Te más vagy ~Tom Kaulitz.

Anya Voltam ...

Ruby szemszöge :

Egy hideg koszos szobában tértem magamhoz. Hunyorítva lassan ki nyitottam szemeimet, borzasztóan szédültem, a fejem pedig majd felrobbant, a fájdalomtól. A kezem, és a  lábam láncra volt verve, mint valami kutyának...Alig bírtam meg mozdulni minden egyes porcikám fájt, és remegett.

A szoba másik végében állt, egy rozsdás ajtó, ami ki is nyílt, s Caterina lépett be, rajta , egy férfival, az oldalán.

- Felébredtél csipke rózsika?  -  Gúnyos mosoly terült szét ajkain.
- Tom meg könnyítette, a dolgomat -  Guggolt le hozzám, s nézett szemembe.

- Tom meg fog ölni téged ribanc! 

- Nehogy fordítva legyen - Nevetett fel.
- Nem tudom mit lát benned Tom, csak, egy szánalmas kis kurva vagy -  Szorította össze arcomat, s kényszerített, hogy, a szemébe nézzek.

- Szóval Tom miatt raboltál el féltékeny vagy? 

- Tévedsz!  Tom meg ölte, a bátyámat, így elveszem tőle, ami, a legfontosabb neki téged! Megfizet mindenért! 
- A tiéd, a kis kurva -  Fordult, a férfi felé, majd ki ment, a szobából.

A férfi felém sétált, én pedig kétségbe estem.

- Kérlek... Hagyj békén - próbáltam elhúzódni tőle, de, a láncok miatt képtelen voltam rá.

- Kussolsz!  -  Pofozott fel, s mászott rám.

- Hagyj békén!  -  Sikoltoztam, s keserves zokogásba törtem ki.

A férfi megerőszakolt többször is akaratom ellenére. Sokkos állapotban feküdtem, a koszos ágyban, s csak sírtam. Mocskosnak éreztem magam, ezek után nem akartam élni.

Tom szemszöge :

Betörtem, az ajtót, s egyből Rubyt kerestem, a szememmel. Ott feküdt, a földön eszméletlenül.  Az ölembe vettem törékeny kis testét, s akkor vettem észre, hogy vér szivárog fejéből, s a karjából. Rettegtem, hogy elveszítem.

- Te is meghalsz Tom -  Nyomta fejemnek Caterina, a fegyver csövét.
- Állj fel gyerünk! -  Emelte fel hangját.

Tettem, amit kért nem azért, mert féltem tőle , tudtam jól, hogy aki meghal ma este , az Caterina lesz.

- Hogy merészeltél  Ruby -  hoz nyúlni?  - Hatalmasat csattant kezem, az arcán.

- Nem csak, én nyúltam hozzá - Nevetett fel, s törölte le, a vért, a szája széléről.
- Félix többször is megerőszakolta , sőt meg is verte .

Többse kellett megragadtam, a torkánál fogva, és neki löktem, a falnak.

- Megöllek -  szorítottam rá nyakára, s csavartam ki kezéből, a fegyvert.

- Azt hitted engem megölhetsz?  -  Nyomtam homlokához, a fegyvert.

- Lehet meghalok most de tudod mi vigasztal meg?  -  Mosolyodott el.
- Az, hogy meghalt, a gyereked Tom megöltem! 

- Mi, a faszról beszélsz? 

- Szóval nem tudtad?  Ruby terhes volt tőled, és boldogan néztem végig, ahogy fájdalmak közt veszíti  el, a gyerekét -  Nézett szemembe.

Felsikoltottam dühömben, s többször is fejbe lőttem Caterinát, aki élettelen testel, a földre zuhant.

Ruby szemszöge :

Amikor magamhoz tértem, egy kórházi ágyon találtam magam, borzasztóan fájt mindenem. Oldalra fordultam, s akkor vettem észre, hogy Tom, a kezem szorongossa, és sír.

- Tom... -  Suttogtam, s próbáltam felemelni, a kezemet.

- Végre felébredtél -  Csókolta meg homlokom.
- Szólok, egy orvosnak, mindjárt jövök -  Simogatta meg arcomat, s sietősen elhagyta, a szobát.

10 perccel később :

Az orvos megvizsgált, és mindent rendben talált nálam.

- Sokat pihenjen, és ne erőltesse meg magát pár napon belül haza mehet.
- És ha erős vérzést észlelne azzonal szóljon, mivel, a magzatot alig, egy napja vesztette el.

- Milyen magzat?  -  Ültem fel, az ágyon.

- két hetes terhes volt.

- Micsoda? -  Kérdeztem, teljesen lesokkolódva.

- Nem tudtuk meg menteni , a baba életét sajnálom.
- Írtam fel magának gyógyszereket két hétig rendszeresen szedje -  Nézett rám, a  Dr. Nő majd magamra hagyott a szobában.

Megsemmisülve meredtem magam elé csak sírni voltam képes. Meghalt, a gyerekem megölték... Még csak nem is tarthattam, a karomban, nem is  láthattam borzasztóan fáj, a lelkem.