- Sarah. Másodszor is megkérdezem, de most jozanon. Leszel a barátnom? - fél mosolyra húzódik a szája mire konkrétan kényszerítenem kell a testem, hogy ne essen hátra.
- Igen - vigyorgok majd hagyom, hogy megcsokoljon.
- Most pedig fejezzük be a "csillagok alatti sétát" - rajzol idézőjeleket a levegőbe.
- Haha - mondom fapofával mire felnevet és megfogja a kezem.
Már vagy a 10. km-t tesszük meg, vagyis hát nekem annyinak tűnik mivel már nagyon nem érzem a lábam.
- Na mivan kislány elfáradtál? - néz le rám.
- Kicsit. Egyebként tudod merre hagytad a kocsit? - kérdezem.
- Persze - ki hitte volna, hogy fejből az egész utat tudja. - na gyere - áll meg majd tartja a kezét azzal a céllal, hogy ő most ölbe vesz.
- Túl nagy súly lennék neked. Kibírom a sétát - nézek rá mire ellenállást nem tűrő fej rázással fel kap.
- Kislány, ne viccelj. Pehely könnyű vagy - kacsint majd elvisz a kocsiig.
Pontosan nem tudom már, hogy volt, de azt hiszem bealudtam mert az ágyamban kelek. Williammal szemben (?).
Ásitva felulok majd észre veszem, hogy a szobámban vagyunk. Fél álomban William arcát szugerálom. Majd egyszer csak elmosolyidik mire megcsapom.
- Most komolyan hagytad, hogy leégessem magam? Végig nézted ahogy bámullak? - nevetek mire elkapja a kezem. Felsikitok mire nevetve átölel.
Kétség kívül boldog voltam.
- Vissza mennék arra az estére amikor először megláttalak- mosolygok.
- Én meg az elözöre. Elaludtál az ölembe és véletlenül bevertem a fejed amikor beakartalak rakni a kocsiba - nevet.
- Romantikus pillanatot akartam összehozni - nézek rá össze húzott szemmel.
- Hát ez nem jött össze.
- JO REGGELT - uvolt be Josh mire felkapom a fejem.
- Jó reggelt - nyújtja kezét William mire Josh megrázza.
- Na várjatok. Ez most micsoda? - kérdezem összezavarodva.
- Bealudtál hercegnő. A herceged meg ide hozott - mondta mire William elkezd kuncogni.
- Azt ne mond, hogy anyáékkal is találkoztál - nézek rá mire gyanúsan csendben van.
Össze húzom a szemem.
- Ne haragudj, nem akartalak felkelteni annyira aranyosan aludtál - mentegetőzik.
- Én akartam bemutatni neked a családomat - csapom meg a kezét.
- Ha az segít az egyik kisikerrel még nem találkozott - mondja Josh mire szenvedve hátra borulok.
- Felőlem bemutathatsz megint a családodnak - simogatja a fejem nyugtatoan.
Újból bemutattam a családnak és követeltem, hogy tegyenek úgy mint ha először látják. Muszáj ez hozzá tartozik az egészhez.
- Sarah nekem ehhez semmi kedved - nyög fel anya.
Hát nem nagyon hatott rám ezért végig mutattam az egész családot azután meg körbe vezettem a házban (amit amúgy már felfedezett, de mindegy).
- Na a fiatal pár húzzon kifele sétálni - hesseget ki minket nagymama mire felnevetek majd Williamot kihuzom a házból.
Némán lépkedunk egymás mellett mire megszólalók.
- Igaz nincs naplemente, de szivesen sétálok veled - nézek fel Williamra.
- Na örülök, hogy nem kell lehúznom a napot, hogy sétálj velem - mondja szórakozottan.
- Most, hogy mondood.
- Na gyere kislány - vezet el valamerre mire kérdön az útra meredek.
- Hova megyünk? - kérdezem.
- Túl sokat kérdezösködsz - néz le rám fél mosollyal.
- Ez kezd átalakulni gyilkosos jelenetre - fintorodom el mire felnevet.
- Csak megszeretném mutatni neked a másik házam.
- Hogy micsoda?
- Van egy másik házam az erdőben. Ilyen kis kunyhó. Megszeretném mutatni neked - néz le rám.
- Na mostmár tényleg olyan érzésem van mintha megakarnál gyilkolni.
Nevetve átkarol majd elvezet a nevezetes kunyhohoz. Hát mondjuk ha valamilyen erdei házra azt mondanánk (nem tudom, hogy ez most miért igy jön ide) akkor ez a ház pontosan annak lenne példája. Két emeletes fából készült aranyos kis ablakokkal aminek a párkányán kis cserépben virágok pihennek. Csodálatos volt és egyben aranyos.
- Na ezt úgy gondoltam, hogy következő hétvégére kitakaritom és itt aludhatnánk - mondja majd benyit.
- Kitakaritunk - javítom ki mire fél mosolyra húzódik a szája.
- Ahogy ohajtod, kislány.
Kicsit fura lett ez a rész, de remélem tetsziik<3
(Puszpusz innen is csoport)
Xx
