E S C A P E

17. fejezet

Jelen
10/31

Az orvos tanácsát én, mint makacs fejű, öntörvényű állampolgár, hát persze, hogy nem tartom be. A tegnap késő délutáni találkozásunk Lionel-el, valamit felkavart bennem. Nem kicsit, kurvára nagyon.

Az éjszakát Tiago-nál töltöttem, de éjszaka nem hallottam a pakolás hangját. Este, sőt reggel sem találkoztam Ti-n kívül senkivel, aki segített volna neki az ételek elkészítésében.

— Tiago, ma előbb kellene bemennem dolgozni, remélem nem gond, hogy itt hagylak egymagadra a munkában. James mára írt be egész napra, mert az egyik lány visszamondta a mai napot. — tudom, hogy nem veszi zokon, ha nem vagyok itt reggel és nem segítek neki, de szívügyem szólni, ha már befogadott.

— Ugyan, rá se ránts. Menj és mentsd meg a főnököd a kiborulástól. Tudod, hogy néha bugris és hamar átvált a jókedve morcossá. — aki egy kicsit is benne van a Feel-In csapatában, az biztosra veszem, hogy tisztában van a főnök hangulat ingadozásaival.

—Kösz Ti, — csapok a kezébe — te vagy a legjobb.

A bár felé haladva, gondolkodok a kitalált ötletem tökéletesítéséről. Remélni tudom, hogy a főnök lesz olyan megértő és támogatni fogja a javaslatomat. Ha nem, azt is elfogadom, de egy próbát mindenképp megér.

A hátsó bejárathoz érve kit látnak szemeit? A főnököm, ahogy épp rágyújtana egy szál cigire. Halkan odaosonok és kikapom a kezéből, mielőtt meggyújtaná. Mogorva tekintettel fordul felém, de amikor realizálja, hogy voltam olyan pimasz és lenyúltam a cigijét, elpárolog a düh a szeméből.

—Sienna, mi szél hozott? Csak nem a cigaretta? — vicces, ez egy jó jel.

— Nem főni, nem a cigid miatt jöttem. Mára írtál be egész napra, mert valaki az utolsó pillanatban mondta le a mai műszakját. Nekem meg jól jön a plusz pénz, így mindketten jól járunk. Te és a vendégek élvezhetik a társaságom, nekem meg több pénzem lesz. —vigyorgok rá, mint egy idióta, de nem érdekel. Több munka, több pénz.

—Az már ma van? Bassza meg, totál elfelejtettem. Ez a nyamvadt telefon nem jelzett és elfelejtettem elugrani a rövid italokért. — csap a homlokára, amitől kitör belőlem a nevetés.

— Főni, ha így folytatod ütődött leszel. — cigivel a számban szambázok előtte, hátha veszi a lapot és végre kölcsön adja az öngyújtóját.

— Ne lóbáld a bagót a szádba, nem áll jól. Vagy szívd el, vagy add vissza.

— Ha lennél kedves meggyújtani, talán már a felét is elszívtam volna. — veszi a lapot és át nyújtja az öngyújtót. Megköszönöm, majd visszaadom a kezébe. Torok köszörülés közepette rám emeli kissé zavart tekintetét.

—Bökd ki, mit szeretnél. Látom rajtad, hogy valami nagyon ki akar kívánkozni belőled. — a fene vigye el, ennyire kiismerhető vagyok?

— Csak megszületett egy kósza ötlet a fejemben. — figyelmesen hallgat, miközben slukkoljuk cigijeinket. — Tiago-ról lenne szó, de mielőtt elmondanám mit szeretnék, meg kell ígérned, hogy nem mondod el neki, rendben?

— Megígérem, csak mondd már.

— Tudod mekkora áldozatot hoz Tiago a Home-Less-ért. Képes lenne az utolsó pénzét is másokra költeni, saját maga helyett. Ezért arra gondoltam, hogy szervezhetnénk itt, persze csak akkor, ha te is beleegyezel, egy jótékonysági estet és a befolyó összeget a Home-Less-nek adományoznánk. Én szeretném kitalálni, összerakni a koncepciót. A szívemen viselem az utcára kerültek sorsát, én magam is megtapasztaltam, min mennek keresztül azok az emberek. És te is tudod nagyon jól, hogy Tiago tényleg mennyi mindent képes félresöpörni, csak hogy másoknak egy picit is jobb legyen. Nos mit szólsz? — izgatott vagyok. A számat belülről rágva várok és nagyon remélem beleegyezik. Hosszú másodpercek telnek el válasz nélkül és kezdek azt érezni, hogy James-nek nem tetszik az ötlet, amikor végre valahára megszólal.