E S C A P E

2. fejezet

Jelen
10/11.

Kissé kábán, élettelenül, de lebotorkálok a viseltes vagon fedélzetéről. A pályaudvar körvonalai rajzolódnak szemeim elé, a gyér megvilágítás és az őszi köd egyvelegeként.
A táj sötétbe burkolózva inkább ijesztő, mintsem barátságos.
Borzongás cikázik végig a testemen.
Rám tör a paranoia, körbe-körbe forgok azt figyelve, nem-e követnek.
Ám a körülöttem elhaladó emberek, mind magukkal vannak elfoglalva.
Még is úgy érzem, mintha valaki folyton a nyomomban lenne.

Lehet csak én képzelem be magamnak és kezdek megőrülni, vagy csak a képzeletem szórakozik velem, nem tudom pontosan.

Elhessegetem a gondolatot és magamban szitkozódok. Biztosra veszem, hogy az alváshiány és az étlenség űz velem gonosz tréfát.

Kezemben a maradék megszerzett étellel kiszúrok egy útbaigazítás ismertető táblát.
Alaposan elemzem, majd sarkon fordulva elindulok a belváros felé.

Teljesen ismeretlen a környék, vakon próbálok kiigazodni és tájékozódni, reménytelenül.

Az időjárás sem túl kegyes, szerintem fagypont körüli állapotok uralkodnak.
Erőt véve magamon, körbeölelem magam, ezzel is védve remegő testemet.

Lépteim zaja ütközik vissza a komor falakról, melyek mellett elhaladva kísérteties hangulattá fokozza az amúgy is gyenge idegállapotomat.

Sürgősen szállásra lesz ma éjjel szükségem, ha nem akarok megfagyni.

Az utcák ezen a részen kihaltak, egy lélek sem járkál erre.

Balról sikátorok sokasága terül el, az utcai megvilágítás eléggé gyér, a lámpákban az izzók néha-néha bepillantást engednek, de igazi rejtély a valóságuk.

A zsebembe nyúlok, kihúzva egy szem cukorkát a számba dobok, hátha elterelődnek gondolataim.

Rágás közben ellazultabban folytatom utamat, próbálva elvonatkoztatni az állapotomról, de a szívem kihagy egy ütemet.

A templom harangja hasít a levegőbe, a frászt hozva rám.

Ijedtemben felsikoltok.

Világ életemben paranoiás voltam.
Sosem szerettem a sötétben egyedül bóklászni.
Még aludni sem tudtam úgy, hogy ne kapcsoltam volna éjszakai fényt.
A horrorfilmektől egyenesen a hideg kiráz.
Persze tudom, hogy kitalált történetek, de akkor sem bírtam egyetlen egyet sem végig nézni.
Ha bárki hasonló tartalmú filmet nézett, a szemeimet eltakarva hallgattam.
Nem is kellett látnom ahhoz, hogy elképzeljem mi is zajlik a filmben.
Elég volt hallgatnom és máris elém tárult a szörnyű kép.

Undorító.
Vérlázító.
Alattomos.

Bekúszik a tudatalattidba, minden nyomós indok nélkül és örökre beléd ég.

Gyűlölök minden horrorral kapcsolatos dolgot!

Lehunyom a szemem, kezeimmel a térdeimre támaszkodva, mélyeket lélegezve nyugtatom magam.

Békés, vegetatív állapotomból jobbról belép csapódik valami/valaki.

Nem tudom felmérni, de éles fájdalom hasít a bordámba.