The Price Of Love: Justice

The Morning

Azt hiszem, még soha életemben nem aludtam ilyen mélyen.
Arra ébredtem, hogy egy kósza napsugár süt a szemembe, még viszonylag korán lehetett. Lassan elfordítottam a fejem.

Austin még aludt. 

Olyan másmilyen volt így. Kemény vonásai teljesen kisimultak, pár kósza hajtincs a szemébe hullott, egyenletesen szuszogott. Az egyik kezével még mindig átkarolta a felsőtestem. Szinte aranyos volt ahogy ott aludt mellettem. Villanásként beugrottak a tegnap este képei, az a gyilkos tekintet ahogy rámeredt Nolanre, ahogy csurom véresen ült a kanapén... teljesen összeegyeztethetetlen, mint két külön ember. 

Óvatosan kikászálódtam az ágyból, nehogy felébresszem. Kiosontam a fürdőbe, muszáj volt letusolnom. Hosszan fürödtem, megmostam a hajamat is. Hagytam, hogy a forró víz lemossa rólam a tegnap történteket és lefollyanak a vízzel együtt a lefolyón. Kicsit véresek voltak az ujjaim a körmöm alatt. 

Amikor végeztem magam köré tekertem egy törülközőt és halkan vissza osontam a szobámba valami ruháért. 

- Tudnék kelni erre a látványra minden reggel... - dörmögte Austin rekedtesen ahogy halkan beléptem az ajtón.
- Oh jó reggelt, azt hittem még alszol... - mondtam szégyenlősen.
- Szerencsére nem, ezt kár lett volna kihagyni - nézett rám elvarázsolt tekintettel.
 - Ha gondolod menj tusolj le te is, találsz bent törölközőt és ott lesz a pólód is... - mondtam, majd hátat fordítottam neki, hogy kivegyek a szekrényemből pár ruhát.

 - Neked tetoválásod van?? - csattant fel szinte felháborodott hangszínben, hirtelen felült az ágyban meglepettségében.

 Ami azt illeti igen. Egy mérleg van rávarrva a hátam felső részére, középen, lapockától lapockáig. Mindig is tetszettek a tetoválások, és mindenképpen valami jogi témájút szerettem volna. Ez Iustitia mérlege számomra, mintha a hátamon viselném az igazságot.

 - Ja hát igen, csak általában el szoktam takarni az egyetemen - nevetgéltem a reakcióján.
 - Ahh úr isten adj erőt nekem én ezt nem fogom kibírni... - nyögte drámaian az arcát dörzsölve.
- Na jó menj el tusolni, addig csinálok valami reggelit - nevettem. Austin pedig lassan feltápászkodott és bement a fürdőbe. 

Gyorsan felkaptam egy rövid nadrágot és egy bő fekete pólót. Elkezdtem összekeverni a hozzávalókat egy jó amerikai palacsintához, kávét főztem és hasonlók. Felhevítettem egy serpenyőt és szépen elkezdtem sütni a palacsintákat. Közben Austin is végzett, leült velem szemben az egyik bárszékre.

 - Szereted?  - kérdeztem tőle.
- Látom végre tegezel - mosolygott rám - Komolyan az kellett ahhoz hogy végre ne magázódj hogy összeverjek egy embert? - kérdezte felvont szemöldökökkel, pimaszul mosolygott. Erre csak megforgattam a szemeimet, enyhén elítélőn ránéztem.
- Szeretem igen - mondta gyorsan ártatlanul.

Egy kis ideig csak ült ott, és nézte ahogy sütöm a palacsintákat. Láttam rajta, hogy kicsit elgondolkodott.

- Még egyszer bocsánat a tegnapiért - mondta halkan.
- Nem a te hibád volt... Ha jól emlékszem nem te ütöttél először, meg gondolom csak meg akartál védeni. Örülök hogy nem történt nagyobb baj. - válaszoltam 

Felnéztem Austinra. Egész nagy, még kicsit véres seb éktelenkedett az alsó ajkán.

- Nem fáj? - kérdeztem
 - De. Nagyon. Kapok rá egy puszit? - mondta és elkezdett felém hajolni.
- Had emlékeztesselek, hogy büntetőjogi tanulmányaim szerint a hirtelen felindulásból elkövetett emberölések 70 százaléka a konyhában történik.  - mutattam felé viccelődve a kezemben lévő késsel, amivel éppen banán karikákat vágtam.
- Jó-jó nem muszáj rá puszit adni - mondta nevetve.