The Price Of Love: Justice

Skin

Egy kissé félreesőbb sarokban beszélgettünk és borozgattunk páran. Egész elégedett voltam az eddig történtekkel, egy cseppet sem voltam már feszült amiatt hogy ki mit lát vagy meg vagy mit gondol. Ha ebbe kerül az, hogy tudassam Odettel hogy esélye sincs velem szemben hát legyen így. Meg egyébként is, nekem sem volt ínyemre hogy alsó hangon levegőnek kell néznem Austint. 
Ahogy éppen összenevettünk valamin a szaktársaimmal megláttam a szemem sarkából ahogy Odett közeledik felénk, már messziről egyenesen rám nézett, kicsit arrébb léptem a társaságomtól. 

- Te meg mégis mit művelsz... - sziszegte a fogai között Odett ahogy megállt mellettem, egymásra sem néztünk igazából. 
- Szia Odett. Attól tartok nem tudom mire gondolsz.  - feleltem halál nyugodtan.
- Ne játszd itt nekem a hülyét, tudod mire gondolok. - mondta halkan 
- Hát... amint láthattad én nem művelek a semmit sem.  - feleltem egy kis szünet után. 
- Nem szeretem ha az utamba állnak.
- Jelen helyzetben még csak út sincs előtted amit el tudnék állni.  - néztem mélyen a szemébe.
- Ne szórakozz velem Hawkins... - vágta hozzám csendesen 
- Oh én nem szórakozok. 
- Jó. Csak mert én sem. És amit akarok azt megszerzem. 
- Okés... - mondtam felnevetve  - ... becsülöm ezt a hatalmas elhivatottságodat. - fordultam felé mosolyogva.
- Akkor remélem nem zavar ha táncolok egyet vele. - nézett vissza a szemembe.
- Azt csinálsz amit szeretnél Odett. - mondtam neki, majd el is fordultam és visszaindultam a többiekhez.  

Közben már félhomályra sötétítették a fényeket, egyre többen szálingóztak a táncparkettre. Továbbra is a kis társaságban beszélgettünk Sophieval, amikor egy kicsit lassúbb zenét kezdett el játszani a zenekar. Odett szinte azonnal Austin felé vette az irányt, és nehezen bár de sikerült rávennie hogy elmenjen táncolni vele. Röviden rápillantottam Sophiera, frusztráltan forgatta mellettem a szemét. 

- Te ezt hagyod? - vetette oda.
- Én nem csinálok jelenetet, nem jelent ez semmit. Had szórakozzon... amig lehet.  - mondtam halványan mosolyogva. 

Vissza pillantottam Odettre és Austinra ahogy lassan keringőztek. Austin éppen felém fordult, pont elkaptam a tekintetét ahogy kicsit irritáltan, kicsit segélykérően nézett a szemembe. Erre csak szarkasztikusan elmosolyodtam, a szemöldökömet picit felvonva éppenhogy megemeltem feléjük a poharamat, mire Austin csak megforgatta a kék szemeit és már el is fordult felőlem. Láttam ahogy Odett a vörös köremivel Austin vállába és nyakába kapaszkodik, csak pont annyira hagytam magam felhúzni ezen hogy egy kis elszántságot merítsek. Nem igazán tartottam semmitől sem, de azért elégedetten nyugtáztam, hogy Austin szinte folyamatosan engem keresett a szemeivel, és ezt persze Odett is észre vette. Hiába erőltette az arcára azt a bájos, elbűvölő kis mosolyát, pontosan láttam rajta az idegességet és egy kis csalódást amiért nem jött össze a kis terve. Hamar vége is lett a számnak és Austin az udvariasság keretei között maradva olyan hamar eltűnt a közeléből amennyire csak tudott. Odett még vetett rám pár gyilkos pillantást, ezt nyugtázva csak kedvesen visszamosolyogtam rá. Austin pár tanárral állt le beszélgetni, de nem nagyon bírtam megállni hogy ne nézzek felé a kelleténél talán kicsit sűrűbben. Nyilván nem tekintettem Odettet valós fenyegetésnek, de azt nem mondhatnám, hogy nem voltam rohadtul féltékeny azt látva hogy hozzáér. Egy kis idő eltelvétel láttam hogy Austin szabadulni próbál a kollégái társaságából, lassan elindult egy a teremből kifelé vezető folyosó felé, mielőtt épp eltűnt volna a szemem elől rám pillantott. 

- Mindjárt jövök. - mondtam halkan Sophienak.
- Persze, menj csak. - mondta mosolyogva, a tekintetemet fürkészve. 

Elindultam a kijárat felé, csend és félhomály fogadott ahogy kiértem a teremből, egy lélek sem volt ott. Rajtunk kívül. 
Austin a derekamat elkapva, határozottan de finoman egy pillanat alatt magához húzott. Majdhogynem megijedtem, nem vettem észre hogy a hátam mögött támasztja a falat. Iszonyatosan jól esett a forró érintése, a szokásosnál talán egy kicsit hevesebben kezdett el verni a szívem.