Egy másik életben (Bucky Barnes ff) /Befejezett/

Harag (+16)

Stella szemszöge

New Orleansba érve nem volt könnyű Saraht megtalálnom. Nem láttuk még sosem egymást, végül ő jött oda hozzám.

- Te vagy Stella?

- Igen. Te pedig gondolom Sarah.

- Így van. Ő AJ és Cass - mutatja be a két fiút.

- Nagyon örülök.

- Szép lány vagy - mondja az egyik, amin elnevettem magam.

- Na de AJ - korholja az anyuk.

Egy autóval mentünk Delacroix-ba ahol élnek. Egy kikötő város. Van nekik egy hajójuk is.

Kaptam egy szobát, amit vendégeknek tartanak fent. Nem hoztam sok holmit magammal, nem szeretnék sokáig itt zavarni.

Amikor felhívott Karli azonnal átmentem Buckyhoz. Hat napja nem láttam, de nem nyitott ajtót és hiába próbáltam bemenni zárva volt.

Lementem a bárba, ahova tudom, hogy járni szokott.

Egy tőlem pár évvel idősebb nő volt bent és egy öregúr is. Nem látták napok óta, pedig az öreg nagyon szeretné látni, hiszen a pultos lánnyal szervezni akar egy újabb randit. Kicsit sem adta ezt feltűnően a tudtomra.

Amikor megint csörgött a telefonom már tiszta ideg voltam. A csaj tudta hol lakom és kik a barátaim, de Bucky hívott. Most pedig itt vagyok.

- Sarah. Te mit tudsz?

- Nem sokat. Sam egy hete kapta a hírt a Zászlótépőkről, akkor kezdett nyomozni utánuk. Nem tudom hova mentek és mit csináltak az elmúlt napokban. Neked nem mondott semmit Bucky?

- Nem. Azt sem tudtam, hogy elment.

- Nem... együtt vagytok?

- Mi? Nem. Nem. Vagyis...nem.

- Ez túl sok nem volt.

- Tudom. Bocsi. Csak randizunk...vagyis...Még én sem tudom, hogy mi hogy vagyunk.

Ezután elmesélem neki a közös történetünk. Sokszor nevetett a bénázásomon.

- Azt javaslom, hogy picit szorongasd meg.

- Pontosan ezt akarom tenni.

A nap további részében neki segítettem a hajó körül. Sok kedves ember lakott erre.

Másnap jött meg Sam, de egyedül.

- Szia. Sam vagyok.

- Stella.

- Sajnálom, hogy így ismerkedünk meg. Remélem a húgom nem vett rá mindenféle munkára.

- Dehogy. Szívesen segítek, ha már itt lehetek.

- Ezért ne hálálkodj. Barnes is jön majd, csak van még egy kis dolga.

Bólintok és tovább csinálom a dolgom.

A következő nap más lett a helyzet. Sam a kezébe vette az irányítást és rengeteg ember jött neki segíteni.

Soha nem voltam még ennyire jó és kedves társaságban. Sokat nevettem.

Sam és Sarah pedig tényleg jó emberek voltak. Teljesen természetes volt nekik, hogy itt vagyok.

- El nem tudom képzelni, hogy Barnes hogyan szedett téged össze - méreget Sam vacsora közben.

- Miért?

- Olyan normális vagy. Ő meg...Parapapa.

- Nem olyan rossz ő.