Obsessio | COMPLETED ✅

XXXIII.rész • Dexter

– Ez biztos azért fordulhatott elő, mert ő nem a te csajod. – egy széken ül Sarah mellett, keresztbe vert lábakkal, mint egy rossz buzi.

– Ó, így akkor már értem. Akkor mi nem is zavarunk tovább, gyertek fiúk. – megfordulok, távozni készülök, majd egy gyors mozdulattal előrántom a fegyveremet, és pontosan meglövöm a térdkalácsait.

– Hazudtam. Ritkaság. – miután visítani kezd, a fegyvert a váll felé irányítom és azokat is meglövöm, így már mindenhonnan is ömlik a vére. Muszáj volt biztosítanom azt, hogy ne menekülhessen...a vállát meg csak jól esett meglőni. Villogni akartam, mennyire jól tudok célozni.

– Szabadítsátok ki. – szólok a srácoknak, miközben fegyverrel a kezemben Sarah irányába intek. – Két töltényem van még, ha meghallom, hogy további fájdalmat okoztok neki, kénytelen leszek rátok pazarolni. – nyilván nem tervezem őket szarrá lőni, de ha hallgatnom kell még, ahogyan az Angyalom tovább szenved, akkor vége mindenkinek.

A fiúk odaigyekeznek Sarah mellé, és óvatosan kiforgatják a bőréből a kampókat, majd felsegítik és a hóna alá nyúlnak, hogy ne essen össze.
Teljesen meztelen, abban is biztos vagyok, hogy ez a görcs megerőszakolta, így nekem sincs más választásom.

– Ő az enyém volt. Jól kihazudta magát nálad, nem én törtem el az állkapcsát, hanem ott volt a nevem, csak ez a rafkós ribanc kivágta. – üvölti vicsorogva Steven, amikor elé állok.

– Sarah? – elfordítom az irányába a fejem.
   Ott áll esetlenül, vérezve, félve, szemeit lesütni, karjai a fiúk vállán terül el, iszonyatosan néz ki.
Nem válaszol.
Stevennek van igaza.
Ő már tartozott valakihez.

Nem tiszta, hanem korcs. Mivel potenciális veszély nincsen jelenleg, így elvonatkoztatva az imént hallottakról behunyom a szemem és gondolkozom.

"Nem tiszta. Elvettem konkrétan valaki tulajdonát. Ez bűn. Ezért jogosan ölhetne meg Steven, hisz jelen pillanatban nem ő az, aki megsérti a szabályokat. Gondolkodj már. Van zárójelentése? Ki kéne nyírni Stevent? Keresni fogja valaki? Tudja bárki is, hogy Sarah az övé? Á, bassza meg."

– Elmondanád, hogy hogy a faszba lehetséges az, hogy elszökött tőled? – leguggolok Steven elé.

– Nem bírta a nyomást. – lebicsaklott fejjel igyekszik nem elveszíteni az eszméletét.

– Nem. Nem tudtál rá vigyázni. Ha valaki megsérti a jelölést, az azért van, mert felsőbbrendűnek értékelted magad, és őt nem társadként kezelted. Barátom, a tulajdonunkkal szépen illik bánni, nem boxzsákként. Mivel látszik, hogy teljesen ostoba vagy, így leegyszerűsítem. Nem tudtál rá vigyázni, ergo már nem a tiéd. – álla alá nyúlok, felemelem a fejét és az ujjaimmal szétfeszítem a száját.

– Menjünk? – Noah kérdezősködik.

– Nem. Angyalom, bántott téged? – nem fordulok hozzá, nem akarom látni.

Tudom, hogy bólogatott. Steven le sem veszi a tekintetét Sarah-ról.

– Bólintott. Ismerem a testbeszédét, az értékeit az érzelmeit. Te tudod egyáltalán ez milyen, vagy csak vadbarom módjára ütötted, verted? Nem attól lesz az tiéd, hogy ràfirkálod kínok kínai között a neved te nyomorék. Láttad az én nevem a mellkasán? Ő kérte drága barátom, nem én erőltettem. És hagyta. És akarta! – mivel a hely alkalmas arra, hogy bárkit kínozni lehessen, így a Steven mellett karnyújtásnyira lévő kopott asztalról levettem egy fogót, és Steven szájába tettem.

– Nem értékelted amid van, pedig nem a nő lesz különleges általad, hanem a hasztalan életed nyer értelmet ő általa. Lesz célod, lesz kit védened, lesz kiért élned, de te nem értetted ezt meg. Önös célokra használtad, nem arra, hogy ő legyen a cél. – kiveszem a fogót és dühömbe szájba verem Stevent. Kirepül pár foga, amit a nadrágomra köp egy adag vér kíséretében.