A ruháimat konkrétan belevágom a böröndömbe. Költözünk. Anya aki az ágyamon az ideg össze roppanásomat végig nézi szomoruan elmosolyodik.
- Sajnálom kicsim, muszáj elmennunk a nagyszüleidhez.
- Azt nem értem, hogy az a cseszett tulajdonos miért lakoltat ki minket - fujtatok és egy adag ruhát újra belevágok.
Anya lesuti a szemét majd a smink asztalomrol le pakolja a smink cuccokat egy táskába.
Nagy levegőt veszek és próbálok nem elfutni a tulajdonoshoz és állba rugni.
- Jól vagy? - kérdezem anyát.
- Jól leszek - sóhajt mire oda megyek és megölelem. - apád után ez is- motyogja.
Apám pár napja megcsalta anyát egy olyan nővel aki nem ismeri a normális mell és segg eltakarást.
- Nagyiéknál jobb lesz - bólint mire elfintorodom.
- Sarah, több lelkesedéssel.
- Hurrá - tartom fel a kezem nem túl sok életkedvvel.
Be szenvedem magam a kocsiba majd az úton halk zenét hallgatunk. Nem elég, hogy elköltözünk, de sulit is kell váltanom mivel a nagyiék nagyon messze laknak.
Ha úgy vesszük egy kedves lánynak számítok (addig amíg valaki nem csesz fel) amit próbálok mindig megőrizni.
Anya soha nem kérte, hogy legyenek jók a jegyeim vagy járjak zeneiskolába, vagy valami magánoktatásra. Ő meg volt elégedve azzal amit csinálok. Suliban a jegyeim néha jók néha rosszak, amivel ő teljesen megvolt elégedve. Apám viszont teljesen más volt, ha rossz jegyet hoztam haza akkor mindenért én vagyok a hibás ha pedig nem jelentkeztem kulon matekra akkor ő minden napra beiratott valami kulon oktatásra.
És ez addig ment amíg állítólag meg nem "javulok".
Lehunyom a szemem és próbálok elaludni.
Amikor felkelek már a nagyim utcájában vagyunk így megtörlöm a szemem és kinézek az ablakon.
Az egyik legnagyobb város még is ebben az utcában olyan csend van. Nyilván van pár piros lámpa és nem kevés kocsi, de eléggé csendes a városhoz képest.
- Lehet nem is lesz olyan rossz - motyogom és anya felé nézek aki halványan elmosolyodik.
- Meg leszünk mi itt.
Félénken ki szállok az autóból és kiveszem a cuccaimat a kocsibol.
Egy nagy puffanásra leszünk figyelmesek.
- Mi volt ez? - kérdezem, de anya már szalad is be.
- A fenébe ennek a hülye mosogatógépnek. - szidkozodik... nagyi.
- Öhm szia anya - lép be anya, mire a nagyi felkapta a fejét.
- Ááá sziasztok - lép oda és mindkettőnket megölelget.
Mosolyogva vissza ölelem és hagyom, hogy megpuszilja az arcomat.
- Ohh hát Sarah - mosolyog majd megfogja a kezem és megforgat - gyönyörű nagylány vagy. Biztos loholnak érted a fiúk - jegyzi meg mire kicsit furán, de elmosolyodom. Max én a fiúk után. No comment. - gyertek beljebb, Juliannáék bent vannak az étkező asztalnál.
Juliannanák egészen nagy családja van így kicsit félve lépek be.
Belépek és a 3 gyerek rám ugrik. Lydia, John, Clara. A negyedik pedig a telefont nyomkodja.
- Sziasztok - lép oda Julianna majd mindkettőnket megölelget.
- Neked is szia, Liam - borzolom meg a haját.
- Ohh Sziasztok - néz fel majd elmosolyodik. Rám néz mire a mosolya vicsorgássá alakul.
Megforgatom a szemem mosolyogva majd a nagyi kezét megfogva engedem, hogy behuzzon a konyhába. Majdnem egy év telt el azóta mióta láttam őket. Anyukám és Julianna eléggé össze vesztek, de szerencsére kibékültek.
- Na mesélj Sarah. Mi történt veled az elmúlt évben? - kérdezi a nagyi miközben elkezdi csinálni a teát.
- Semmi kulonos, volt egy barátom Matthew, de aztán nem alakultak jól a dolgok - mesélem mire felkapja a fejét. Régen is mindig nagyival szoktam megbeszélni a dolgokat így jól esett, hogy most is meghallgat.
- Szomorú vagy miatta? - kérdezi.
- Hát, mostmát egyáltalán nem érdekel - vonom meg a vállam. - te hogy vagy? - kérdezem.
- Én mindig jól, csak a mosogatógép kissé felidegesített az elmúlt hetekben szóval már 5x belerugtam - legyint mire felnevetek.
- Josh?
- Vacsira itt lesz, megakart titeket várni csak sajnos az üzleti munka.
- Ohh, értem - Josh Julianna férje akinek a hobbija az okoskodás. Nem viccelek, mindenbe beleköt ha neki az úgy nem tetszik vagy a távirányító 2centivel arrébb van a szokotnál. - messze van innen a suli?
- Pár perc, Liam is tizedikes így osztálytársak lesztek. Majd ő segít neked.
- Okés - mosolygok. Igazából kétlem, hogy segíteni fog. Bele lök a legelső árokba aztán hello. No comment.
Remélem tetsziiik<3
Xx
