Obsessio | COMPLETED ✅

X.rész • Sarah

Elmebeteg!!! Sokkal, de sokkal rosszabb, mint Steven. Örülök, hogy ő nem talált rám, erre jön egy őrültebb. Steven legalább nem akart eddig felgyújtani.

   Őszintén, miért nem mondtam neki nemet arra, hogy vele töltsek egy estét? Mert megfutamodtam.
Amikor a tőrt a torkához nyomtam és a szemeimbe nézett minden eddigi fal, amit felépítettem összeomlott.
   Az is könnyen meglehet, hogy simán hipnotizált a tekintetével. Nem félt, nem ijedt meg, nem hiszem, hogy először szorítottak kést a torkához. Pajzán mosoly ült ki az arcára, szögletes állkapcsát a tetoválások foglalják keretbe, kék szemei olyanok, mintha a tenger vizét ellepné a sűrű kőolaj. A tekintetével szó szerint megbabonázott, akkor ott vallatni lehetett volna velem, bevallottam volna olyat is, amit el sem követtem. Halántékán egy apró ér dudorodik ki alig észrevehetően, de legalább annak lüktetése elárulja, hogy vér csordogál az ereiben, nem pedig maró sav.

Megalázó. Annyira más külsőre, mint én. Minden egyes szegteléről üvölt a tökéletesség, mégis mit látott meg bennem? Sebhelyes arcomon alig van szép bőrfelület, mégis ezt látja vonzónak?
Lehet átérzi, hogy milyen, amikor elcsúfítanak? De hát nincsen rajta semmi, de semmi ami kicsit is rontana az összképen.

Nem attól félek, hogy újra egy olyan ember oldalán kell lennem, aki erőszakos, hanem hogy ezt újra akarni fogom. Márpedig nem kecsegtet számomra sok jóval, hogy rávert egyet a puncimra és én megsemmisültem ettől. Vagy, hogy a karja ahogy a torkomnak szegült elindított bennem egy lavinát.

Így kell meghalnom? Nem egy szerető, gondoskodó, hűséges férj mellett, valahol a 80-as éveim végén? Hanem egy romlott, bántalmazó és irányításfüggő erőszaktevő keze által? Kit álltatok... én akarom ezt mindig.

...

– Legalább azt áruld el, hogy hová megyünk. – próbálom kiszedni belőle, hogy hova tartunk ilyen sietősen. Annyiban igaza volt, hogy a környék ahol lakom nagyon ócska, így is próbáltak már betörni, ablak nélkül viszont egyenesen friss zsákmány lett a lakásom a posztogatók számára.

– Szerinted? Hozzám. – válaszolja lekezelően, miután beültünk a luxusautójába. Meg sem lepődök, hogy takony létére ilyennel közlekedik...

– Miért nem hagysz békén? Mi a jó neked ebbe, hisz annyi nőt kapsz meg, ahányat csak szeretnél...

– Szóval szerinted is jó pasi vagyok mi? – néz felém, majd beindítja az autót.

– Nem ezt mondtam. Átlagos... – megforgatom a szemeimet és kibámulok az ablakon egyenesen az éjszakába. Kevés autó, kevés ember, kevés életjel.
Szemeimet oldalra irányítom, hogy megnézzem a Démon figyel-e.
Előre néz, még csak pislogni sem pislog. Keze a váltóm pihen, mutatóujjával hallhatatlanul dobol. Ideges... Vajon rám?
Kézfején a tetoválás nem egyértelműen kivehető minta, bár biztos van jelentősége, még az ujjait is ellepik a motívumok. A hüvelyk és a gyűrűs ujját kivéve mindenhol gyűrűk vannak, körmei ápoltak és szépek.

Ölt már embert? Tapadt a kezéhez ártatlan lélek? Hatalmas tenyere van, bár az egész ember óriási, mégis a kezei feltűnően nagyok, az egész arcomat betudná takarni vele...

Még mielőtt a gondolataim teljesen rossz irányba terelődtek volna, szerencsére még azelőtt megérkeztünk. Nem túl puccos környék, az épületek modernek, divatosak, de nem feltűnőek. Letisztult ház, közepes méretű, nem egy kifejezett agglegény kuckó. Bár azt sem tudom, hogy agglegény-e egyáltalán.

Kiszálltunk az autóból, majd követni kezdtem, nem látta szükségesnek, hogy kinyissa nekem az ajtót, vagy hogy bevárjon... bunkó.