Obsessio | COMPLETED ✅

LIII.rész • Dexter

– Nem fogsz velem beszélgetni az egész út alatt egyszer sem? – kérdezem Sarah-t, miután becsekkoltunk és leadtuk a poggyászainkat.
Indulás előtt 2 órával a reptéren ücsörgünk egy pocsék kávézóban, és próbálunk nem elaludni. Nem ezek lesznek életünk legkipihentetőbb órái, vagy napjai.

Amíg Sarah bámészkodik a járókelőkre, addig előveszem a telefonomat, és írok egy sms-t apámnak.

Dexter Fritsch:
Tényleg, biztos nincs más út? Egy kiskapu sincs?

Sebastian Fritsch:
Bár lenne fiam. Mikor érkeztek?

Dexter Fritsch:
A repülőtéren vagyunk már.

Sebastian Fritsch:
Miért nem jöttetek a gépemmel?

Dexter Fritsch:
Még szabadok vagyunk. Most az egyszer utoljára kiélvezzük.

Sebastian Fritsch:
Fiam, ne így fogd fel. A tiéd lesz minden.

Dexter Fritsch:
Szuper. Anya?

Sebastian Fritsch:
Megvan.

Kikapcsolom a telefonomat, és elrakom.

Sarah ideges, rágja a körmeit, dobol a lábával. Ahogy közeledni fogunk Aachen felé, ez egyre rosszabb lesz.

– Egyébként anyád hogy fogadta ezt? Mármint a mait, vagyis hogy... na, érted. – idegeskedik.

– Egyszerűen. Úgy, hogy nem tud semmiről. – válaszolom őszintén.

– Mi?

– Erre nem lehet felkészülni Sarah.

– Akkor? – teszi fel a kezeit kérdően.

– Mit gondolsz? Felhívom őt, hogy " mizu? Jobban van a meglőtt lábad? Ja egyébként el ne felejtsem mondani, hamarosan odarepülünk, hogy a leendő feleségem megöljön? Na puszi." – imitálok gúnyosan egy beszélgetést.

Elgondolkodott a dolgon, és összébb húzta magát. Mélyen belül ő is tudta, hogy butaságot kérdez, és most nem akadhatok ki rá, pedig a gyomrom olyan szűk, hogy még a kávét is kitudnám hányni. Öltem már meg embert, nem is egyet. Sosem éreztem ezért lelkiismeret-furdalást, de még csak szarul sem éreztem magamat egyszer sem.
Viszont nem is kellett még az életemet meghatározó döntéssel szembe néznem. Továbbra sem anyám miatt aggódom, mert neki sincs más választása. Hidegen hagy.

– Ez az utolsó 28 órád, mint teljes értékű ember. Mit szeretnél csinálni? Mármint nyilván a helyszín adott, de azon belül? – kérdezem kedvesen tőle.

– Ezelőtt sem voltam teljes értékű ember. Ezek után viszont veled együtt leszek egy egész. Ha szétválunk, akkor két külön fél ember leszünk. Csak ölelj meg. – borul a karjaimba, én pedig kezemet a fejére teszem, és csitítgatom. Erős nő. Nagyon erős, elszánt, és nagyon akar engem. Persze, hogy soha többé nem engedem el. Arra nem kerülhet sor.

Néztük a hatalmas repülőket a kifutópályán, ahogy sorba indulnak egymás mögött, majd amikor kiírták a mi gépünket, elindultunk a megfelelő kapuhoz.

Az első állomás Los Angeles lesz, ahol sajnos nem tölthetünk el sok időt, ugyanis 3 óránk van az átszállásra, ami nagyon kevés. Ezután a Németországba vezető repülőre szállunk, ahol 11 órát fogunk repülni.

Felszállunk a Lufthansa egyik turista járatára, helyet foglalunk, és Sarah a vállamra borulva próbál aludni egy kicsit.

— Aludj nyugodtan. LA-ben találkozunk Angyalom. – adok egy puszit a homlokára, ő pedig átkarolja a derekam és elalszik. Remélem itt nem fog horkolni...