Obsessio | COMPLETED ✅

XVIII.rész • Dexter

   Nem alszom. Magamnál vagyok.
Ha kinyitom a szememet olyat látnék, amit nem akarok. Nem fogok szembenézni a saját kísérteteimmel, mert nem változna úgy sem semmi.

Az agyam teljesen eltompítja a fájdalom érzését, nem jönnek a toronyba ingerek. Későn érkeztek a fiúk, a zsizsik meglehetősen fürgék voltak, úgy éreztem sikerült őket levakarnom. A helyzet nem drámai, de egy két tetoválást leszántottam magamról. Már jönnie kéne valakinek, mielőtt elvérzek. Az ajtó nyílik, a folyosóról már hallottam, ahogyan közeledik valaki óvatos léptekkel. Meg lett zavarva az aurám, a magánterületemre illetéktelen lépett be. Nem kell látnom, nem kell hallanom, elég csupán a megérzésekre hallgatnom ahhoz, hogy kitaláljam ki lépte át a küszöböt. Illata az enyémmel ötvöződik, ezáltal kialakítva egy sokkal kellemesebb aromát, ami úgy hat rám, mintha egy ciántablettába kéne harapnom.

Nem alszom. Magamnál vagyok.

Sarah megfontoltan és felettébb óvatos léptekkel közeledik egyre inkább a veszély forrása felé. Kiszámíthatatlan vagyok. Képes voltam magamnak ártani, milyen okból kifolyólag gondolta bárki, hogy be kell őt küldeni a területemre?

   Nem véletlen nem engedek be senkit. Kívül tágasabb, a fiúkon kívül ide senki nem léphet be. Ezek a féleszűek azt hiszik, hogy a közönség előtt való baszás a magamutogatásról szól. Persze van egy egészséges elégedettség magammal szemben, de nem ez az oka. Egyszerűen senkit nem akarok beengedni oda, ahova soha nem fog tartozni. A magány, az egyedüllét az egyedüli, amim van.

Valaki bűnhődni fog keményen. Nem kételkedem abban, hogy a többiek alaposan elmagyarázták volna neki, hogy tegye a dolgát és távozzon, de aki ide küldte, annak az orra törni fog.

És Sarah...

   Az ingembe lépked könnyedén akár egy mumus mindenféle szabályt áthágva.

Nem alszom. Magamnál vagyok.

Érzem, ahogy az ágyam széle a súlya alatt kissé besüpped. Csak néz. Lukat éget a nézésével a pihenő testemre, feszélyez a tekintete.
   Nem nyithatom ki a szemem. Nem nézhetek a szemébe a rögeszmémmel, különben a világa beszívna.

Végre ellátja a sebeket. Menj ki. Menj ki. Menj már innen végre ki.

...

Felfedi a gondolatait? Ezek lennének az érzései? Lettek felém érzései? Ez ijesztő. Utoljára a szüleim szerettek. Azóta nem érzek fizikálisan semmit.
Egy diktatórikus rendszerben nevelkedett szülők a gyerekeknek sem fognak tudni mást adni. Akartak ők jobbak lenni, de nem tudtak...

Megcsókolt. Kamasz korom óta nem csókoltam meg senkit, és engem se csókolt meg senki. Szerettem egy lányt. Megcsókoltam. 3 hétre rá meghalt.
Miért szeressek? Miért csókoljak? Hogy utána minden eltűnjön az éterbe olyan gyorsasággal, mintha nem is lett volna?

Túl finom a szája. Puha, akár a selyem. Nincs kiszáradva, kellően nedves és meglehetősen telt. Vajon engem néz közben? Vagy becsukja a szemét és ábrándozik arról, hogy ez mennyire intim és érzéki? Tőlem soha nem tudhatja meg mennyire jól esett. Mintha életet lehelt volna belém...

Végre távozni készül. Félek, hogy ma kialakult köztünk egy olyan kötés, amely az atomokat sem tudná elválasztani egymástól.
Gyűlöllek téged Sarah Carter. Azért, mert képes voltál ilyen számomra értelmezhetetlen érzelmet előcsalogatni belőlem, ezért meglakolsz.

Benyúlok a párnám alá, és előveszem a régóta nem látott fegyveremet. Egy igazi kis dög, az 1940-es években szeretettel alkalmazott, Mauser M1914 típusú gyorstüzelő, amit kamaszként loptam el apám páncélszekrényéből. Pár macskát kinyírtam vele, de ennyi.