Emlékeztek amikor Nora mellé akart ultetni? Hát megtette. Ugyanis éppen zakatoló szívvel ülök az igazgató mellett. Ő nem csupán igazgató, hanem a nagy betűs Férfi. Szó szerint.
Liam ul mellettem Nora meg mögöttem.
Liam meglöki a kezem mire oda nézek. Kacsint egyet. A kacsintás konkrétan olyan, hogy majdnem a másik szeme is lecsukodik, közben pedig a száját nyitogatja.
- Liam, te nem tudsz kacsintani - suttogom.
Megforgatja a szemét majd elnéz. Ezt megbeszéltük.
Az előadás éles kornyikálással kezdődik. A székek eléggé közel vannak egymáshoz így ha mindketten megmozdulunk össze érünk.
Egyszerre szeretnénk letenni a könyöktámasztora a kezünket, de összeér.
- Elnézést - mondom zavartan.
- Semmi baj - mondja.
Hátra nézek ahol Nora a szájával "uuuu"-t formál mire legszívesebben lecsapnám.
Sóhajtva előre meredek és az éneklést nézem. Annyiban tetszik, hogy, William ilyen közel van.
A lába egyre közelebb jött. Egy mosolyt elfojtva nézem tovább az előadást. Igazából lehet csak tulgondolom, de mintha direkt csinálná. A lába egyre közelebb van az enyémhez és végül összeér.
Az előadás feléig így ulunk. Jön az osztályból egy fiú így William elrántja.
- Mivan? - morogja suttogva.
- Kimehetek Wc-re? - kérdezi.
- Menjél -int.
- Én is ki szeretnék menni - mondom mire behúzza a lábát, hogy kiengedjen - köszönöm.
Konkrétan rohantam a wc-be. Igazság szerint csak megijesztett ez az egész. Vártam pár percet és vissza mentem.
- Minden okés? - kérdezi William mikor újra mellette ülok.
- Igen - suttogom.
- Csuklod?
Felemelem mire halkan felnevet.
- Úgy kérdeztem, hogy fáj e még, de így is jó - mondja majd észrevétlenül megfogja a kezem és rákulcsolja sajátját.
Khmmm, életem legjobb opera előadása volt, pedig még nincs is vége.
Mikor aztán vége lett nagy bánatomra William megsimitja a kezem és elengedi. Sóhajtok és ránézek Norára aki szélesen mosolygott. Azért remélem csak ő látta.
- Mi történt? - kérdezi értetlenül Liam mikor látja, hogy Nora meg én konkrétan sikoltozunk.
- Nem láttad? - kérdezem mosolyogva.
- Mit kellett volna? - kérdezi félve.
Visongva elmeséltem neki mindent mire rám kacsintott. Legalábbis próbált.
Vissza tértünk a csapathoz akik már rég indulni szerettek volna.
William és az ofönk valamit beszélgetnek, de mire hallanám felénk fordulnak.
- Tudjuk, hogy nem úgy vagytok öltözve, de úgy gondoltuk, hogy szabad program lesz a közeli plázába. Ha persze van kedvetek - mondja az ofö mire mindenki bólogat.- ez eldőlt.
Beultunk a buszba ugyanúgy mint ahogy elfele is. Negyed órát kellett csak várni és a plázába termettunk.
- Elfáradtam - mondom mire le ulunk Liammal az egyik ilyen kis kanapéra a pláza közepén.
Nora a többi barátjával ment el valahová miután jól kibeszéltuk a történéseket így hát ketten maradtunk Liammal.
- De komolyan rákulcsolta a kezét a kezedre? - kérdezi kissé hangosan.
- Hallkabban hallod - fogom be a száját.- ott van bent - biccentek egy sport bolt felé.
- Ahaaa, már értem miért itt fáradtál el - mondja mire ránézek.
- Nem is ő miatta - mondom össze húzott szemmel.
- Tudod mit?- áll fel- beszeretnék menni a sportboltba.
- Hogy micsoda? - állok fel, de Liam már félig bent volt a boltban.
- Liam te nem vagy normális - suttogom.
- Á a tanár úr pont ott van ahova menni szeretnék - indult meg.
- Jézusom mi lesz itt - motyogom.
- Jó napoot - érünk oda.
- Sziasztok - néz meg egy futó padot.
- Maga szokott futni? - kérdezem.
- Néha - néha - feleli, majd megjelenik a fél mosolya ami miatt a világbol kiájulok.
Miután ki nézelődtuk magunkat mindhárman kimentunk a boltból.
- Hova megy maga? - kérdezi Liam.
- Hát, nem tudom még.
- Úristen könyves bolt - látom meg a librit és mint egy gyerek aki meglátott valami Barbie babát úgy futottam egy éjjeli szoknyában (!).
Oda érve berontottam és mentem is a romantikus regényekhez. Arra számítottam, hogy majd Liam és William elsétálnak másfele, de meglepetésemre ott termett William. Mondjuk Liam szerintem életében nem lépett be egy könyves boltba, de mindegy.
- Maga szerint melyiket válasszam? - nézelődők.
- Nem tudom, de Liam kint vár minket szóval jobb lenne ha sietnél.
- Igazgató úr ezt nem lehet siettetni - nézek fel rá.
- Ne haragudj - éss aaaa újra megjelenik a fél mosoly.- legyen az - mutat egy random könyvre.
- Azt már olvastam - mondom.
Ezt a "legyen az" "azt már olvastam" folyamatot vagy 5x eljátszottuk majd végül találunk egyet amit még nem olvastam.
Már most érzem, hogy ez lesz a kedvenc könyvem. Leteszem a pultra és előveszem a moneyt, de mielőtt nyújthattam volna William keze jelenik meg egy bankkártyával.
- Héé - mondom majd eltolom a kezét. Aaa a bőre tapintásaa.
- Én választottam neked akkor én fizetem - kacsint.
Khm, öhm kicsit elájultam abban a pillanatban, de kicsit nagyon zavartan megköszöntem.
Már nem azért. Egy Férfi aki vesz nekem könyvet. Khm.
Kicsit nagy gyorsan megy az idő, de mindeeegy.
Remélem tetszetooos<3
Xx
