Obsessio | COMPLETED ✅

EPILÓGUS

1 évvel később...

– Lilykém lassan könnyebb lesz megkerülni, mint átugrani! – szívatom szokás szerint a terhessége vége felé járó Lilykét. Olyan szép így terhesen. Igaz, kizabál a maradék vagyonunkból is, de elnézzük neki. Alig várom, hogy hamarosan láthassam Alice Lewis-t. Biztos meseszép kislány lesz.

– Carter, kussolj! Örülj, hogy téged nem evett még meg. – szól rám Noah szórakozottan.

Igen. Nekem szól. Nem Sarah-nak.
Azon az estén, amikor eldobtam magamtól mindent, hogy elmenekülhessünk, megkértem Sarah-t, hogy vegyen férjül engem. Elkellett vennem az ő vezetéknevét, amire csak egy az egy megoldás volt.
Így mostantól nincsen Dexter Fritsch, csakis Dexter Carter.

Összeházasodtunk a torontói városházán, és a lehető legszebb nászútra elvittem Sarah-t, ahogyan azt megérdemte. Az összes maradék pénzemet beleöltem a nászútba. Los Angelesben zártunk le egy fejezetet, és ott is kezdtünk újra.

Tévedtem, amikor azt hittem, hogy a világ akkor lehet a miénk, ha ő a családunk éke lesz. Mi lettünk egy új család, csak Sarah és én.
Letombolhatatlan birodalmat hoztunk létre.
Sajnos gyerekünk nem lehet, mivel kiderült egy régi orvosi papírból, ami anyám féltve őrzött dobozába volt, hogy elköttetett babakoromba, hogy ne történhessen meg az, ami végülis megtörtént. Nem az eszéről volt híres...

Apám kemény drog és alkoholfüggő lett, miután anyámat eltűntette az udvarba. Be kellett zárni egy elmegyógyintézetbe, ahol rendszeresen kapok jelentést arról, hogy hányszor próbál öngyilkos lenni. Nem látogatom, és Sarah sem. Jó ott neki...

Az elitvilág kapujai bezáródtak előttem, nem sokkal a szülői ház végleges elhagyása után megfosztottak a címemtől, amit a gyűrűs ujjam bánt igazán. 9 újjal is ugyanaz ember vagyok, mint azelőtt, sőt... Sosem éreztem magam ennyire teljesnek.
Miután apám kiköltözött, a Fritsch birodalom ténylegesen megszűnt létezni. Ledózerolták a több száz éves kastély, az udvarban talált hullákért apámat vették elő. A hagyott örökségből vettünk egy bazi nagy házat itt Torontóban, a többit eladományoztuk Fokvárosba.

Boldoggá tettem. Elértem mindent, amit az életembe akartam. Többé eszembe sem jutott egyetlen szorongásos hétfő sem, nem kellett több kokain, sem alkohol ahhoz, hogy felszabadult legyek.

A régi munkahelyünkre Noah-nak köszönhetően visszavettek minket, bár egy műszakban nem engedtek minket dolgozni. Ennek ellenére is mindig találtunk egy közös pontot, ahol rongyosa kefélhettem Sarah-t. Nem volt a világon olyan hely, ahol ne gyaláztam volna meg minden porcikáját, amiért ő szó szerint könyörgött mindig.

– Dexter, annyira szeretlek! – ül le a kanapéra Sarah, lábát kényelmesen felteszi a dohányzóasztalra, amikor a többiek leléptek a Red-be.

– Szeretlek. – válaszolom unalmas hangon, hogy végre rám figyeljen.
Kezemben egy kötéllel és egy nyakörvvel topogok a lábaimmal.
Sarah tekintete megbabonáz, ahogyan kedvesen mosolyogva tudja, hogy mit szeretnék.

Feláll a kanapéról, majd felveszi a nyakörvet.

– Lógjál csak Angyalom. Úgyis a mennyországba való vagy!