Felkaptam a kocsikulcsot, de mielőtt elindultam volna megfogtam a turmixgépet és bedobtam a kocsiba. Sarah után még el kell mennem Lukehoz.
- Na hova is sietsz? Randid lesz? - huzogatja a szemöldökét.
- Luke ne fárassz ezzel már - turok bele a hajamba unottan.
- Na jó legyél - veszi át a turmixgépet.
- Szia Luke.
- Sziaszia - megy be a házba én meg elhajtok.
Elindulok Sarah háza felé és mosolyogva nyugtázom, hogy most jön ki az ajtón. Még elköszön a nagymamájátol majd mosolyogva ki szalad.
Kiszállok az autóból még mielőtt beulne és én magam nyítom ki neki.
- Köszönöm - vigyorog. Nyomok egy puszit a homlokára majd beul.
- Hogy telt a napod? - kézdezem majd elindulok.
- Nagyon jól, nem hiszed el. Összejött Nora és Liam - ujjong mire össze vonom a szemöldököm.
- Nálunk nem is így örultél - mondom mire rám néz.
- De pontosan ugyanigy, sőt talán jobban is örültem, de azt a napot valaki törölte az agyából - húzza össze a szemöldökét.
Elmosolyodom.
- Akkor majd újra meg kell kérdeznem? - nézek fél szemmel rá.
- De meg ám - bólogat - hova is megyünk? - kérdezi.
- Ne aggódj mindent meg tudsz időben - kacsintok mire felnevet.
- Más diákokra is kacsintasz? - kérdezi.
- Nem, te kiemelt szerepet kaptál.
Igazság szerint étterembe viszem utána meg sétálni. Liammal persze beszéltem ezzel kapcsolatban és ő ajánlotta a "sétálás a csillagok alatti" dolgot mivel állítólag ilyesmiről áradozott. A legtökéletesebb helyre szeretném vinni.
Mikor elérkeztünk gyorsan kifutottam, hogy még időben ki tudjam neki nyitni az ajtót mielőtt még ő tenné meg.
- Gyönyörű vagy - fogom meg a kezét.
- Te sem nézel ki olyan rosszul - forgatja a szemét mosolyogva mire kicsit meglököm.
Beérunk és a foglalt asztalt el is foglaljuk.
- Amikor a kórházban voltunk azt mondtad mesélsz magadról - néz rám.
- Szeretném ha ez az est kettőnkről szólna és nem csak rólam.
- Nem akarok ilyesmiről hallani - húzza össze a szemét - na mesélj csak.
- Hát hol kezdjem. A szuleim egy messzi faluban laknak. Nagyon jóba vagyok velük mert nagyjából naponta beszélünk. Mindig is itt laktam a szuliemmel, de ők kiakartak költözni egy faluba így hát elköltöztek. - rá pillantottam majd tovább folytattam a beszédet.
- Na és drága William, mesélj csak nekem a volt nőidről.
- Miért érzem azt, hogy mindet kiderítetted? - nézek rá félve.
Mosolyogva megvonja a vállát.
- Hallgatlak - kuncog.
Elmeséltem neki, hogy gimiben még milyen játékos voltam, hogy fél évente vagy kevesebb idő alatt változtak a barátnőim. Mentslgemre legyen mondva, hogy már leszoktam és 20 éves korom óta nem volt senkim.
Egy pincér zavarja meg a beszélgetésunket.
- Tessék - nyújtja felém az étlapot majd Sarah felé. A srác kissé elidözött Sarah-n mire egy halk morgással ajándékoztam meg. - esetleg innivalót, mit hozhatok? - kérdezi mire mindketten mondunk valamit.
Az egész vacsorát végig beszéltünk és meghallgattam ahogy a könyveiről elmondja az őszinte véleményét majd intettem a pincérnek, aki ide jött és már fizetettem is. Minden körnél mikor elment az asztalnál megbámulta Sarah-t szóval muszáj volt valamit csinálnom.
- Milyen jó, hogy másnak a tulajdonát nem bámuljuk - sziszegtem halkan, de túl jól ahhoz, hogy a legfontosabb személy és stalkor is meghallhassa.
- Parancsol? - kérdez vissza a srác mire kezébe nyomok borravalót. Majd Sarah vállát átkarolva elhagyjuk az éttermet.
Sarah felnéz rám mire elmosolyodik. Az autó felé venné az irányt mire megállitom.
- Nem megyünk? - kérdezi értetlenül.
- De csak sétálva - nyujtom felé a kezem mire elfogadja.
- Mint egy könyv, a csillagok alatt kézen fogva sétálunk - mondja csillogó szemmel mire nevetve átkarolom a vállát és magamhoz húzom.
- Szeretnék mutatni neked egy helyet - nézek le rá mire kiváncsian az egész utat végig kérdezgeti.
Egy olyan helyre vittem ahol gyerekkorom nagy részét töltöttem. Úgy mond ez volt a "törzshelyem". Eléggé csöpögösnek hangzik (amit az életben nem vallanék be Sarahnak mert a végén ezzel fog majd szekálni) de ez volt a hely ahol kijelentettem, hogy anyukám után egy másik csodálatos nőt fogok ide hozni. És tessék.
- Milyen jól lehetne már itt látni a naplementét - bámulja a helyet csillogó szemmel.
- Következő randi ötlet meg van. Előtte hova szeretnél menni? - kérdezem.
- Sehova, csak ide - néz rám.
Miután már abba hagyta a löködést ránéztem.
- Nem írtam verset és nem is hoztam rózsát, de úgy véltem, hogy ezt itt kell megkérdeznem - fél mosolyra húzódik a szám mire beharapja a száját. A tekintetem egyből oda vonzotta. - Az egész vonzadalmam nyáron kezdődött. Abban az átkozott vörös felsődben voltál ami miatt az egész elkezdődött. Liammal álldogáltál a Kürtös kalácsosnál majd egyszer csak találkozott a tekintetunk. Soha az életben nem mentem volna el arra a fesztiválra, de Luke rávett ami miatt nagyon hálás vagyok hisz akkor csak később láthattalak volna meg és nem a vörös trikóban lettél volna. Sarah miután megjelentél az iskolában csak miattad bevállaltam a matek órákat, hogy legalább akkor lássalak. Mikor megláttalak konkrétan azt éreztem, hogy most tényleg egy csodálatos lányt látok. Elkezdtél a szuleidről, arról a budos fiúról beszélni. És akkor éreztem azt az érzést, hogy meg akarlak gyógyítani. Hogy ott akarok lenni minden könnycseppednél, hogy utána mindet letöröljem és ott akarok lenni mikor mosolyogsz és... Az istenit Sarah. A gyönyörű mosolyod beleégett az agyamba. Amikor összevesztunk naponta feljött a nevetéseddel hangja, a mosolyod. A szemed. Mindened. Csodálatos vagy. És gyönyörű voltál abban az estélyiben amiben voltál a suli buliban. Amikor kórházba kerültél konkrétan megörültem. Azt kívántam bárcsak én estem volna össze és, hogy amit tettem azért megbunhodjek. Szeretlek. Ahj nem is. Szerelmes vagyok beléd
Remélem tetsziik
Xx
