Obsessio | COMPLETED ✅

XIV.rész • Sarah

Rabja lettem, rajba akarok lenni, rabja akarok maradni. Erősen megkérdőjelezhető, hogy amit csinált, az nem büntetendő-e. Viszont ameddig élvezem és benne vagyok, addig ez nem minősül erőszaknak nemde? Szóhoz sem tudok jutni, ha a közelemben van, tényleg megbabonázza mindenemet. Lehet, hogy csak testileg és a lelke taszít engem, mint két egyforma pólust, de sajnos magamnak muszáj bevallanom, hogy hiába menekültem Steventől, ez az én mozgatóerőm. Nem mellesleg így, hogy tudom mi az, amivel bárki magához tud bilincselni, így nem nehéz egyszerűen behódolni egy magasabb rangú embernek.

Erre van szükségem, ameddig a Démon nem jelent meg a közvetlen környezetemben, addig elveszett voltam és bujkáltam. De most nem érzem úgy, hogy bujkálnom kéne, sőt. Talán az előnyömre is kovácsolhatom ezt a kapcsolatot.

Amíg nem vonzódom érzelmileg hozzá, addig minden automatikusan folytatódik anélkül, hogy bele kéne avatkozzak a dolgokba. Lesz egy saját bejáratú testőröm, aki megadja nekem mindazt, amitől ugyan féltem, de kellett akár a levegővétel.

Használjam ki?
Dobjam be őt csalinak?
Édesgessem magamhoz, majd amikor megerősödtem annyira, hogy szembe merjek szállni Steven-nel, dobjam el?

Ő is ezt tenné, tudom, ismerem a fajtáját... Egy életig tartó hűséges szerelem nem létezik botlások, sebek és árulások nélkül. Maga a szerelem sem tart örökkön-örökké. A hozzá hasonló szörnyeteg csak addig mutatják ki érdeklődésüket valaki felé, amíg hasznuk van belőle.

Egy fokkal sem leszek rosszabb nála, maximum annyival, hogy ő erre nem fog számítani...

...

– Hallottad, hogy a gyakornok fiú elvileg valakit bántalmazott a professzor rendelőjébe? – susog össze két nővér.

– Persze. Ez nem marad büntetlenül!

Kidugom a fejem a víz alól, hogy halljam a csempekabin másik oldalán beszélgető pletykásokat. Elnevetném magam, de ha valaki meglátna most egyből lebuknék. Kevés embernek vöröslik annyira mindene, mint most nekem.

– Egy szót se halljak! – bazdmeg ezek nem is csak ketten vannak. – ne pletykáljatok, tudjátok ti kiről beszélgettek? – kérdezi halkan a harmadik mélyebb hangú hölgy.

– Számít? – beszél hangosabban valamelyik.

– Dexter Fritsch. Ha nem ismernétek, akkor szerencsétek van, jó messzire kerüljétek és soha ne álljatok az útjába! – figyelmezteti a lányokat a banya.

Szóval Dexter Fritsch neked ekkora hírneved van?

– Beálltam a sorba? – hangom elszomorodik, nem akartam kimondani a szavakat, de elfeledkeztem a környezetemről.

– Van itt valaki? – kórusban szólal fel a hölgykoszorú.

Időm sincsen válaszolni ugyanis bekukkantanak a tusolóhelységbe, én pedig takargatom magam, mint egy tini. Háttal gyorsan a falnak fordulok, nehogy észrevegyenek valamit, lábaimat keresztezem magam előtt és összeszorítom a fogaimat, hogy ne visítsak fel az éles fájdalomtól.

– Mindjárt végzek. – nyomok egy adag tusfürdőt a kezembe és gyorsan megmosom magam mindenhol.

– Ez rád is vonatkozott új lány! – szopd le anyád, gondoltam magamba. – Ne terjessz fals információt, ha jót akarsz magadnak. – int engem is óvatosságra.

– Miért, mit tudsz róla? – kíváncsiskodom.

– Semmi jót. Hallottuk, hogy egyszer egy prostituált mind a 10 ujját eltörte, mert az hozzá mert érni. – érdekes. Felettébb érdekes...