Egy másik életben (Bucky Barnes ff) /Befejezett/

Kamera

Bucky szemszöge

Másnap elég későn keltünk ki az ágyból. Sarah már az edébet készítette elő és úgy méregette Stellát, hogy gondoltam inkább kettesben hagyom őket.

Samet az udvaron találtam meg és az a bőrönd bolt előtte, amit én hoztam neki.

- Kinyitod végre? - kérdeztem.

- Nocsak. Feltudtál ébredni?

- Nem is igazán aludtam.

- Ezt nem akarom hallani, de ideje volt és ehhez a lányhoz gratulálok. Nagyon bírom.

- Én is.

- Most együtt is vagytok, vagy csak...

- Együtt.

Igazából éjszaka, annyiszor vallottam be az érzelmeim neki, hogy megszámolni sem lehetne.

- Helyes.

- Nyisd ki - tereltem a témát.

Sam kicsatolta a bőröndöt és kinyitotta a tetejét.

- Ez?

- A wakandaiaik készítették. Gondoltam nem árt Amerika kapitánynak egy új szerkó.

Kiszedte belőle és megnézte.

- Mennyire bánsz jól a pajzsal? - kérdeztem.

- Megyeget.

Ezután a napok összefolytak. Úgy volt egy éjszakát maradok, de végül itt ragadtam Stella mellett és nem bántam.

Segítettem Samnek megtanulni a pajzsal bánni és közben a hajót is kezdtük rendbe tenni.

Sarah és Sam úgy döntött nem adják el.

- Min gondolkozol? - kérdezte Stella.

A mellkasomon feküdt és a haját simogattam.

- Sok mindenem.

- Például?

- Beszélt nekem Sam a tovább lépésről.

- Mármint?

- Azokkal kapcsolatosan, akiknek ártottam. Szerinte nem segítek nekik és ezzel magamnak sem.

- És te mit gondolsz? - tette állát a mellkasomra és nézett rám.

- Hogy igaza van. Bosszút álltam azokon, akiket én segítettem jó pozícióba, de nem segítettem azokon, akik miattam vesztettek el valakit és azt sem tudják hogyan.

- Beszélni akarsz velük?

- Igen.

- Segítene neked?

- Talán.

- Ez nehéz lépés lehet neked.

- Az is.

- Melletted vagyok és ha jónak látod tedd meg. Könnyítene a lelkeden.

- Majd, ha túl vagyunk ezen az egészen.

- Holnap mentek?

- Három hete semmi hír Karliékról és két nap múlva lesz GRC ülése. Döntenek a menekültek sorsáról és ez most mindenki számára fontos.

- Tudom. Értem miért küzdenek, remélem nem lesz semmi komoly gond.

- Nem tudom.

- Csak vigyázz magadra.

- Visszajövök hozzád ne aggódj.

Újra rám hajtotta a fejét és átölelt.

Régóta küzdök a sötét múltammal, aminek minden részletét ismeri. Volt időnk mindent átbeszélni és még mindig itt van mellettem.